49. Fejezet - Back to Forks

Sziasztok!
Vissza Forksba és La Pushba … ez eléggé sokat elárul. Minden esetre az egyszer biztos, hogy akik szeretik, vagy akiknek hiányzott a falka … na most nekik kedveztem. :D Egy kis semmiséggel, mélázással és hasonlókkal. Tőlem nem túl megszokottan egy nyugisabb részbe csöppenhettek bele, remélem azért nem lett olyan rettenetes :D
Akit érdekel hallgassa meg hozzá Rihannatól a Complicated c. számot. Nem mondom, hogy szervesen kapcsolódik hozzá, de azért picit igen.
Jó olvasást!
Pussz: Zsó
xoxo

 

Egy-két pohár borban sok jó barát lakik.  

(Bella szemszöge)
Mire mindent összeszedtünk és mindenki elkészült Félix vezetésével repülünk vissza Forksba. Az út kellemesen telt. Jókedvűen beszélgettünk, bár a Denalik nagyrészt kimaradtak a társalgásból, leginkább Kate próbált meg befolyni a beszélgetésbe, de a többiek nem is próbálkoztak. Azóta, hogy újra találkoztam a Cullenekkel most éreztem magam először jól velük, most éreztem újra úgy magam, mintha én is a családhoz tartoznék. Ez egyszerre volt csodálatosan idilli és fájdalmas érzés is egyben. Talán épp ezért vártam annyira, hogy leszálljunk, hogy még véletlenül se ringassam magam hiú ábrándokba, hogy egyszer tényleg közöm lesz hozzájuk. Épp ezért ahogy leszálltunk azonnal La Push és Forks határán álló kastélyba megyünk a gyerekeimmel. Gyorsan ledobjuk a cuccainkat, amiket hoztunk és úgy döntünk, hogy meglátogatjuk a falkát. Így rögtön Jake háza felé rohantunk, majd mindenféle udvariassági körök nélkül bemegyünk a házban, ahol síri csend fogadna, már ha létezne olyasmi … Ezt a csendet természetesen zavarta a gépek zaja, a kintről befolyó állatok mozgása. De Jake nem volt sehol. Egy árva lélek sem volt a házban. Ezt eléggé nyugtalanítónak találtam, de valószínűleg csak túlságosan paranoiás vagyok. Úgy döntöttünk, hogy nem indulunk a keresésükre, hátha csak egyszerűen valami falkás dologról van szó. Lehet van még egy kis farkas, vagy ki tudja? Annyi minden lehetséges. Épp ezért nem is izgatom magam, ahogy a gyermekeim sem. Kényelembe helyezik magukat a playstation előtt és elkezdenek játszani. Míg én nézem őket, ahogy játszanak, de a gondolataim más felé kalandoznak. Újra ugyanaz a remény töltött el, mint mindig, ahányszor visszatérünk La Pushba... A remény, hogy Jacob talált valaki mást, és végre elfelejti a bevésődését. Persze ez lehetetlen … Nem! Semmi sem lehetetlen! Én is itt vagyok! És velem semmi sem lehetetlen! Biztos vagyok benne, hogy talál valakit, aki annyira szereti majd, amennyire én sosem tudtam és boldog lesz végre. Azt akarom, hogy boldog legyen, mert azt hiszem annyi szörnyűség mellett ez az egyetlen dolog, az ő boldogtalansága, amivel nem tudok együtt élni. Nem tudom elviselni, hogy miattam nem találja meg boldogságot. Furcsa dolog … nem zavarna, ha le kéne mészárolnom milliókat, de ez igenis érdekel és igenis tenni akarok ez ellen valamit. Boldognak akarom látni. De már nem tudok mit tenni. Évekig nem jöttem ide, hátha talál valakit, volt, hogy hónapokig nem beszéltünk. A francba is mindent megpróbáltunk. Azonban idáig semmi … de én nem adom fel! Hiszek benne, hogy egyszer majd talál egy megfelelő lányt. És nem tagadom, hogy most is azon ábrándozom, hogy talán most is éppen ezzel a lánnyal van. Reménykedem. A gondolataimba mélyedek. A gyermekeim civakodása rángatott vissza a valóságba. Úgy veszekedtek, mint az óvodások. Nagyon aranyosak, mint mindig. Azon vitáznak, hogy Tony csalt-e vagy sem. Jobb kedvre derített. Így, jókedvben már sokkal gyorsabban telt az idő. Szinte észre sem vettem, hogy már esteledik. Csak akkor tudatosult bennem igazán, amikor három közeledő léptet hallottam. Nem kellett hozzá nagy logika, hogy rájöjjek Jake az Embry-vel és Quillel. Ahogy megéreztek minket gyorsabb tempóra váltottak és a következő pillanatra már beléptek a bejárati ajtón. Vidáman üdvözöltük egymást, ugyanakkor a vidámságom lelankadt, ahogy a reményem szertefoszlott. Látva Jake szemében a csillogást, az arcán azt a kifejezést, ami azt sugallja, hogy bármit megtenne … Az aprócska remény újra, már vagy ezredszerre, dőlt össze bennem. De nem mutattam az elkeseredésem, csak mosolyogtam.
- Merre jártatok fiúk? Már ha publikus. - mosolygok nyugodtan.
- Leahéknál voltunk. - mosolyog szeretet teljesen Jake. Leahék már három éve vannak együtt és már két éve babát terveznek.
- Jajj, csak nem? - csillannak fel a szemeim boldogan. Tudom, hogy Leah mennyi vizsgálaton vett részt, hogy kiderüljön mi a baj. Míg ki nem derült, hogy a hasa egy összecsapásban úgy sérült, hogy azt a génjei nem megfelelően gyógyították meg. Épp ezért sokan el is vetették a lehetőségét, hogy valaha is születhet babájuk.
- De igen. - válaszol Jake.
- Oh, ez remek, annyira örülök neki. De most aztán vigyázni rá! Nehogy baja legyen! - mondom szigorúan.
- Úgy lesz! - szalutál a három gazfickó, amit mi nevetve fogadunk.
- Bella, szeretném, ha te is figyelnél rá. Te mégis csak orvos vagy, ráadásul nő, és már egy terhességen is túl vagy. Azt hiszem te többet tudnál neki segíteni, mint mi … - kér Jake.
- Ugyan, Jake, ez természetes. - mosolygok.
- Na fiatalok, erre koccintani kell! - dörzsöli össze kezeit Embry és előkerül a pezsgős üveg. Én nem iszom, nyilván vér nélkül még a vörösbort sem tudom leerőltetni a torkomon. De a többiek azért koccintanak Leahékra. Boldog vagyok, amiért végre ők sínre kerültek. És nem feledem el, hogy mit ígértem neki régen. Megígértem, hogyha jön a kicsi, akkor addig nem mozdulok mellőlük, míg a karjaiban nem tarthatja. Észre sem vettem, hogy hogy került elő egy másik üveg és egy harmadik … Végül arra figyeltem fel, amikor Quil elkezdett a bevésődéséről áradozni. És csak mondta és mondta … senkit sem hagyott szóhoz jutni, na nem mintha annyira lett volna mondanivalóm … Nem tudom, hogy Quil áradozás, vagy más miatt, de a gyerekek végül felmentek Jake házában lévő vendégszobába aludni. És végül Quil kifáradt a beszédből, amit mi nagyjából nyugodtan hallgattunk.
- Na és te, Embry? Mesélj csak te a szerelmi életedről. - nézek rá. Tudom, hogy mit hoz ki az alkohol az emberekből és hasonlóan a farkasokból is.
-Ugyan kérlek, nekem nincs szerelmi életem. - nevet fel vidáman, fátyolosan az alkoholtól Embry.
- Nem verhetsz át! Tudom, amit tudok. - vigyorgok.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz …
- Dehogy nem … te meg Bonnie Salvatore .... mindenki tudja. - nevetek fel mindent tudóan, de azért kíváncsian, hogy mit mond.
- Ez badarság. - nevet fel élesen, ami már magában elárulja, hogy hazudik.
- Oh, nem az. Nagyon jól ismerlek téged is, meg őt is. Nekem ne akard beadni, hogy nem érzel iránta semmit. - meresztem rá a szemem, mint aki a velejéig lát.
- Na jó, ez rohadt bonyolult. Inkább Quil mesélj tovább! - próbál menekülni a válasz adás elől, de nem engedjük.
- Hé, hallgatunk haver. - kacsint rá könyörtelenül Quil, míg Jake is bólogat.
- Na jó. TALÁN tényleg van köztünk valami. De ő vámpír én meg alakváltó … reménytelen vállalkozás. - von vállat.
- Ezt most komolyan mondod? - nevet keserűen Jake. - Én egy vámpírba vésődtem be, aki a büdös életbe nem fog úgy szeretni. - tudom, hogy ezt nem nekem címezte, hanem Embry-nek, amolyan megnyugtatásként, hogy lehetne ennél rosszabb is, de attól még rosszul esett. Fájt az igazság. - Ezt nem kellett volna mondanom. - néz rám bocsánat kérően, mire én elnézően mosolygok. Nem látom át, hogy miért kéne bocsánat kérnie, amikor sajnos igaza van.
- De én nem vésődtem be! És épp ez a lényeg. Mi van, ha egyszer megtalálom a bevésődésemet? Akkor meg minden borul. - hallatszik szomorú hangja, amit még az elfogyasztott alkohol mennyisége sem homályosít el.
- Ugyan már. Nem mindenki vésődik be. Tudod, hogy ez ritkaság, csak úgy tűnik a ti generációtoknak ez nagyon összejött... - magyarázom.
- De mégis honnan tudhatnám, hogy nem fogok bevésődni? - bukik ki most már végérvényesen.
- Embry. Bonnie tudja, hogy hogy van ez az alakváltóknál és ha ő eltudja ezt a kockázatot fogadni, akkor esetleg nyitnod kéne felé … - tanácsolom.
- Félek, hogy úgy járok, mint Sam. - vallja be őszintén.
- Nincs siker és boldogság kockázat nélkül … - mondom halkan. - De azt hiszem nem én vagyok az a személy, aki tanácsot adhat pár kapcsolatokban.
- Tényleg, ha már itt tartunk, akkor veled mi van pasi téren? - tereli azonnal a témát Embry, ahogy lehetősége van rá …
- Öhm, tömören? - nyögök fel.
- Ahha, azt hiszem. - von vállat Quil.
- Nos, van egy férjem, aki a másik feleségével van, és akit mellesleg még szeretek is. Van Aro, akivel örök társak lettünk, kész élvezet … Valahol a jó ég tudja hol ott van Edward akiről a véleményem változatlan. És persze Jake is. Röviden összefoglalva katasztrofális az egész. - mondom lemondóan. És jobban belegondolok a férjemet és Edwardot szeretem … szerettem igazán. És mindkettő talált mást helyettem. Nem túl kellemes felállás …Ez a szerelem nem az én területem. Sosem jövök ki belőle jól ... Lehet apácának kellett volna mennem, amíg még volt lehetőségem ...