54. Fejezet – Birth giving

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ma készült el a fejezet, de így volt időm megírni és végezni vele, ennek nagy részt édesanyám szülinapja játszott közre.
A fejezet fő témája, mint ahogy a cím is mutatja a szülés. Nos, fiatal vagyok és nem volt még szerencsém ilyesmihez, szóval nem feltétlen minden tényszerű, a tudásom főleg filmekből származik …
Aki szeretné hallgassa meg hozzá  Miley Cyrus-tól a The Climb c. számot.
Pussz: Zsó
xoxo

 

A gyerekvállalás életünk legnagyobb teljesítménye, és jelentősége messze meghaladja a mi életünket.
Tóth András

Hirtelen minden megszűnt. Ez a fájdalmas sikoly betöltötte az egész helyiséget és az egész házat. Aki idáig nem volt az emeleten, most már az is feljött a hang hallatán. Nem volt időm teljes pánikba esni, azt hiszem azt majd később bepótolom.
- Leah, ne aggódj, mind rendben lesz. - suhanok mellé, látom a szemében az aggodalmat, a fájdalmat és a félelmet. - Tony, azonnal hozd ide Gabe-t!
- Hol van?
- Nem tudom, de a föld alól is kerítsd elő! Leahnak sürgősen szüksége van rá. - mondom nyugalmat erőltetve magamra. Tony pedig nem is késlekedik azonnal indul.
- Carlisle, a szomszéd szobában van fájdalomcsillapító és morfium, hozd ide őket kérlek. Kislányom te pedig hozz hideg vizet és egy rongyot. - majd visszafordulok Leah felé, aki próbálta visszafogni a fájdalmas kiáltásait. Halkan nyugtattattam és hagytam, hogy szorítsa a kezem, ettől valahogy jobban van egy nő ilyen helyzetben. Vagy legalábbis nekem jól esett annak idején. Nyugtató szavakat súgtam, amik sosem igazak, mégis valahogy megnyugvással töltik el az embert. Mindketten tudtuk, hogy nem lesz egyszerű terhesség és szülés. Mind tudtuk, már amikor megfogant. Már amikor Leah először átváltozott. Előtte még nem volt női alakváltó, vagy csak nem tudunk róla. De a génjeiben tomboló y-kromoszóma megnehezíti számára, hogy se ő se a baba ne változzon át. Már amikor elhatározták Gabe-bel, hogy babát szeretnének, már akkor elmondtam neki, egy-két dolgot, amin én túlmentem. Csak neki mondtam el, mert úgy gondoltam erről első sorba neki kell tudnia, nem Gabe-nek. Ahogy Carlisele meghozta a fájdalomcsillapítót beadtam Leahnak. Csak végső esetben adnék be neki morfiumot. Várunk egy kicsit. Közben Nessie leterelgeti a többieket. Csak mi, orvosi végzettséggel rendelkezők maradunk vele. Leah kicsit lenyugszik, de a fájdalmai nem csillapodnak. Én pedig nem igazán tudom mit tehetnék. A morfium igazán csak utolsó megoldás. De azt sem várhatunk tovább, mindenképpen császározni kell, különben nem tudom hogy fogja elviselni, hogy a teste ne próbálja azonnal meggyógyítani. Viszont a fájdalomcsillapítót is túl gyorsan lebontja a szervezete. Most már értem, hogy miről beszélt nekem Aro és apu, amikor szültem. Én gyakorlatilag ott voltam, tehetetlenül és az ő kezükbe adtam magam, míg most nekem kell döntenem Leahról.
- Itt vagyok! - hallom Jake nyugodt hangját az ajtóból. - Minden oké? Leah, rendben vagy? - kérdezi némi aggódással.
- Persze, hát hogyne! - morogja. Ez az a helyzet, amikor egy nő legszívesebben megfojtaná azt a férfit, aki ezt tette vele, ilyenkor megadatik az a pár perc, amíg hirtelen nem a baba iránti szeretet és törődés az első, hanem az ad erőt, hogy azt a férfit szapuljuk, aki miatt itt vagyunk most, akármennyire is szereti a gyerkőc apját.
- Muszáj császároznunk, Leah. - nézek rá gyengéden.
- Tudom. - szűri a fogai között.
- Nem vagyok benne egészen biztos, hogy a morfium milyen hatással lenne rátok. Viszont ezzel a fájdalomcsillapítóval nem megyünk sokra … - mondom, halkan, de nyilvánvalóan, hogy mire akarok kilyukadni.
- Csináld. - mondja határozottan, amivel egyáltalán nem lep meg. Egy anya bármire képes a gyerekéért, ezt én is jól tudom.
- Hamar vége lesz, ígérem. - súgom és megfogom a szikét, Leah az ajkába harap, Jake pedig mellé lép és felajánlja, mint egy utolsó kapaszkodót a kezét.
- Mit csinálsz, anyu? - kérdezi kissé hisztérikus, magas hangon lányom.
- De hát az érzéstelenítő … - kezdi Edward is, míg Carlisle, nem szól semmit, nem kérdőjelezi meg amit csinálok, mint ők.
- Jelen voltatok legalább egy természetfeletti szülésnél? Na jó, lányom, a saját születésedet leszámítva? Higgyetek nekem fogalmatok sincs mivel jár. Leah szervezete legjobb esetben két perc alatt lebontaná az érzéstelenítőt, a morfium pedig akár a babának is árthat. Ha pedig arra várunk, hogy természetes úton szülessen meg nagyobb az esélye, hogy Leah átváltozik és azzal ugrott az egész. - mondom, de közben pontos vágást ejtek Leah pocakján. Hangosan kiált fel közben, de figyelmen kívül hagyom és teszem a dolgom. De nehéz, ahogy látom Leah szenvedését. Komolyan mondom inkább lennék én a helyében azt hiszem azt is könnyebben viselném. Senki sem szól, a házban teljes a némaság, a lentiek sem szólnak, még Tanya sem. Csak Leah kiáltásai töltötték be a környéket. Bár közben megérkezett Gabe, de nem igazán tudott mit tenni, csak figyelte Leaht és nyugtattatta, azalatt a rövidnek mondható idő alatt, császároztam szegényt. De az első igazán megnyugtató érzés akkor árasztott el minket, amikor a kislány hangosan, magas hangon felsírt. - Gratulálok a kislányotokhoz. - mosolygok rájuk és gyorsan bebugyolálom a csöppséget. - Carlisle, megvizsgálod ugye, azért a biztonság kedvéért? - nyújtom át neki a babát, persze először még meg is kell fürdetni de most az a kisebb probléma. - Kicsikéim, menjetek carlisle-al. - nézek a gyerekeimre, mivel tudom, hogy így mind Leah , mind Gabe nagyon biztonságban érzi a babát. - Edward, Gabe, jó lenne, ha kimennétek. - Gabe próbál ellenkezni, de Leah fáradt, fájdalommal teli hangja meggyőzi, hogy mihamarabb távozzon.
- Leah, ne aggódj, már túl vagyunk a nehezén. - nyugtattatom meg, mellé lépve. - Most viszont át kell változnod.
- Igen, Leah, muszáj lesz átváltoznod. - szólal meg Jake is, a kísérteties alfa hangsúllyal. És ez meg is hozza a gyümölcsét, halljuk, ahogy Leah csontjai egyesével törnek össze és alakulnak át. Szegény hasonló fájdalmakon megy át, mint az első átváltozásakor. Épp ezért nem akartuk, hogy más is itt legyen. Jake-nek, mint a falka alfájának kötelezettsége volt itt lenni, míg én felelősséggel tartoztam Leahnak és hogy őszinte legyek kicsit le akartam neki róni, hogy annyi fájdalmat okoztam, még ha a baba és az ő érdekében is. Szerencsére miután átváltozott már jobban festett. Fáradt volt, de jobban volt és épp ezért kellett átváltoznia. Csupán pár percre volt szüksége, hogy a teste maradéktalanul begyógyuljon, de még legalább egy hétig pihennie kell majd. És ezt természetesen Jake-kel, Leahval és Gabe-bel is megosztottam. Aztán a pici lányt is bevittük Leahhoz, hogy végre együtt legyen a kis csöppséggel. Hagytunk nekik egy kis családiasság látszatát és magukra hagytuk őket. Persze Cullenék még mindig lent voltak, ahogy a gyerekeim is, kiegészülve pár falka taggal, akik miután megbizonyosodtak Leah és a kicsi jólétéről el is mentek. Én csak lehuppantam az egyik fotelbe, hátrahajtottam a fejem és pihentem, vagy legalábbis összeszedtem magam. Hallom, hogy a farkasok jönnek mennek, hallom a beszélgetést. Figyelem Cullenek szótlanságát, és a gyerekeim szívverését. Meg persze föntről leszűrődő hangokat. Míg nem két kéz el nem kezdni masszírozni a vállam. Kellemes, megnyugtató érzés, ahogy a jéghideg bőrömhöz ér, mint ha tűz nyílt lángja simogatna.
- Köszönöm, Jake. - súgom halkan.
- Király voltál Bella. - mosolyog rám.
- Aszem most értettem meg igazán, miért voltatok úgy kiborulva, amikor elindult a szülés. - nézek rá, kicsit megviselten.
- Na látod, már ezért megérte. - nevet fel, mire a vállába bokszolok. - De lássuk be nem is volt olyan húzós, azt hiszem rosszabbra számítottam.
- Ne rémisztgess, nekem ez is sok volt. Remélem nem a közeljövőben akarnak még egy babát, mert akkor lehet tényleg ideggyógyászatra kerülök.
- Te? - nevet Jake.
- Ezen mi olyan vicces? - nézek rá szúrósan.
- Szerinted mi apáddal, Caiusszal meg Aroval min mentünk keresztül, amikor egyszer csak megállt a szíved?
- Szerencsére fogalmam sincs róla. Aszem mással voltam elfoglalva.
- Hát hidd el, ez ahhoz képest piskóta volt.
- Jó, oké, nem rinyálok! Megbeszéltük?
- Meg.
- Na jó, most már tényleg kíváncsi vagyok, anyu. - szólal meg Nessie.
- Mire kis szívem? - mosolygok rá lágyan.
- A szülésre. Mindig is tudtuk, hogy nem egyszerű szülés volt. És tudtuk, hogy senki sem beszél sem a terhességedről sem a születésünkről szívesen. Elsiklottunk felette. De most már érdekel. - válaszol helyette Tony. - Főleg, hogy Jacob is kényesen ügyel a gondolataira. És ez … Anyu, te belehaltál a szülésbe?
- Mindig is tudatosan titkoltuk előletek és mindenki más elől a részleteket. Ez olyasmi, amiről egyikünk sem szívesen beszél.
- Anyu! Válaszolj, kérlek! - Nessie hangja szokatlanul magas, és ismerem őt annyira, hogy tudjam mennyire hasonlít Edwardra. Ha megtudják az igaza, ha csak egy apró kis részletet megtudnak, akkor lesz aztán igazán rossz nekik. Épp ezért titkoltuk ezt mindig is.
- Ez egyáltalán nem fontos. - suhanok melléjük és húzom őket magamhoz.
- De az! Anyu, nekünk az! Tudnunk kell! - erősködik Tony is.
- Amikor tudomást szereztem a létezésetekről, már akkor tudtam, hogy semmi sem lesz olyan, mint egy rendes terhességkor.
- Terelsz anya. - néznek rám szúrósan.
- Egyszer, ha eljuttok arra a szintre, hogy gyerekeken gondolkodtok akkor hajlandó vagyok beszélni róla, addig szeretném ha kiélveznétek az édes tudatlanságot. - mondom komolyan, aztán bevetek egy komolyabb téma cserét. - Jake, hallom megjelent a környéken egy vámpír?
- Nocsak, Leah pletykált?
- Még szép. Legalább, mi, nők tartsunk össze a falkában. - vigyorgok.
- Nos igen, a környéken lófrál egy vámpír. És egyre biztosabb vagyok benne, hogy a te vámpírjaid közül való.
- Miből gondolod?
- Precízen figyel, hogy se Forksban, se Seetle-ben ne öljön.
- Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy bárhonnan is ismerem …
- Nem, tényleg nem. De most komolyan mekkora az esélye annak, hogy akkor kerül ide, amikor te is itt vagy?
- Most miért ne? Megeshet.
- Mikroszkopikus eséllyel.
- Valamelyik királyság tagja?
- Nem tudom tag-e vagy sem, épp ezért amíg nem öl senkit a területen nem lépünk.
- Egyáltalán nem tetszik, hogy itt van. Akárkihez tartozik senki sem szólt, hogy küldenek bárkit is. Szóval ha újra felbukkan tudni akarok róla!
- Úgy lesz Bella. - válaszol fáradtan Jake. - De azt hiszem most ledőlök, hosszú nap volt. - mondja és elfoglalja a szobát, ahogy hallom Leah is alszik, bár Gabe fent van, mellette és a baba mellett. Fél óra múlva a gyerekeim is felmennek aludni. Mi pedig nem tudunk aludni, így Carlisle-al beszélgettünk szakmailag Leahról és a babáról.