Reklám és Új blog

Sziasztok!

Először is REKLÁM igen tudom, sokatokat nem fog érdekelni, hogy miket zagyválok össze, de az se x-elje ki rögtön az oldalt, hanem görgessen lejjebb... 

BlackCherry kért meg, hogy hirdessem az oldalát és nagy szívesen meg is teszem. A blog címe: Van lehetőség? Én is beleolvastam. Mindenkinek ajánlom, aki csak egy kicsit is érdeklődik a Harry Potter varázslóvilág iránt. Nem mindennapi párosítás, nem mindennapi karakterváltozások. És egy érdekes újdonságot is találhat az olvasó. 

Ééés még valami, az új blog....
Némi késlekedés után csak sikerült összehoznom:) Köszönöm szépen a sok szavazatot, amit a blogok kaptam, nagyon jól esett, hogy így érdeklődtök az írásaim iránt. A nyertes pedig ... - dobszó - Házasság és béke. 

A Házasság és béke c. blogot ITT elérhetitek :)

Puszi:
LilyV

Nyissak-e szezonális Blogot?

Sziasztok!

Ahogy már említettem, ha gondoljátok nyitok új blogot, ami csak nyáron üzemelne, ahogy a Kígyó a Főnix és az Oroszlán.

Szóóóval indul a szavazás, a hó végéig lehet szavazni, hogy legyen-e vagy sem, és ha igen, akkor melyik. az ötletek ismerősek lehetnek, régebbi olvasóknak. :)

Mert igenis vannak csodák

Fontos tudnivalók: 

- Richelle Mead – Vámpírakadéimia ihlette
- könyvsorozat ismerete nem szükséges ( vámpír story)
- Dimitrij – Rose párosítás
- Az iskola megtámadása előttig veszi figyelembe a történteket.
- Kissé bonyolultabb, hosszabb történet

A történet röviden:
Dimitrij a csata után eltűnt. Strigává vált. De Rose ebbe nem tud belenyugodni. Folyton a fogadalmuk jut eszébe, hogy megölik a másikat, ha átváltozik. Rose be akarja tartani a szavát, bár mindenki más ellenzi ezt, de ő mit sem törődik vele és Oroszországba megy Dimitrij keresésére. Ez idáig mind szép és jó és Mead-hű, de aztán jönnek a csavarok. Kiderül, hogy Rose nem az, aminek sokan hiszik és olyan erő lakik benne, aminek a létezéséről sem tud a társadalom többsége. Egyszer fenn, egyszer lenn. A szereplők képesek megbirkózni az akadályokkal, vagy csúfosan elbuknak?

„Van, hogy nem a fény vonz abban, akibe beleszeretsz, van, hogy éppenséggel a benne lakozó sötétbe szeretsz bele. Van, hogy nem a derűlátása vonz, hanem a saját szkepszised rokona, ugyanaz a pesszimista, ami magad is vagy. Van, hogy nagyobb szükséged van a bizonyosságra, hogy a sötétben igenis egy szörnyeteg lapul és les rád, mint a megnyugtató hazugságokra, hogy minden rendben lesz.”
/Laurell Kaye Hamilton – Fekete vér/

Régmúlt szerelem alkonyán új szerelem születik – On the twilight of pluperfect love give birth to new love
Fontos tudnivalók:

- Karen Marie Moning Tündérkrónikák könyvsorozat ihlette
- Könyvsorozat ismerete nem szükséges ( tündér stroy)
- Főleg Barrons-Mac párosítású
- Az írónő által felvetett és elvetett mellékág kifejtése az utolsó könyvet nem veszi figyelembe
- Hosszabb, bonyolultabb történet

A történet leírása:

Barrons halála után venné kezdetét a történet. Mac hogy éli meg Barrons haálát? És mi van, ha Darroc nem olyan könnyű préda, mint ahogy Moning írta? Macre milyen jövő vár? És milyen múlt árnyékában él? Mi köze mindenhez a Sinsar Dubh-oz az Unseelie Királyhoz és a sidhe-látoknak? Szenvedély és titkok, üdv a világomban!

„- Nagyon veszélyes játékot űz, Miss Doyle.
- Nem hallotta még? Nagyon veszélyes teremtés vagyok.
- Fogalma sincs, mi mindenre vagyunk képesek.
- Nincs, uram. De önök sem tudják, én mire vagyok képes. - félelem tükröződik a szemében, és tudom, hogy, ezt az ütközetet én nyertem.”
/Libba Bray – Az az édes, távoli harang/

A sötét hatalom is hatalom – The dark power is power too
Fontos tudnivalók:

- Karen Marie Moning Tündérkrónikák könyvsorozata ihlette
- Könyvsorozat ismerete nem szükséges ( tündér story)
- Barrons-Mac párosítású
- Az írónő által felvetett és elvetett mellékág kifejtése az utolsó könyvet nem veszi figyelembe
- Rövidebb történet

A történet leírása:
Nagyjából Barrons feltámadása után kezdődne. Mac már azt sem tudja, hogy kinek higgyen, nem azt, hogy kik is voltak az igazi szülei. A káosz tetőzni látszik, ahogy a Sinsar Dubh könyv visszazárását tervezik. De mi van, ha a drága halált hozó szextündérünk Cruce és a Király is megjelenik, hogy ezt megakadályozza? Mac meg tud birkózni az igazi szüleinek a kilétével? Végső soron ki kaparintja meg a hatalmat? A sötét hatalmat vajon jól is lehet használni vagy a használója épp olyan sötétté válik, mint amilyen a hatalom?

„Az erő valóságos. Ha nem használjuk, valaki más fogja.”
/Karen Marie Moning – Álom és valóság/

Pokoli szerelemtől a Mennybéliig
Fontos tudnivaló: 

- Cassanra Clare – Pokoli szerkezetek és Halál ereklyéi sorozat ihlette
- A könyvsorozatok ismerete nem szükséges ( többfajta misztikus lény story)
- Clary- Jace párosítás
- Clare világában játszódik, a Halál ereklyéinek első két könyvét veszi figyelembe, a Pokoli szerkezeteket csak a későbbiekben említés terén kerül be a történetbe
- Bonyolultabb, hosszabb történet

A történet röviden:
Clary karaktere felturbózottabb. Raziel és az angyalok nagyobb szerepet, míg Sebastian és Valentine kisebb szerepet kapnak az én történetemben A szereplők tulajdonságai nagyrészt megegyeznének Clare által elképzeltekhez. Jace hogy viseli, amik Clary-től derülnek ki? Clary vajon egy régi szerelmet választ, vagy az elátkozott szerelmüket Jace-szel?

„Néha eszembe jut a sötét múltam, felelevenítem az emlékeket, amikről azt kívánom, bár ne lennének. Néha azon gondolkodom, hogy elmegyek és soha nem nézek vissza. Nem lépek előre, így nem kísért a múlt.”
/Linking Park – Easier to run/

Házasság és béke?
Fontos tudnivalók: 

- Stephenie Meyer Twilight saga ihlette
- Könyvek ismerete nem szükséges ( vámpíros story)
- Edward-Bella párosítás
- Meyer világát figyelembe veszi, de a karakterek tulajdonságait nem feltétlen
- Rövidebb történet

A történet röviden:
Két királyság, egy ellentét, két gyermek egy házasság. Mi sül ki ebből? Egy kényszerházasság a békéért. Vajon megéri feláldozni magad érte? Tényleg elkerülhető a háború? Még akkor is, ha a házastársak olyan egyformák, mint a mágnes két pólusa és hasonlóan taszítják egymást? Mi alakul egy kényszer házasságból és a békéből, ha rajtuk múlik?

„Enyém lett az első pillanatban
Enyém, mert jog szerint megkaptam
Enyém – mint atyáink esküdtek”
/Alfred Tennyson - Mand/

Mi van ha minden más? - What if everything is other?
Fontos tudnivalók: 

- Suzanna Collins – Éhezők Viadala trilógia ihlette
- Könyvek ismerete nem szükséges ( fejlett újvilági történet)
- Szigorúan Gale- Katniss párosítású
- Alapjában véve csak az első könyvet veszi figyelembe
- Rövidebb történetnek indul, de lehet belőle hosszabb is, még nem tudom pontosan

A történet röviden:
Katniss, két férfi között. Az egyik szereti, a másikkal viszont el kell hitetniük az egész világ és Kapitólium előtt, hogy szeretik egymást, de ami még érdekesebb, előadni, egy nem létező terhességet, hogy több támogatót szerezzenek a Nagy Mészárláson. De mi van akkor, ha minden a visszájára fordul? Ha a színjáték valósággá válik és a szerelem vitába torkollik? Hogyan alakul a szerelmesek élete titkokkal és harccal átszőve?

Nem vagyok férfi. Nincsen meg bennem a férfiak büszkesége, nem tudsz rávenni, hogy szemtől szemben megküzdjek veled. Ez teljes mértékben a ti nemetek gyengesége. Én nő vagyok. Bármilyen fegyvert hajlandó vagyok felhasználni, hogy elérjem, amit akarok.
/Cassandra Clare – Bukott angyalok városa/

Egy Birodalom története
Fontos tudnivalók: 

- Furcsa mód nem könyv ihlette, hanem Katy Perry Pearl c. száma ( szóval fantasys saját történet)
- Rövidebb történetnek indul, de még alakulóban van maga a story fonala is

A történet röviden:
Hogyan alakulhat a lények Birodalma, ahol az összes természetfeletti lény helyet kaphat? Egy világ, ahol az emberek és a lények tudnak egymásról és egymás mellett élnek. Egy uralkodó egy hazug férfi és a birodalom kaotikus összeomlása. Vajon sikerül visszajutni a kezdetekhez, ahol még minden rendben volt? Begyógyulhat a szív, ha már összetört? Találhat valakit, aki begyógyítja a vágásokat és megakadályozza, hogy a heg felszakadjon?

„Eddig sötétben voltam. Túl szerelmes voltam, nyitott szívvel. Teljesen ébren vagyok. Hogyan olvashattam ilyen rosszul a csillagokat? Teljesen ébren vagyok. És most már világos, hogy amit látsz nem is mindig az aminek tűnik. Teljesen ébren vagyok. Olyan sokáig álmodtam. Bárcsak tudtam volna akkor, amit most Nem merülnék bele, nem borulnék le, a józanság fáj. Te tetted olyan édessé, amíg fel nem ébredtem a kemény betonon. Lezuhantam a mennyországból. Összeomlottam a magastól … Nincs több álmatlanság. Összeszedtem magamat és a talpamra estem. Teljesen ébren vagyok. Semmire nincs szükségem, hogy teljes legyek … Igen, újjászülettem. Kint vagyok az oroszlán barlangjából. Nem kell színlelnem, ez már túl késő. A történet most befejeződik, vége... Morajló mennydörgés, omladozó kastélyok. Próbálok kitartani. Isten tudja, hogy próbáltam a jó oldalát nézni. De nem vagyok vak többé, mert már teljesen ébren vagyok.”
/Katy Perry – Wide awake/

Várom a szavazataitokat! További kellemes nyarat!
Puszi:
LilyV

Epilógus -After all these things

Sziasztok!
Ki gondolta volna, hogy ennyi év és ennyi fejezet után eljutunk idáig, de itt az epilógus. Köszönöm mindenkinek a támogatást!
Az epilógushoz és az egész történet ajánlom nektek Avril Lavigne-től a Slipped Away-t. 
Pussz:
LilyV

Nők: hagyni kell, hogy kibalhézzák magukat, és utána 

megy minden a régi kerékvágásba. 

Sin City c. film

A királyságok központjait telefonáltam csak körbe, úgy gondoltam, hogy majd ők terjesztik a story-t, a saját berkeiken belül. Majd felhívtam Edwardot, hogy hazajöhetnek a gyerekekkel együtt. Megnyugtattam őket, hogy minden rendben ment és épségben visszaértem. Majd felhívtam Carlisle-t is. Végül apát tárcsáztam. De nem volt válasz. A telefont senki sem vette fel. A pánik elemi erővel sodort végig rajtam. Majdnem összerogytam az aggodalomtól. Aro támogatott a trónhoz, hogy leüljek. Rajta is mélységes aggodalmat láttam. Aroval hívtuk az összes testőrt, akik apával voltak, de senki sem válaszolt … Nem voltam naiv, rég óta tudom, hogy hogyan mennek a világban a dolgok. Igazán csekély esély volt rá, hogy apa és a vele lévő testőrök élnek. Óráknak tűnő percekig zokogtam könnyek nélkül. Aro erős karjai tartottak össze a teljes széteséstől. Tombolni akartam, pusztítani, törni, zúzni, mindaddig, míg az egész mocskos világ el nem pusztul. De mégsem tettem semmit. Caiust inkább Aro hívta fel, szerencsére ő azonnal válaszolt, és hasonlóan sokkoló hatással hatott rá apa valószínű elvesztése. Aro hiába győzködte, ő is velünk akart jönni felkutatni, hogy mi történt, hátha valamilyen csoda folytán még se esett bajuk. Nem akarom őt is elveszteni, őt, aki apám helyett apám volt. Aki azonnal szeretettel fogadott. Megértettem Caiust, hiszen őt is épp akkora veszteség ért, mint minket. Így magasról tettünk rá, hogy valaki maradjon a kastélyban. Pár testőrrel a kastélyból és a Caiusszal lévő összes testőrrel együtt apáék menedékhelyére igyekeztünk. Apuék menedéke egy hegy vájatba volt építve. Természetesen kényelmi szempontokból tökéletes, hatalmas ágyak, külön lakosztályok. De ez persze most egyikünket se igazán érdekelt. A bejáratnál az egyik testőrünk feküdt lefejezve, míg belépve mindenfele hamu fogadott minket. Csak az elől lévő őrt nem égették el. Vajon azért, mert azt hitték nem ismerjük fel a helyzetet, hogy nem jövünk rá mi történt itt? Én csak apa elvesztésén zokogtam, míg rá nem jöttem, hogy Felix is itt volt. Az egyik ilyen hamukupac az apám, a másik egy közeli barátom, a többi pedig a királyságunk testőreié. Ez még inkább kikészítette, egyszerre vesztettem el egy jó apát és egy jó barátot. És mindez az én hibámból. Én tanácsoltam, hogy váljanak szét... A bent lévő berendezési tárgyak közül kevés maradt egyben, de ami mégis, azt én zúztam össze.
- Az én hibám, az egész az én hibám. - dühöngtem kiabálva. Utat engedve az érzéseimnek. Aro erősen ölelt. Nem tudtam eldönteni, hogy azért, hogy engem nyugtasson meg, vagy azért, hogy ő nyugodt maradjon és ne kezdjen el úgy őrjöngeni, mint én.
- Nem a te hibád Isa. Ne ostorozd magad. - próbált megnyugtatni.
- Dehogynem, én mondtam, hogy váljatok szét! Ez az egész az én ötletem volt!
- Mi pedig belementünk. Ugyanúgy hibások vagyunk mi is, mint te.
- De … ha nem hoztam volna fel … ha együtt maradtok Volterraban, akkor még most is élnének...
- Talán, talán nem, ezt nem tudhatjuk. Mind hozunk rossz döntéseket Bella. És mint uralkodók, az általunk hozott döntések sokak életét befolyásolják. De ne így gondolj rá. Marcus imádott téged, amióta csak hozzánk kerültél. És te is pont olyan jól tudod, hogy a szerelme elvesztése óta csak árnyéka maradt rég önmagának. A létezés régóta szenvedés volt számára. Most pedig … megkapta a rég várt megváltását. - mondta Cauis, aki csak egy széke ült, maga elé bámulva. A szívem mélyén igazat adtam neki, de ez nem feledtette velem az elvesztés fájdalmát. De legalább egy kissé lenyugodtam. Már nem törtem-zúztam és nem kiabáltam, mint egy fába szorult féreg. Csak bámultam magam elé, ahogy Caius és Aro. A fájdalomba temetkeztem és az emlékeimbe. A szobában halotti csend volt, még csak nem is lélegeztünk. Milyen ironikus. Nem tudom meddig voltunk ott, de végül én mentem ki először a barlangból. Nem bírtam tovább ott, szabadulni akartam. Azt hittem vége a bosszúnak, legalább egy kis időre felhagyhatok a bosszúállással. De nem. Minden kezdődik elölről. A kutatás, hogy kik tették és hogy hol vannak, majd pedig maga a bosszú. De ez nem csak az én bosszúm lesz, nem, ez hármunké...

(Írói szemszög)
A három uralkodó lelkében mély repedést hagyott szeretett társuk elvesztése. Pedig azt hinné az ember, hogy a vámpírok hozzászoknak az ilyesmihez, de nem. Vannak dolgok, amikhez soha nem lehet hozzászokni. Miután visszamentek a kastélyba fényes temetést szerveztek. Melyet később minden évben megtartanak, emlékezve elvesztett társukra. Senki nem töltötte be az elhunyt uralkodó helyét, de trónja örök időkre ott maradt a trónteremben. Edward és Bella nem házasodtak össze( vagy legalábbis az én életem alatt, de az öröklét, hosszú, talán majd egyszer meggondolják magukat) Mindkettejüknek rossz élményei vannak a házasságról, így nem erőltették a dolgot. De persze együtt maradtak. Kisebb-nagyobb viták mindig is voltak köztük, de ez egy párkapcsolat állandó velejárója. Jacob bevésődött Lisa-ba, nem kevés akadályon mentek keresztül, míg végül összejöttek. Nessie és Pierre egy rövid ideig ugyan együtt voltak, de nem tartott sokáig. Azóta Nessie még pár párkapcsolaton túl van, ahogy testvére Tony is nagy nőcsábásszá vált. Alexandrosz félévszázadon keresztül szenvedett Bella és Aro veszélyes karmai között a különböző kínzások közepette. Míg végül Bella megölte, hogy helyét átvegyék Marcus gyilkosai. A Cullen család élete tovább folytatódott, hogy Bella-ékkal, hol nélkülük. Míg a Denali-klán messziről kerülte Volterra-t. Így éltek tovább míg világ a világ, talán kicsit tovább is. Ki tudja, de az öröklétnek is egyszer vége szakad... 

88. Fejezet – When a kingdom falls apart

Nagyon régóta várt fejezet, amihez ajánlom nektek A The Civil Wars-tól a Kingdom Come c. számot.

Senkinek nincs nagyobb hatalma világon, mint annak a nőnek, aki tudja, mit akar, és elszántan halad a célja felé.

Philippa Gregory

Másnapra mindenki úton volt, a menedékekbe, vagy épp a csatatérre kivéve Arot és a testőrség nagy részét. Egy részem utálta, hogy ennyi volt, vége a hajszának Alexandrosz és köztem, a másik részem viszont örült, hogy lezárhatja a múlt mocskos ajtaját. Bekerítjük őket és ennyi. Nem volt benne semmi élvezet, nem volt benne kaland sem veszély. Még egy éjszakát a kastély falai között töltöttem, Aroval. Átbeszéltük, hogy mi lesz Alexandrosz sorsa. Aro és az én eltorzult személyiségem alig várták, hogy Alexandrosz a kis, külön neki kialakított kínzókamrájában sínylődjön. A várbörtön eltitkolt szegletében van egy rejtett cella, amiről senki nem tud, csak Aro és én. Még apáék sem tudnak róla. A cella falaira régi rabok kezei vannak felszerelve, gombnyomásra működő szerkezetekre, hogy az áldozat testébe marjanak. Hála a vámpír méregnek, a kezek, olyanok, mintha nem rég tépték volna le őket, vagy még mindig a testhez tartoznának. Aro fejéből pattant ki a dolog, volt egy korábbi elődje ennek a fogdának, de a technika fejlődésével, azt is fejlesztettük. Mindig is voltak dolgok, amikben nagyon összeillettünk Aroval. Dolgok, amik sosem változnak meg... A megbeszéltek alapján másnap én is csatlakoztam a már sorakozó katonákhoz. A csapatok vezetőivel átvettük, hogy ki honnan fog támadni, de leginkább a főcsapat parancsnokával beszéltem, akik velem tartanak a kastélyba. Míg a többiek bekerítve az ellenséget nyomulnak egyre beljebb és beljebb, felmorzsolva őket. Míg én Zenko képességét használtam. Hála Juan, Pierre és Charlotte információinak tudtam, hogy kik a bizalmasaik. Tudtam, hogy kiket kell megszállnom. Eleinte egyszerűen Hajime-re gondoltam, de félek, őt túl jól ismeri, ezért inkább a jobb kezét választottam Niko-t. Tőlem idegen érzés volt, ott lenni egy testben, ami nem az enyém, ha jól emlékszem, márpedig ha valaminek, hát a vámpír memóriának lehet hinni, akkor egyszer használtam ezt a képességet. Akkor is épp elégé furcsa volt, pedig olyan illetőn használtam, akit ismertem, de így még kellemetlenebb. Nem akartam átvenni az irányítást a teste felett, csak egyszerűen ott akartam lenni, a gondolatait sajnos ilyen messziről nem tudtam lekövetni, de a körülötte lévő Hajime, Zenko és még 4 másik vámpír beszélgetését hallottam. Zenko-n a nyugodt beletörődés látszott. Kissé csalódtam benne, hogy szinte küzdelem nélkül feladja. Míg Hajime dühös volt, tombolt és kiabált. Parancsokat adott a körülötte sertepertélő női vámpírnak, akit ha minden igaz, akkor Liu-nak hívtak. Valószínűleg most tudhatták meg, hogy a menekülőútként fenntartott titkos kijáratot is őrizzük. Hirtelen egy vámpírt rohant be közéjük.
- A harc elkezdődött felségek. Rengeteg vámpír özönlötte el a szűkebb területünket, már a kastély területein vannak. Mit tegyünk? - kérdezte elégé kétségbeesve. Zenko némán állt, az ablakon bámult ki. Nézte hogy omlik össze mindaz, amit felépített. Míg Hajime megszólalt.
- Harcoljatok, ahogy csak tudtok. Legyetek hűek a halálban is. - hangja erős volt, határozott. Egy olyan ember hangja, akihez nemes dolog hűnek maradni. Persze ez mind színészkedés volt és a hosszú évszázadok rutinja. A testőr bólintott és visszatért a csatatérre. Én pedig visszatértem a saját testemhez. Hallottam a tábortól alig pár kilométerről jövő fájdalmas kiáltásokat, a mészárlás zaját. Óvatosan simítottam végig a ruhámon. Egyszer, Rosalie mesélte, hogy ő a menyasszonyi ruhájában végzett azzal a mocsokkal, aki megerőszakolta az esküvő előtt, és aki miatt vámpírrá vált. Hát én is hasonlóan cselekedtem. Bár én csak a módját akartam megadni a bosszú hadjáratom csúcsának. Vérvörös Kithont viseltem, amit akkoriban is, amikor a nagyszüleim nekiadtak. Szokatlan érzés volt, újra ilyen durva lenvászon ruhába bújni a már jól megszokott puha ruháimhoz képest. Mivel a családom akkoriban a vagyonosak közé tartozott, ezért mindig hordhattam cipőt, illetve azt a valamit, amit akkor cipőnek neveztünk. Most mégis mezítláb voltam. A hajam szoros kontyban csücsült a fejemen. Az ujjamon az a gyűrű díszelgett, amit egykor Alexandrosztól kaptam. Ez volt minden emlékem az emberkoromból. Egy utolsó pillantás a gyűrűre és már indultam is az én kis csapatommal együtt. Pár pillanat alatt már oda is értünk, a csata kellős közepére. De nem avatkoztam bele, ez nem az én harcom volt. Persze, ha valaki épp elém suhant és nem hozzánk tartozott, azzal hamar végeztem és lassan folytattam az utam a kastély felé. A földön elhagyatott testrészek hevertek, a levegőben néha-néha egy újabb testrész repült el. De nem siettünk sehova, hatásvadász vagyok, ez van, de ezzel még jobban elnyújtom a szenvedésüket, ahogyan félve, rettegve várnak a halálra, vagyis rám a trónteremben. A kastélyban még mindig voltak testőrök, akik megnehezítették az odajutást. De erőfölényben voltunk így taktikusan végeztünk velük és megállíthatatlanul közeledtünk a trónterem felé. Ahogy odaértünk, a velem lévő katonák kint várakoztak tovább, a trónterem előtt, parancsba kapva, hogy senkit ne engedjenek se be, se ki. Ez már az én harcom, az én bosszúm beteljesülésének pillanata. A lehető leghangtalanabbul nyitottam ki az ajtót és ahogy beléptem, rögtön be is csuktam magam mögött. Zenko míg be nem léptem, addig a kint zajló csatát szemlélte, de aztán én kerültem a figyelme középpontjába. A bent tartózkodó testőrök, azonnal megrohamoztak, de én nem igazán foglalkoztam velük, csak egyszerűen lángra lobbantak, hála a képességemnek. Bár velük szemben nem voltak különösebb ellenszenveim, mégsem könnyítettem meg a halálukat. Sikolyaik és kiabálásuktól lett hangos a terem, de senki nem tett értük semmit sem. Mi hárman csak rezzenéstelenül vártuk, hogy porrá égjenek. Furcsa, de mindez alig tartott pár percig.
- Drámai belépő volt Drágám. - hangzott Zenko nyugodt hangja, ajkain pedig mosoly bujkált. De ezt a mosolyt nem tudtam hova tenni.
- Hogy visszahoztad fénykorom emlékét. - súgta ógörögül. Így én is nyelvet váltottam.
- Gondoltam ennyit még megteheted érted, mielőtt még a szenvedéseid elkezdődnének. - mosolyogtam ártatlanul.
- Csak a szád jár Isabella. - szólt Hajime is ógörögül.
- Tudom, hogy ti hosszú, hosszú ideje vagytok barátok, szinte már testvérek. Vajon a királyság vagy a te elvesztésed fog jobban fájni, szegény Alexandrosznak? - kezdtem lassan körözni Hajime körül, mint a vad, mielőtt becserkészné áldozatát.
- Egy új királyság létrejötte nem több, mint idő és energia kérdése. De egy hűséges barát találása csak a szerencsén múlik. - válaszolt Alexandrosz lassan, mint valami nagy bölcs.
- Ha az megnyugtat, akkor a te halálod sokkal fájdalmasabb, és hosszabb lesz, mint az övé. - mosolyogtam rá A biztonság kedvéért Hajime és magam köré egy fizikai pajzsot emeltem, hátha Alexandrosz próbálja megvédeni a kis kedvencét. Alec bénító képességét használtam, míg szépen egyesével szakítottam le Hajima ujjait, majd a két kezét. Persze nem siettem én sehova, minden egyes testrést után hagytam egy kis szünetet, hogy elhúzzam a szenvedését. Majd a két lábát is letéptem. Már csak a felsőteste és a feje volt egyben. Addig kínoztam Jane képességével, míg nem könyörgött a halálért. Alexandroszra pillantottam. Láttam a szemében a szenvedést. Soha nem gondoltam volna, hogy Alexandrosz tényleg képes szeretet érezni a hatalmon kívül bármi és bárki iránt, de most már tudom, hogy Hajime-t tényleg szerette. Vannak akik úgy gondolják a szeretet megerősít minket. Kétségtelen, hogy vannak esetek, amikor ez igaz, de az esetek mamut részében ez nem így van. Az aggodalom, a szeretett személy féltése, az elvesztésétől való félelem meggyengít minket. Egy újabb támadási felületet kapunk, egy hatalmas villogó felkiáltójel, ami gyengénké válik, és ami előbb-utúbb a szívünk összetöréséhez vezet. Majdnem megsajnáltam Alexandroszt, de aztán eszembe jutott, mindaz, amit velem tett. Könyörtelenül ölte meg a szüleimet, és változtatott át engem. Hát akkor én miért legyek könyörületes hozzá?
- Esetleg van valami búcsúszavatok egymáshoz? - kérdeztem egy kissé megenyhülve.
- Mindjárt vége. - szólt halkan, nyugtató hangon Alexandrosz, majd némi szünet után újra megszólalt. - A pokolban találkozunk barátom. - szólt végül búcsúzóan.
- Mindörökké, barátom. - válaszolta rekedten Hajime.
- Jó utat a pokolba. - néztem rá, majd a testét lassú lángok kezdték el nyaldosni. Nem kellett sokat várni, hogy sikolyai elhaljanak és a teste végérvényesen elenyésszen. A szanaszét szórt testrészeiről sem feledkeztem meg, azokat is felgyújtottam. Alexandrosz az ablak felé fordult. Kintről még mindig hallatszott pár kiáltás és sikoly, de a harc már vége felé tartott. Én is odaléptem egy ablakhoz és kinéztem rajta. A mi katonáink már elkezdték összegyűjteni a maradványokat és egy kupacba dobálták őket, hogy majd könnyebb legyen meggyújtani, bár az egész kastélyt porig fogjuk égetni.
- Milyen érzés látni, ahogy minden, összeomlott körülötted? - kérdeztem.
- Fájdalmas. De az utolsó találkozásunk óta volt időm megbékélni a helyzettel. - válaszolta nyugodtan. - Felkészültem a pusztulásra.
- Ohh, arra még várnod kell egy icurka-picurkát. - mondtam némi elégedettséggel a hangomban. Megvártam, míg felgyújtották a máglyát a testrészekkel. - Most már indulnunk kell. És csak hogy tiszta legyen, egyetlen rossz mozdulat és pár évvel meghosszabbíthatjuk a szenvedésedet. - mondtam, és elindultam a kijárat felé. Alexandrosz egy szó nélkül követett, és ahogy kiértünk a folyosóra, a velem lévő katonák azonnal bekerítették. Nehogy mégis megforduljon a fejében a menekülés. Én előre engedtem őket, hogy magam mögött hagyott folyosókat felgyújthassam. Ahogy kiértünk a kastélyból hátrapillantottam a lángoló kastélyra. Csendben csodáltam a művem. Hallgattam a tűz ropogását, ahogy ég a kastély, és ahogy a kertben égnek a maradványok. Ennyi marad egy királyságból … csak por, hamu és talán néhány fémtárgy a kastélyból. A pusztításban van valami csodálatos, valami felülmúlhatatlan. De egyszer mindennek vége, a pusztuláson érzett öröm is elmúlik. Órák múltával, mikor a tűz kiégett a katonák rendezetten kezdtek visszamenni a királyságaikba. Csak az én testőrségem maradt velem és Alexandrosszal. Ők elkísértek minket Volterraba, ahol Aro már várt ránk. Két testőr fogta és egy átlagos cellába zárta Alexanrdoszt, majd miután a nem Volturi testőrök elmentek. Aroval bezártuk Alexandroszt az ő számára fenntartott külön kis cellába. Majd elkezdtem telefonálni az uralkodóknak, hogy beszámoljak a történtekről...

Magyarázat ...

Sziasztok!

Sajnálom, hogy eddig húztam vontam, de az egyetem elég sok időt elvett  meg az ingázás és mikor volt időm akkor sem tudtam valahogy írni.
Ez persze mind csak szabadkozás és magyarázkodás.
De nem tudok elégé szabadkozni és elég nagy köszönetet mondani mindazoknak, akik eddig is kitartottak a blog mellett és mellettem.

Azt a fejezetet, amit ma felteszek már csak egy fogja követni, egy záró rész...
Utána mi lesz? Nem tudom. Ha gondoljátok teszek fel ötleteket, hogy milyen blogot nyithatnék a Kígyó, a Főnix és az Oroszlán mellett, de az a blog is csak szezonális lenne. Vagyis csak nyáron  illetve elvétve TALÁN egy-két fejezet az év során is felkerülhet. Az ötleteimet és a szavazást, majd az epilógus után töltöm fel.

Köszönöm a türelmeteket!
Puszi:
LilyV