29.Fejezet – Strange man

Sziasztok!
Szóval Ed szemszögéről való véleményekre nagyon kíváncsi vagyok :D
Van benne valami „harc” is, ahogy ígértem :D
Ha van kedvetek hallgassátok meg hozzá Britney Spearstől a Break the ice c. számot – nem Bella szemszögéből.
Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! Kellemes hétvégét!
Pussz: Zsó
xoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

"Szeretem a furcsa embereket. (…) Ezen a világon sokan vannak, akik fapofát vágnak, normális életet élnek, s közben teljesen megbízhatatlanok."
Murakami Haruki

 

(Edward szemszöge)
Ez az egész tárgyalásosdi és minden teljesen kiakasztott. Mi az, hogy Bella a császárnő? Mi az, hogy ő békítette ki őket? Hogy lehetséges ez? A francba is hogyan? Azt már kapiskálom, hogy miért félnek tőle. Ahogy fapofával végignézte, ahogy vacsoráznak. És ahogy beszélt. Én is féltem tőle! De … de ez annyira más volt. Nem az a szerencsétlen, esetlen Bella, akit egyszer megismertem, akit még a széltől is féltettem. Az én kis porcelánbabám, az én Bellam. De ez a Bella, akivel most szembesülök. Őt nem kell félteni semmitől és senkitől. Tőle kell félni és ez … izgat engem. Tetszik, hogy oylan erős és független. Azt akarom, hogy az enyém legyen, mint az én régi Bellam. De ezt a lehetőséget elszalasztottam és rosszul döntöttem. Ahogy ezt a Bellat idáig „megismertem” soha a büdös életbe nem fog megbocsájtani, sőt hálás lehetek, ha nem hasít szíjat a hátamból … Érdekes, mert már Tanya is csak az egyenlet végén szerepel. Kezd annyira hidegen hagyni, pedig ő a nejem, nem Bella. Még szerencse, hogy én vagyok a gondolatolvasó, mert elég érdekes lenne, ha Tanya lenne az. Aki nem mellesleg a fürdőben van, miután elutasítottam a fürödjünk együtt ajánlatát épp azon gondolkozik, hogyan teheti élvezetesebbé az éjszakát, én addig kimászok az ablakon. És elindulok a mostanában megszokott helyemre, egy magasabb fára, az erdő elején, amely pont a kastélyra néz. Csak nézelődtem tovább, mint mindig. Néztem a kivilágított ablakokat, majd ahogy kettőben lekapcsolják a villanyt. Jelenleg ez volt a legeslegmegnyugtatóbb hely számomra, ahol egyedül lehetek. Csak üldögéltem és bambultam előre, míg a nap meg nem kezdte lassú menetelését az égen. Ahogy a hajnal ráköszöntött a tájra én is visszamentem a kastélyba, már a folyosókon keresztül. Lassan, nem sietve sehova, hallottam a halk lépteket és én megálltam, behúzódtam egy sarokba a mézédes hang hallatán.
- Szóval, hajlandó vagyok elmenni veled Rioba egy teljes hétre, tényleg kettesben, de csak akkor, ha az a párizsi divathétkor lesz, hogy ne kelljen szörnyűbbnél szörnyűbb ruhákat felpróbálnom és hordanom. - mondja teljesen nyugodt hangon. Egy kis csönd következik be, amíg a másik fél felnevet és én már érzem az illatukat. 10-en vannak, kereken.
- Tudod Bella, Édesem, engem igazán nem zavarna, ha Rioban egyáltalán nem hordanál semmit. - szól a pasas csábító hangon. A kezeim ökölbe szorulnak a féltékenység zöld szörnye marcangolni kezdi a bensőmet. Damon, vigyázz magadra, mert a végén még megtalállak ölni! Üzenem gondolatban, amit persze nem hallhat meg.
- Képzelem, mennyire szeretnéd. De én csak abba egyeztem bele, hogy egy hetet veled töltök, abba nem, hogy ágyba bújok veled.
- Párizsban is egy szobában voltunk. Nem úgy tűnt, hogy annyira zavarna, hogy osztozunk a helyen.
- Főleg, hogy én Kate-tel akartam egy szobába kerülni …
- Én meg kettesben akartam veled lenni.
- Akkor kvittek vagyunk?
- Egy hét Rioban! - erősíti meg Damon és a testőrök gondolataiból nézhetem végig, ahogy megcsókolja Bellat! Elég rossz úton halad ez pasi, hogy a szívembe lopja magát! Viszont nyugtat a gondolat, hogy szemlátomást Bella nem viszonozza a gesztust. Aztán mintha mi sem történt volna Bella hátat fordít neki és az ellenkező irányba indul a 8 testőrével. Miután nagy nehezen végig néztem, ahogy Damon is elhúzza a csíkot visszamentem a szobámba, ahol Tanya enyhén fogalmazva kiakadt, hogy megint nem volt itt az éjszaka … de valahogy nem érdekelt a hisztériája, csak egyszerűen elengedtem a fülem mellett, és a gondolataimba merültem, ahogy általában szoktam. Amíg Jasper be nem kopogtat az ajtón, hogy átmenjünk Bellahoz …

(Bella szemszöge)
Az estét a gyerekeimmel töltöttem, beszélgettünk, amíg el nem fáradtak, aztán visszamentem a szobámba, persze végig nyomomban a testőrökkel. Az éjszaka már nyugisan telt, beszélgettünk a testőreimmel, akik most kissé cserélődtek. Jane és Chelsea helyett Heidi és Lara ültek végig velem és a fiúkkal Bennel, Peterrel, Dimitrijjel, Félixszel, Ricoval és Lock-kal. Hajnalban meg megjelent Damon és elhívott sétálni, nem, mintha nem lett volna mindegy, hogy a szobámban ücsörgünk vagy sétálunk … És én beleegyeztem Rioba. És tényleg komolyan gondoltam. Inkább vele leszek kettesben, mint a húgaimmal Párizsban. Aztán visszamentem a szobámba, mintha mi sem történt volna. Aztán elmentem zuhanyozni, csak hogy kicsit egyedül legyek. Alighogy kiléptem a zuhany alól halk kopogás hangzott a bejárati ajtón. Furcsa. A gyerekeim még bizonyára nincsenek fenn, a királyok dolgait pedig már lerendeztem. Magam köré tekertem a törölközőm és a szobámba mentem. A testőrök az én parancsomra vagy reakciómra vártak.
- Na jó, gyertek be. - sóhajtottam fel, mert már tudtam, hogy a Cullen klán vár kinn teljes létszámban,  Amíg lassan beszállingóztak mindannyian én a gardróbomba mentem és magamra kaptam egy melegítőgatyát és egy pulcsit. Ahogy kiléptem, láttam a húgaim és Alice rosszalló tekintetét. - Egy szót se! A pulcsit Félixtől kaptam, és mint nagyjából egyedüli normális cuccom, imádom. - mosolyogtam a lányokra. - De ez most mindegy. Minek köszönhetem ezt a korai látogatást? - kérdeztem könnyed mosollyal és lehuppantam az egyik fotelbe.
- Szeretnénk beszélgetni. - mondja végül vidáman Alice, eltekintve a ruháimtól. - Mi az, hogy nem mondtad el, hogy te vagy a császárnő? - kérdezte durcásan.
- Nem voltatok felkészülve, hogy szembesüljetek a ténnyel. Másrészről, csak az arcotokat akartam látni, ahogy belibegek és elfoglalom az engem megillető trónt. - nevettem újra, ahogy felidéztem, milyen döbbent arcot vágtak. - Egyébként is, miért beszéltem volna politikáról, ha idáig nem voltatok halandóak részt venni benne.
- Nem tudtuk, hogy ezek a megbeszélések nem ellenünk irányulnak-e. - magyarázza Edward.
- Ha tényleg ezt gondoltátok, akkor sem értem, hogy most miért kéritek számon rajtam. Utána kellett volna járnotok és nem arra várni, hogy én csak úgy behozlak titeket. És ha már itt tartunk, nem kivételezek senkivel sem, tökéletesen egyenrangúak vagytok a többiekkel. És azt se várjátok tőlem, hogy én mindig vigyázok a seggetekre. Idáig megtettem, a királyságaim előtt is, mert nem voltatok itt, hogy megvédjétek magatokat, de ez nem megy így örökké. A saját erőtökből kell boldogulnotok a kastélyban és a Birodalomban egyaránt, hogy legyen tekintélyetek. - magyarázom el a felállást.
- Tudjuk, Bella. - mondja Jasper rideg stratéga hangján.
- És te mit gondolsz, van értelme elválnom az első feleségemtől? - kérdezi Carlisle nyugodt hangon, a feszültség tapinthatóvá vált a levegőben, míg Esme nyugalmat árasztott magából. Nem értem, neki kéne a leginkább kellemetlenkednie, vagyis szerintem én és szinte minden nő ezt tenné. Hihetetlen a bizalma Carlisle felé, de ami még szebb, hogy nem alaptalan.
- Úgy gondolom ez a te döntésed, nekem, mint császárnőnek nincs beleszólásom. - válaszolok diplomatikusan.
- És mit gondolsz? Te mit tennél a helyemben? - kérdezi tovább.
- Oké. Szerintem értelmetlen elválni az első feleségedtől. Amíg házasok vagytok, a családotok több befolyással bír ráadásul a Volturi érdeke is, hogy a hercegségetek megerősödjön és ennek tökéletes tényezője, a te királyi címed. Ráadásul a bigámia a vámpírtársadalomban nem tiltott. Esme a mi törvényeink szerint ugyanúgy a feleséged. Persze én nem fogok ebbe beleszólni, a te döntésed. - mondom komolyan.
- Köszönöm a tanácsod. - válaszol teljesen diplomatikusan, de ajkai mégis mosolyra húzódnak.
- Neked ez miben kamatozik, hogy mi felemelkedjünk a rangsoron? Úgy értem, te vagy a császárnő és nyilván emiatt, de van valami hátsó része is a dolognak? - kérdezi Jasper.
- Nekem minden szavazati joggal rendelkező uralkodóm egyaránt fontos. Nektek egyenlőre azért kell küzdenetek, hogy a többiek is egyenrangúnak tartsanak titeket. De azt elismerem, hogy igenis van oka, hogy én miért akarom, hogy elfogadjanak titeket. -bólintok.
- És elmondod, hogy mi? - faggatózik tovább Jasper.
- Velem kapcsolatban nem minden titok … - kezdtem volna el, amikor Edward félbeszakított.
- Idáig nem úgy tűnt.
- Mert olyanra voltatok kíváncsiak, amik azok. Szóval a témára visszatérve. A gyerekeim Volturik. Ez tény és való, de attól még Cullenek. Ha ti erődötök, ők is erősödnek. Ne éljetek abba a tévhitben, hogy a Volturi felülemelkedik a többi királyságon, mert nem fog, én sem hagyom és a többiek sem. Viszont ti egyszerű hercegség vagytok, ha ti kissé erősödtök, azt a többiek nem veszik észre, vagy csak simán eltekintenek tőle.
- De azt mondtad, hogy ők akkor is Volturi királyok lesznek majd. - néz rám érdeklődve Ed.
- Igen, ez már eldöntött kérdés. Én vagyok a dominánsabb, az én családomhoz tartoznak a Birodalom felépítettségében, de én sosem tagadtam, hogy Cullenek ők is. A többi királyság is tisztában van ezzel. - válaszoltam, és az órára pillantottam, már elmúlt kilenc. Megígértem a gyerekeknek, hogy reggel átmegyek hozzájuk. - Lenne még egyéb kérdésetek? Mert ha nem, akkor most mennék.
- Lenen még egy. Ki segített neked, az önuralmad kifejlesztésében? - kérdezte Edward.
- Senki. - válaszoltam őszintén.
- Magadtól sikerült megtanulnod így uralkodnod magadon? - döbben meg Jasper. Persze, hisz nekik mind segített valaki.
- Eleinte nem volt olyan könnyű, aztán egyre könnyebb lett, most már odáig eljutottam, hogy egyáltalán nem kívánom az ember vért.
- Ez lehetséges? - lepődik meg Emm és Carlisle pillant, aki engem néz.
- Bella különleges vámpír. Úgy gondolom, nincs miért megkérdőjeleznünk a kapcsolatát az emberek vérével. - válaszolta a családfő én meg elköszöntem és átmentem a gyerekeimhez. A válasz fal már nem volt elhúzva, igazából kétlem, hogy elszokták húzni. Épp videojátékoztak. Tony-n gy kockás pizsama nadrág volt, Nessie-n meg egy cuki Tom&Jerry-s pizsi. Együtt töltöttük az egész délelőtt és a tárgyalás előtti időt. Játszottunk, filmet néztünk vagy csak beszélgettünk. De háromkor el kellett kezdeni készülődni. Most még emberi tempóban is időben végeztünk. Az előző napi procedúrához hasonlóval fogadtak, mind felálltak a trónjaikból és vártak, amíg meg nem engedem, hogy leüljenek. Aztán az Orosz Klán Alekszej főszónoklásával kezdte el mesélni a dolgokat. Igazából annyira nem figyeltem a számokat, hoyg hány újszülöttjük van vagy hogy hány embert öltek meg, és most összesen hány taggal rendelkeznek, csupán viszonyítva a Roman klánhoz jegyeztem meg. Viszont az eddigi rossz megérzésem beigazolódott, ők sem tapasztaltak semmi jelentőset sem a Naruchoktól sem az Alvaroktól. Viszont nem kis megdöbbenésünkre az ajtó kinyílt és az egyik ajtónál lévő őr lépett be, mélyen meghajolt előttünk.
- Elnézést a zavarásért Császárnőm, de az illető azzal fenyegetett, hogy akkor betör az ablakon, ezért jobbnak láttam szólni, hogy Önnel akarnak beszélni. - mondja illedelmesen, míg a testőreim közelebb húzódnak hozzám.
- Ki az? - kérdezem érdeklődve.
- Zack Ligont. - oh, ez meglepett. De ahogy elnézem, nem csak nekem, viszont meglepetésemre Irina Denali még jobban megdöbbent, kicsit utánajártam ennek a dolognak, amíg meg nem találtam, amit kerestem. Zack udvarol neki. Nocsak, még szerencse, hogy ezt is tudom.
- Rendben, engedjétek be. - válaszolok végül mosolyogva. Zack csábos mosollyal lép be fekete márkás öltönyben. Na igen, ő aztán ad a megjelenésre. - Ülj csak le Zack. - mondtam érzéstelen hangon.
- Naa, így kell engem fogadni? Főleg, hogy az életemet kockáztattam, hogy a kedvedben járjak? - nevet fel Zack.
- Bocs. - csóválom a fejem szórakozottan. - És ,ágis miről beszélsz? Mi a francot csináltál megint? Tudod, hogy unom már, hogy játszom a jóságos védőt neked. - sóhajtottam fel. Ő meg lassan, kimérten lépked felém, mint egy elbizakodott gazella az éhes oroszlán elé. A testőrök felsorakoztak körém, mire mindketten felnevettünk. - Aro, kérlek. - néztem rá komolyan.
- Na jó. - sóhajt fel. - Hagyjátok. De Zack, ha egy hajszála meggörbül az örökkévalóságot a kínzókamrában töltöd. - mondta mézesmázos hangján. A testőreim eltávolodtak tőlünk, Zack pedig felnevetett. Őreg hiba Zack, ha azt hiszed Aro viccelt …
- Akkor most már elárulod, miért jöttél? - kérdeztem és én is felálltam.
- Rég láttalak. - válaszolja csábosan.
- Megint bajban vagy?
- Most nem.
- Csoda.
- Tudom.
- Beszélnél?
- Kényszeríts! - mosolyog tovább. Én nem az a nő vagyok, akinek az ilyesmit kétszer kell elmondani. Hirtelen gyorsasággal ragadtam meg a jobb karját és arccal a falnak nyomtam.
- Szóval? - kérdezem, de nem válaszol. Direkt csinálja, jajj de kis naiv a kis édes. Ezért hátrafeszítettem a fejét, hajába markolva és erősen a falba vágtam. A fal végigrepedt, ahogy az arca is, de az szinte azonnal meggyógyult. Vártam, hogy válaszoljon, de nem tette. Ezért folytattam itt egy ütés, ott egy rúgás és ő még csak nem is védekezett. Nem azért, imádok verekedni, de csak akkor, ha van benne valami kihívás, de így? Semmi. Ezért a nyakár kulcsoltam az ujjaimat és felemeltem. Szabadjára engedtem a bensőmet és letapogattam az okokat, amíg meg nem éreztem az érzéseit. Azonnal elhajítottam a terem másik felébe.
- Basszus! Te ezt élvezed?! - hökkentem meg és úgy néztem rá, mint borjú az új kapura. Idáig ilyennel még nem találkoztam. Nem egyszer verekedtem vele, de akkor legalább tett ellene valamit, nem gyanakodtam, de most … Ő meg jóízűen nevetett.
- Ugyan már bébi, ennyit megtehettél értem. - nevet tovább.
- Jelentősen át kell értelmeznem az eddigi „undorító mocsok” azonosításodat. - fintorgok.
- Na jó, most komolyan, honnan ismeritek egymást? - kérdezte Irina magas hangon. Szegény kicsike kikészült. Jajj de sajnálom brühü. Zack-re néztem, hogy elmondja-e vagy sem …
- Bocs Drágaságom. Bellat különös gondossággal kihagytam a történetemből. - nevetett fel Zack. - Enged meg, hogy bemutassam az exfeleségemet. - mondja teljes komolysággal, de ajkai remegéséből látszik, hogy nehezen bírja visszatartani a nevetését.szörnyű ilyesmivel szembetalálkozni, amikor teljesen nyilvánvaló, hoyg csak kihasználja Irinat. De ez nem az én problémám.
- Csak, hogy megnyugodjatok, ő az egyetlen még élő exférjem.
- Na mi van, meghalt az Alvar srác? - kérdezi önelégülten Zack.
- Hát igen, kénytelen voltam megölni. - vonok vállat lazán, mintha nem egy életről beszélnénk. De továbbra is érdeklődve nézek rá, hogy mégis miért jött el …

28. Fejezet – The Empress

Sziasztok!
Ez most csak egy szemszöges, de a következőben természetesen újra lesz egyik Cullen szemszöge, hoyg melyik, azt még nem tudom. De lesz.
A császárnő … hát, nem lacafacáztam az elején, hgy ki az … ééés azért már adtam meg eddig ismeretlen infókat is. Ritkaság számba megy nálam, mi? :D
A tárgyalás egy részének menete eléggé bensőségesen le van írva :D
Hát … egyáltalán nem emberbarát a fejezet! Ezer bocs ezért!
Ha szeretnétek hallgassátok meg hozzá Kelly Clarksontól a What doesn't kill you makes you strongerc. számot.
Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! Kellemes hétvégét!
Pussz: Zsó
xoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

A lelkünknek káoszra van szüksége,
hogy táncoló csillagot szüljünk.
/Friedrich Nietzshe/

- Engedjék meg, hogy bejelentsem az Úrnőt, Isabella Marie Swan Volturi Black Montain Ivaskov Salvatore-t. - mondta illedelmes hangon az őr. Míg én azon foglalatoskodtam, hogy ne nevessem el magam a Cullen-Denali klán tagjainak arcán és jól láttam, hogy a többi király is nehezen harcol a röhögés ellen. Míg a gyerekeim már a kezüket a szájukra téve próbálták visszafogni magukat.
- Köszönöm. Elmehettek. - mondtam uralkodói hangon. Hümm, de régen is használtam már … úgy három hónapja. A két testőr behúzza mögöttem az ajtót. Én pedig lassan, felsőbbrendűséggel vonulok végig a termen, a másik végébe lévő trónom felé. Megállok az asztal és a trón között. A testőreim mögöttem ácsorognak, rendezett sorban. - Ezennel megnyitom a 89-ik Birodalmi tárgyalást. - folytatom, aztán egy kis hatásszünet után elhelyezkedem a kényelmes trónomban. - Leülhettek. - nézek a többiekre, akik még mindig illedelmesen ácsorognak. Egy zokszó nélkül engedelmeskednek és ahogy leülünk, a gyerekeimből Damonből és Cobhamből is kitör a nevetés. Akárhogy próbálom visszafogni magam, én is nevetek velük együtt. Le kellett volna fotózni őket! Hogy erre miért nem gondoltam? Amikor már sikerült visszanyelnem a feltörő nevetésem, komoly tekintettel mérem végig a két hercegség tagjait. - Eléggé megdöbbentett a dolog, mi? Egy ilyen felelőtlen és csetlő-botló emberből lett az uralkodó. Ki gondolta volna, hogy ennyire viszem?
- Komolyan, már az én fejemben is megfordult, hogy ez a Kész átverés … - csodálkozik Edward, más valószínűleg sértésnek venné, én viszont csak jót mosolygom magamban.
- Nem az, bocs. Most már hajlandó vagyok válaszolni a kérdéseitekre. - pillantok a többiekre áthatóan.
- Szóval, innen tudott a császárnő annyi mindent … Már előre tudtad, hogy kik fognak szavazni. Nem mintha túl meglepő lett volna … - szólal meg Jasper, tárgyilagos hangon.
- Hát igen, eléggé kiszámítható volt, hogy ti hozzátok a döntéseket. - vonok vállat.
- Így már érthető, hogy a gyerekeid mért lettek hercegségi tagok. - vonja le a legésszerűbb következtetést Eleazar.
- Ahogy azt már mondtuk, ha megházasodnak, királyi rangot kapnak, nem mintha ez annyit számítana. A hercegségeknek és a királyságoknak is ugyanolyan szavazatuk van. Csak az arányok részéről van esetleg értelme a dolognak, de semmi különös nincs benne, csak jobban hangzik.
- Akkor elmondanád, hogy mi a különbség hercegség és királyság közt? Csak névlegesen mások? - kérdezi Carlisle, jól megszokott nyugodt hangján, de a kíváncsiság lobog benne.
- Azért nem teljesen. A hercegségek csak egy szavazati joggal rendelkeznek, a királyságok minimum kettővel. - válaszolok.
- Akkor nekünk miért van három szavazati jogunk? - kérdezi Eddy érdeklődve nézegetve engem, a tárgyaló asztal túlsó oldaláról.
- Formalitás, mivel a Cullen családnak még mindig csak egy szavazati joga van. És ezzel a szavazati joggal Jasper él. - mondom kioktató hangon.
- Akkor mi? - folytatja tovább a kérdezést Ed.
- Carlisle névlegesen és törvényesen is a Volturi negyedik királya. - nézek Carlisle-ra, de ahogy látom, nem lepődött meg. Nem is csodálom, az esti üzenet után, amit kapott, nyilván megerősítette az elképzeléseit a dolgok felállásáról. - Te pedig per pillanat a császár vagy. - eme mondat után, többen elfelejtenek még levegőt is venni, hogy pontosabb legyek, Edward, Alice, Jasper Eleazar és Tanya. - A gyerekeim apja vagy, és ha nincs férjem, akkor te vagy a császár. De ne bízd el magad, nem vagy különb a többieknél. Bár az is igaz, hogyha valamilyen csoda folytán szavazat egyenlőség alakulna ki, a te szavazatod, az enyém mellett kettőnek számít. De ne aggódj, ilyen még nem fordult elő.
- Szóval, olyan, mintha a férjed lennék? - kérdezi értetlenül.
- Mondjuk. A bigámia jellemző a vámpíroknál, néhány esetben. De ne aggódj, nem vagy bigámista, csak név szerint, amíg tárgyalás zajlik. Van, más kérdésetek is? - kérdezem elnézően mosolyogva.
- Hogyan lettél te a császárnő? - kérdezi Japser.
- Ez egy hosszú és nem kevésbé kellemetlen történet. Mondjuk úgy, hogy amit idáig láttatok tőlem, Luke vámpírjai vagy éppen Maria-val szemben, az még semmi. De egyenlőre csak ennyit mondok. A múltamnak sok csúnya és fájdalmas részlete van. Ez pedig nem rólam szól, hanem a Birodalmamról. Remélem megértitek. - válaszolok lágyan.
- Még valami. - szólal meg hirtelen Emmett. - Mi a franc ez a kilométer hosszúságú név? - kérdezi olyan Emmettesen és én felnevetek.
- Ez kérlek, a császárnői nevem. A királyok vezetéknevével. És gondolom a Black-et sem kell magyarázni... Jake nevét is felvettem, mivel én vagyok a bevésődése. - sóhajtok fel kicsit szomorkásan. - Jacob az alfa, így én vagyok mellette a lupa*, aki foglalkozik a rezervátum többi lakójával, csata idején. És hát a Birodalom megalakulásával békét kötöttek a királyságokkal. Nem rajonganak sem ők sem a királyok ezért de ez van. - nevetek fel.
- Értem. - nevet Emm, fesztelenül, mintha csak egymás közt lennénk. Ezt annyira imádom benne.
- Akkor, van még valami? - kérdésemre nem válaszoltak, így végre belevághatok a lecsóba. - Szóval, Milosh, hallgatlak. - néztem a Romanok fő királyára. Ő pedig elkezdte a beszámolót. Ez a nap főleg a Romanokkal fog foglalkozni. Milosh elmond mindent, ami szükséges. Külön részletezi a testőrök számát, az új tagok számát és esetleges tehetségüket. Az őrvonalak biztonságát. A nomádok esetleges számát. Sőt a kastélyuk bevételeiről is beszélt. A turisták szívélyesen látogatják őket. Jelentős probléma nem volt náluk, csak egy eszelős idióta nyíratta ki magát, mivel ámokfutást rendezett a nemzeti ünnepükön 20 embert mészárolt le, de ami az érdekes, hogy nem vámpír volt az illető, hanem ember. Persze Miloshék megoldották, megették vacsira a szemtanukat, az ámokfutót meg egyenlőre bezárták, az én véleményemre várnak. Olyan cukik. Szerintem rajtuk kívül egyik királyság sem várná meg a véleményem, egyszerűen elintéznék a dolgot. Nem mintha én más mondanék.
- Szóval, mi legyen vele, Úrnő? - kérdezi illedelmességet magára öltve Milosh, de valahogy mégis olyan nyugalom sugárzott előle, ami kiütötte az illedelmet.
- Öljétek meg. - mondom nyugodt, határozott hangon. - Nem akarok ilyen elvetemült vámpírt, még többet. Jobb, ha halott, mintha átváltoztatjátok és nem tudjátok irányítani.
- Rendben van, akkor megöljük. - vigyorog Walther.
- Az elnök beszélni akar veled. Nem értem, honnan tud rólad. - mondja Milosh érdeklődő tekintettel.
- Milyen elnök? - kérdezi értetlenül Stephan.
- Az emberi társadalom elnöke. - válaszol Aro a Romanok helyett.
- Mit akarnak tőled az emberek? - csóválja a fejét Vlad.
- Hatalmat, szívi. Mindenki a tetves hatalmat akarja. - mosolygok rá. -  És én megadom neki. - válaszolok. - Még nem beszéltem róla, de minden egyes királyságban el fogom intézni, hogy a törvény békén hagyjon titeket. - magyarázom.
- Mi szükség erre? - értetlenkedik Stephan, ez nekik a legfurcsább, hisz dél nem a legbiztonságosabb körzet, az elnökök meg eléggé el vannak nyomva.
- Nézd, mint Volturi tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy néha bukkannak fel kutatók, akik össze tudnak adni egyet az eggyel. És a titokzatos eltűnéseket kapcsolatba tudják hozni a királyságokkal. Ezért a Volturival máshogy csináltuk, nem öltük meg egyszerűen a kutatókat, hanem az elnökkel tárgyaltam. Elrendeztem, hogy ő eltünteti a nyomokat, hogy sehogy se kapcsolódjanak a Volturihoz ő pedig némi pénzt kap ezért. Az összes politikus ilyen. A pénzzel megerősítik a hatalmukat, a királyságnak meg nem jelent sokat az a kis kiadás. Így is a bevetélek remekül emelkednek és csak feltornyosodik a vagyon. Viszont nem kell folyton azzal törődni, hogy figyeljenek … Egyszerű dolog, kivéve, hogy négy évente választások vannak … - sóhajtok fel. - Ezt tervezem lassan bevezetni az összes királyságban. De mivel délen ez ráér. Alekszejék idáig szépen takarítottak maguk után, ezért nálatok kezdem.
- Erről nem is tudunk eddig. - mondja meglepetten és kicsit durcásan Milosh.
- Ezt még jóval a Birodalom megalakulása előtt bevezettük. Természetesen a miniszterek nem tudják, hogy vámpírok vagyunk. Mind mást hisz, de mind eltusolja az ügyeket, csak fizetni kell érte. - csóválom a fejem és undor jelenik meg az arcomon. - Sőt volt olyan miniszter is, aki direkt összegyűjtött pár bűnözőt és „jutalmul” ideküldte meghalni. És még mi vagyunk az undorítóak …
- És minekünk mi a dolgunk ezzel? - kérdezi Milosh, tárgyilagos hangon.
- Semmi. Én megbeszélem majd ezt a miniszteretekkel. Kiszabunk egy összeget, azt majd fizetitek. Probléma megoldva. - vonok vállat.
- Miért nem szóltál erről eddig? - érdeklődik Vlad, de hangjában természetesen nincs sem vád sem neheztelés.
- Egyenlőre nem voltatok olyan helyzetbe, hogy érdemes lenne elintézni.
- Úgy érted, nem akartad megosztani velünk ezt a marketing fogást? - néz rám kicsit vádlóan Walther.
- Nem, úgy értem, nem voltatok olyan helyzetben. - mosolygok édesen. - Ahhoz, hogy megszervezzük ezt, nekem kell tárgyalnom a miniszterrel és ezt legalább évente kétszer háromszor újra áttárgyalni … Higgyétek el nekem, ők unalmasabbak, mint ti. És jobban szájba kell rágni a dolgokat.
- És hogy akarod elérni, hogy segítsen nekünk? - érdeklődik nyugodt hangon Milosh.
- Bájolgó mosoly és sok pénz. Ezenkívül a legemberibb megjelenéssel. Ha esetleg nem vagyok ott, amikor megy, ami lássuk be, még itthon sem fordult elő, akkor pedig kontaktlencse és egy kis alapozó. A legbarátságosabb modorotokkal megspékelve és nem lesz gond. - mondom könnyedén mosolyogva. Ezzel lezártnak tekintem a témát. Egy halk kopogás hallatszik a csendben. Kinézek az ablakon a hold gyönyörűen ragyog a tiszta égen. Becsléseim szerint már jócskán elmúlt fél kilenc. Azonnal tudom, hogy mit jelent a kopogás és a mögötte lévő zajok.
- Áhh, megjött a vacsi. - csillannak fel Damon szemei és mint a gyerekek dörzsölgeti a kezeit össze.
- Javíthatatlan vagy, Drágám. - csóválom a fejem mosolyogva. - Most már elmehettek. - nézek a Cullen-Denali klánra. Aztán a gyerekeimre.
- Tonynak és Nessienek lassan nem ártana részt venni a vacsorákon, és a Cullen-Denali klánnak is. Hercegségek! - mondja határozottan Nyikolaj.
- Nem érdekel, hogy te szerinted, mit kéne, és mit nem. Itt az én szavam él. Márpedig a gyerekeim nem maradnak itt! - mondom határozott, jeges uralkodói hangon.
- Isanak igaza van! - áll ki mellettem Aro is természetesen. - A gyerekeink nem vesznek részt a vacsorán! Menjetek csak. - szól a végén már meleg, apai hangon.
- De, mi maradhatunk. Nem lesz baj. - mondja határozottan kislányom és fiam is bólogat.
- Nem! - mondjuk határozottan és egyszerre Aroval, ők pedig nem szállnak velünk szembe. Így felállnak a tárgyaló asztaltól apuval és Aroval mind kapunk két-két puszit tőlük, mielőtt kimennek az oldalsó bejáraton. - Ti is elmehettek, nem várom el tőletek, hogy itt maradjatok. Persze, ha valaki akar, nem akadályozom meg. De azt vegyétek figyelembe, hogy itt emberekről van szó … - futtattam át pillantásomat rajtuk.
- Ha megbocsájtotok. - kelt fel Jazz Alice is bocsánatkérően pillant rám. Rose és Emmett, Irina és Kate is kimennek. Tanya habozik. De cuki a kis féltékeny dög. Nevettem magamban. Végül inkább ő is kiment. Csak Carlisle, Eleazar a feleségeik és Edward maradt benn. - Biztosak vagytok benne? - néztem kedvesen Carmenre és Esmere, ez nem olyan dolog, ami úgy igazán nekik való. Sosem voltak ilyen vacsorán. Nem tudják, milyen is az és ezt a férjeik is tudatják velük, így végül mindketten kimennek. Hármukat már nem firtattam. Alecre és Jane-re pillantottam és biccentettem. Az ajtóhoz szaladtok, vámpír sebességben és kitárták, mind a két szárnyat. Heidi állt a népes ember tömeg előtt és mint a lelkes idegenvezető magyarázott a kastélyról, bevezette őket és beszélt a trónterem keletkezéséről is, amíg az összes ember, be nem jött, aztán Jane és Alec becsukta az ajtókat. Rajtunk, vegákon kívül, a többiek felálltak a trónokból és elkezdődött a mészárlás. Ugyan a Volturi és a Roman klán illedelmesen és felnőtt módjára „ettek” vigyázva a ruhájukra és a környezetre, addig az Oroszok és az Amazonok játszottak az étellel, nem foglalkozva a piszokkal. Élvezettel falatoztak. Aztán, ahogy végeztek, önelégült mosollyal ültek vissza a trónjaikba, míg a maradék embert elosztották egymás közt a testőrök. Én egyetlen rezdülés nélkül néztem végig, ahogy táplálkoztak. A szemem sem rebbent, viszont légzésem folyamatos volt, az éhség nem kerített hatalmába.
- Nem mondták még, hogy nem illik játszani az étellel? - kérdezem nevetve a két kíméletlen klántól és felállok a trónomból. Mindenütt holttestek fekszenek a trónteremen, néhol vöröses vérfoltok éktelenkednek és engem ez egy csöppet sem zavart meg a jókedvemben. Elfogadtam, hogy ők vámpírok és mint vámpíroknak a vér létfontosságú.
- Mintha már említették volna. - mosolyog véres ajakkal Damon és ő is felkel a trónból. A vacsora végeztével a tárgyalás első napja hivatalosan is befejeződött így már nem kellett tovább játszania a viszonylag jó fiút. - Nem kérsz kóstolót? - lépked elém, ajkai pár centire az enyémtől várakoznak, és amíg nem válaszolok, még közelebb hajol, mielőtt ajkaink összeérhetnének kapom el hirtelen a nyakát és tolom messzebb.
- Miért olyan nehéz felfogni, hogy nem iszom ember vért? - kérdezem gunyorosan.
- Nem értem, hogy miért nem. - néz mélyen a szemembe Damon.
- Akkor gondolkozz szívi, rakd össze a képet.- mondom kihívóan és kicsit messzebb lököm magamtól. Aztán mosolyogva nézek a többiekre. - Kellemes éjszakát. Oh, Jane, intézkednél, hogy feltakarítsák? - nézek rá esdeklően, mert már csak le akarom hámozni ezt a vackot magamról és gondolkozni. Gondolkozni azon, hogy miért van ilyen nagy csend? A Naruchok vagy az Alvarok miért nem támadtak, vagy legalábbis mozgolódtak a Romanok környékén. Mindegy, még az oroszok beszámolójára leszek kíváncsi, úgyis holnap ők lesznek terítéken. Ha ők sem érzékeltek semmi különöset, akkor valamire készülnek a királyságok és ez nem fog nekem tetszeni. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy ez a két királyság nem tudna együtt működni, vagy ha megpróbálnák, akkor maguknak okoznák a vesztüket … De egy érzés azt súgta, mélyen bennem, hogy holnap válaszokat fogok kapni velük kapcsolatban. Nem értem, hogy miben reménykedem vagy bizakodom, hogy még a képességeim is mélyen nyugszanak bennem. Csak tudom …

* lupa - latin szó, jelentése farkasanya, Laurell Kaye Hamilton - Anita Blake sorozatából vettem át. De nem egyezik teljesen az ottaival.

Díj *-*

Köszönöm a díjat Anitanak!

Szabályok:

-Mindenkinek kell 11 dolgot írni a magáról
-A jelölő minden kérdésére válaszolnia kell
-A jelöltnek újabb 11 kérdést fel kell tennie
-11 embert meg kell jelölni linkkel együtt
-És nincs vissza adás-jelölés

 

11 dolog rólam:

1. Nagy nyelvtanulási álmaim vannak, az angol illetve a német után oroszul, franciául, spanyolul és olaszul is meg akarok tanulni. Csodás álmok, kevés eséllyel xD

2. Tanárnak készültem, most már a mérnöki pályával is kacérkodom, de nem tudom, hogy mit hoz a jövő

3. Szeretnék egy pici tetkót, de anyám falra mászik az ötlettől.

4. Imádom az autókat.

5. Imádom a könyveket és a történeteket, általában a fantasy-kat, de ritkán teszek kivételt :D

6.  Harry Potter 4. része volt az első könyv, amit végig elolvastam.

7. Most éppen Jeaniene Frost Cat és Bones könyvsorozatát kezdtem el olvasni idáig imádom.

8. Mániákus körömfestő vagyok, igaz inkább csak a sima körmöket szeretem, nem a mintásakat, de ritka körömlakk nélkül látni.

9. Mostanság a Tv egyszerűen nem tud lekötni annyira, mint régen.

10. Van egy kagylógyűjteményem Görög és Olaszországból, tengerpartól nem térek haza kagyló nélkül.

11. Imádok írni és olvasni egyaránt, de érdekes mód a magyar, mint tanóra valahogy nem foglalkoztat.

11 kérdés-válasz:

1. Milyen országot szeretnél meglátogatni?

Húh, nem tudnék egy országot megjegyezni. Voltam Angliában és Görögországban, de még vissza akarok menni.( imádom a görög történelmet és kultúrát) Ezenkívül az élen szerepel USA és Oroszország is. De Franciaország, Spanyolország és Japán is érdekel.
 

2. Hol szeretnél élni?

Őszintén szólva ez egy remek kérdés. Egy részem mindenképpen külföldön akar élni, de a másik nem akarja elengedni az otthonát. Vagyis nem tudom, ott, ahol boldog lehetek.
 

3. Hiszel a csodákban?

Igen, hiszek. Sokkal könnyebb hinni a csodában, mint elfogadni a csúf valóságot.
 

4. Horoszkópod?

Skorpió vagyok.
 

5. Mi az amit elsőként megnézel egy pasin?

Általában a szemét vagy a száját :D
 

6. Kit szeretsz a legjobban?

Anyukámat, bár tény, hogy rengeteget veszekszünk mostanában.
 

7. A legjobb érzés?

Ez sokak szerint nyálas lesz vagy valami, de mindenképpen a szeretet.
 

8. Mivel lehet téged bármikor megnevettetni?

Hangulat kérdése. De általában bármi olyannal, ami nem más gúnyolásával és bántásával kapcsolatos.
 

9. Kávé vagy tea?

Régebben a teára szavaztam volna, de az elmúlt egy évben a barátnőm rászoktatott a tejeskávéra :D
 

10. Mit gondolsz az álmokról?

Úgy gondolom, hogy a problémáink és a gondolatain levetülései, szerintem így dolgozzuk fel a nap szörnyűségeit.
 

11. Kit hiányolsz a legjobban?

Az édesapámat. Több, mint 11 évvel ezelőtt elvesztettem …

11 Kérdés:

1.  Mi a leghőbb vágyad?

2.  Melyik a kedvenc színed?

3.  Mik a céljaid a jövőre nézve?

4.  Mik a kedvenc könyve(i)d?

5.  Ki a kedvenc író/írónőd?

6.  Milyen fajta zenét szeretsz?

7.   Miért kezdtél el írni? ( Mi ösztönöz?)

8.   Melyik kultúra érdekel a legjobban?

9.   Ki a kedvenc karaktered és melyik filmből/könyvből?

10.  Van kabalád, ha igen, akkor mi?

11.   Mi a legnagyobb őrültség, amit egyszer ki szeretnél próbálni, vagy csinálni?

Akiknek küldöm:

1. Lexy - Diamond eyes- vajon te is egy vagy közülük?

2. Niiki - Filia Lunacy

3. Cassie B. - Memories and lies { Az emlékek fájnak és én nem tudom elviselni a fájdalmat}

4 Bonnie Wheatbloom - Halhatatlannak születtem - A vér kötelez

5. Minnie95 - Edward és Bella szerelme

6. Jess - My Sun and My Paris

7. Kemra - Surrexit gemini

Sajnálom, de nem tudok több emberkét találni, mert a másik blogom is megkapta ezt a díjat – aminek persze nagyon örülök és köszönöm - azonban képtelen vagyok ennyi embert összeszedni és azt sem akarom, hogy akiknek több blogját olvasom, a többi blogjára is elküldjem, így kiválasztottam a több blogosok közül azt amelyiket a legjobban szeretem.

Mindenkinek gratulálok! És még egyszer köszönöm!
Puszi mindenkinek! <3
Zsó

27. Fejezet -Preparation

Sziasztok!
Nem igazán tudom, mit is mondhatnék, most ehhez a fejezethez. Elismerem, hogy függővége van, és azt is, hogy a következőben ha törik, ha szakad, akkor is kiderül, hogy ki ő valójában xD
Azért választottam Jasper szemszögét, mert ő mégis csak jó stratéga és megfigyel ő ráadásul neki ott volt a Maria ügy is.
Ahogy említettem, most van egy külső szemszög. Hát … nem hinném, hogy lesz még egy ilyen.
Ha szeretnétek hallgassátok meg hozzá Avriltől a Skater boy c. számot. Hogy miért ezt? Nem tudom, nem találtam hozzá semmit és valahogy ennek lesz valamikor, valahogy, valamihez köze :D
Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! Kellemes hétvégét!
Pussz: Zsó
xoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

„Még nem tudom, milyen érzés, a hatalom. De biztos így festhet, és azt hiszem, azt is kezdem megérteni, miért rejtőztek el az ókori nők a barlangban. És miért akarják a szüleink és a kérőink, hogy illedelmesen és kiszámíthatóan viselkedjünk. Nem azért, hogy megvédjenek minket: félnek tőlünk.”
/Libba Bray – Rettentő gyönyörűség/

 

(Jasper szemszöge)
Minden a feje tetején áll. Az egész eddigi véleményünk Bellaról rohamosan megváltozott. És nagyon nehezen, vagy legalábbis személy szerint nekem nagyon nehezen megy hozzászokni, ehhez az új Bellahoz. Bár azt mindenképpen el kell ismerni, hogy rettentő jól harcol és remekül sakkban tartja Mariat és Arot is. Amiket idáig Aroról hallottam, és ahogyan Mariat ismerem, nem gondoltam volna, hogy ez bárkinek is sikerülhet. Még mindig Maria látogatásának utóhatásai csengenek le. Alice féltékeny, nem csak érzem rajta, de látom is, ehhez nincs szükség a képességemre, hogy tudjam. De ezt nem vethetem fel neki. Ha az ő múltjából jelenne meg valaki, akit régen szeretett én sem viselném jobban. Igaz, próbálom engesztelni, azóta is, bizonyítani, hogy őt szeretem. De Alice nőből van, a meggyőzése jelentős feladat, de napról napra enyhül. Mára már szinte el is felejtette. Ma délután családi kupaktanács lesz Carlisle-ék szobájában, így most oda készülődünk. Alice, mint egy forgószél söpör végig a gardróbban, valami ruhát keresve, míg én csak teljes nyugalommal figyelem a kis energiabombámat. Végül az ágyra dobál pár cuccot én meg felveszem őket. Mosolyogva ölelem át a derekát, amikor már mindketten elkészültünk és vezetem át Esme-ékhez. Emmetten, Rose-on és Irinan kívül mindenki ott van. Halkan beszélgetünk egymással, apróságokról. Az eddigi szervezésről. A formalitásokról. A királyságokról. Míg lassan, utolsóként betoppan három eltévedt bárányka. Végül Carlisle szólal meg először. Halkan ebszél, hogy a kinti őrök ne hallják vagy legalábbis ne értsék, hogy miről beszélünk.
- Nos, szavazó jogunk van. Fogalmam sincs, hogy működik, remélem, hogy valaki még mond erről az egészről valamit. - mondja nyugodt hangon, de izgatottság és kíváncsiság árad belőle.
- Ha más nem, Aro majd mond valamit. - válaszol Eleazar hasonló hangon és érzelmekkel.
- Nem értem, hogy miről is szól ez az egész tárgyalás. - tör ki Edwardból a kérdés, amire szerintem mindannyian kíváncsiak vagyunk. Persze, a Birodalom ügyeiről, de hogy ez mit takar, fogalmunk sincs.
- Na, engem nem érdekel a politika sem a tárgyalás. - mondja lezseren Alice, hangjában izgatottság van és érzelmei is kíváncsiságot tükröznek. - Inkább arra, hogy mi van Bellaval? Ez az egész nagyon durva! Mármint, hé, ő Marcus Volturi fogadott lánya! És ez a Damonös story... Mi tagadás, remek hapsi, az biztos. - nevet fel, nem értem félre a célzást, ezt csakis Edwardnak szánta, ezt mindenki tudja, még Tanya is kényelmetlenül mocorog Eddy mellett. Eddy érzelmei pedig a kíváncsiságból villám sebesen váltanak, féltékenységgé és dühvé. Elmosolyodom, ő meg dühösen néz rám. Amolyan Ne Turkálj Az Érzelmeim között, mire én hasonló tekintettel nézek rá Akkor Ne Turkálj A Gondolataimban! Idáig is biztos voltam, hogy Eddyke még mindig érez valamit Bella iránt, de azt még mindig nem tudom eldönteni, hogy ez mi. Vajon szerelem? Vagy csupán vágy és birtoklási vágy? Még nem tudom, de valahogy kiderítjük drága kis feleségemmel. Senki sem szól, mindenki Edward válaszára vár.
- Szerintem meg nem kéne beleütni az orrunkat mások magán életébe! - hangja határozott és nem tükröz érzelmet. Belülről viszont felőrlik őt az érzések. Ügyes fiú!
- Engem is érdekelne ez a szitu és igazából Bella is. - mondja Rose, elég furcsa ilyesmit az ő szájából hallani, még a mai napig is, pedig most már sokkal jobban kijönnek Bellaval. - Most komolyan, ki nézte volna ki ezt a kis esetlen emberből? - kérdezi csodálattal, de valahogy ez is Eddy ellen irányul. Aszem ebben az egészben, mindenki Eddyke érzéseit akarja felderíteni.
- Senki nem nézte volna ki belőle. Bár elég bátor volt, mindig is. - válaszol Edward. Őszinteség csöpög hangjából.
- Érdekelne, hogy mi áll a háttérben. Miért lett Bella ilyen? Egy elcseszett szerelem miatt? - firtatja Rosalie szúrósan nézve Edwardra.
- Lehetséges. - feleli nyugodtan, de düh lobog lelkében.
- Nem' tom mi volt az. De bírom a húgicát! Még tökösebb, mint emberként volt. - nevet Emm.
- Én is. Tök jó fej! És vicces. - mosolyog Kate is.
- Remélem meg fog majd nyílni előttünk. - sóhajt fel Alice. Letöri a gondolat, hogy Bella nem bízik benne, hiába jogos ez a bizalmatlanság. Szorosabban ölelem magamhoz és lassan megnyugszik.
- Visszatérhetnének az eredeti témához? - morog Ed dühösen. Olyan, mintha kettészakadna. Egyik része kiáll Tanyaért, a másik része meg kitartóan morogja neki Ezt elcseszted! Ezt nagyon elcseszted! És elege van ebből, akárhogy próbálja ezt elnyomni magában nem tudja. Mindig erősebb lesz, ahogy találkoznak Bellaval. Eleazar még mindig érdeklődő, már-már annyira kíváncsi Bellara, mint mi, akik ismertük őt emberként, de sejtéseim szerint ő Mary miatt akar többet tudni róla. Rose és Emm egyaránt csodálják Bellat és mindketten szeretik is. Kate felnéz rá. Irina teljesen érzelem mentes, őt hidegen hagyja Bella, csak azért utálja, mert Tanya utálja. Tanya …. hát ő Tanya, egy kanál vízben megfojtaná, ha lehetséges lenne. Ez a vadiúj Bella mindenkit felcsigázott, jó vagy rossz értelemben, de mindenki kíváncsi rá. Mindenki, kivéve Carlisle-t. Azt a Carlisle-t, aki világ életében minden apróságra kíváncsi volt, most csak nyugodtan üldögél és hallgat. Persze benne is lobog a kíváncsiság, de nem vagyok benne biztos, hogy ez Bella felé irányul … Kicsit megzavarnak ezek az érzelmek. Ezért inkább Esmere koncentrálok, persze ő is kíváncsi, de benne lobog az anyai szeretet Bella felé és a mérhetetlen együttérzés, segíteni akarás. Érdekes, de senki sem szól. Senki nem tudja, mit mondjon. Végül Carlisle ragadja magához megint a szót.
- Szóval a tárgyalásnál tartottunk... el kéne dönteni, hogy ki szavaz. - mondja határozottan. Bár szerintem ez nem volt kérdés. De azért persze szavaztunk, mint mindig. A Denali klánt természetesen Eleazar képviseli, míg minket Carlisle és Edward. Nem értem, minek kellett ez a hűhó. Aztán újra beszélgetés indul meg az útján, ezúttal rólunk, a mi helyzetünkről per pillanat a kastélyban. A többi uralkodó nem vesz minket számításba, egyedül a Volturi. Ők is csak azért, mert úgy gondolják, hoyg mellettük állunk és ez szerintem egyáltalán nem badarság. Inkább mellettük szavazunk, mint ellenük, bár ez helyzettől függ, szerintem. Azonban senki sem tud szabadulni a kíváncsiságától. Már elkezdett alkonyodni, amikor egy őr kopogtatott az ajtón. Carlisle érdeklődve nyitotta ki az ajtót. Egy ismerős testőr állt az ajtóban, azt hiszem Benjaminnak hívják. Egy összehajtogatott levelet nyomott Carlisle kezébe.
- A császárnő üzeni, hogy a tárgyalás holnap délután 4-kor kezdődik. Az egész család jelen lehet végig. A szavazójoggal rendelkezők holnap reggel megkapják a kötelező ruhájukat. További kellemes délutánt. - mondja egy testőrhöz méltóan, alázatosságot játszva, de az érzései között ennek az érzelemnek még csak a csírája sem volt jelen. Megfordul és elviharzik. Carlisle becsukja az ajtót és lassan kihajtogatja a fehér lapot. Aztán elmosolyodik, érzelmei között vidámság és meglepődés keveredik.
- Mi az az üzenet? - kérdezi végül Ed. Carlisle fel néz a lapról.
- La situazione è cambiata. Tre Cullen voti.* - válaszolja tökélestes olaszsággal. Nem kell magyarázat, mind tudunk olaszul. Azt jelenti, hogy változott a helyzet és 3 Cullen szavazhat. Megdöbbent minket a változás. Ez mire volt jó? Mégis miért? Erre holnap majd kiköveteljük a választ. Újabb szavazással én leszek a másik szavazati joggal rendelkező. Még csak nem is találgatunk, hogy miért van három szavazatunk, nincs értelme. Ezeknél sosem lehet tudni. Így mindenki visszavonul a saját szobájába. Alice-szel persze megbeszélem Ed érzéseit. Az egész éjszakát együtt töltjük, míg nem reggel 8-kor halk kopogás zavar meg minket. Kinyitom az ajtót és egy ismeretlen testőr áll előttem egy ruha fogassal, amin egy védő réteg is van, a kezembe nyomja és egy aprócska levelet is. „Címer Ajánlott.” Gyönyörű kéz írással, régi, cicomázott formában írta az illető. Amire bármit is mondhatnék a testőr már el is tűnt. Alice-szel érdeklődve cipzározzuk le a ruhavédőt és pillantunk meg egy régi stílusú ruhát, ami ismerősen cirógatta emlékeimet, mire kitaláltam, honnan olyan ismerős. Kicsit jobban díszette ruhát viselt Carlsile azon a festménye, a Forksi dolgozószobájának falán. Így később Alice is egy nem túl kihívő ruha mellett dönt. Má rnem sokkal három után a trónteremben vagyunk. Egy hatalmas hosszú asztal húzódik a helyiség közepén, két vége az ajtó illetve a Volturi trónok felé mutat. És körülötte trónok vannak, mind egyforma, olyan, mint a Volturi trónok, egyet kivéve, az eredeti trónok felőli hosszú asztal végében egy vörös, sokkal díszesebb trón állt, olyan, mint a császárnőé, kicsit távolabb a lépcső tetején, Aroé mellett. Ugyanúgy arany szegélyezte, amibe díszes minták voltak kidolgozva és ki volt párnázva, finom vörös selyemmel. A Volturi és a Woolgarok már benn voltak. Beleértve Tony-t, aki Arohoz hasonló ruhában volt és Nessie-t, aki egy vörös, szolidabb pántos ruhában volt. A többi, felesleges trón pedig három kisebb csoportban el volt rendezve az hatalmas tölgy tárgyalóasztal mellett. A külön trónok a hercegségekéi voltak, jöttünk rá szinte azonnal, a külön trónok számából, így elhelyezkedtünk, ennek illően, a többiek az asztal melletti székek mögé, mi meg a székcsoportok előtt álló trónhoz, ami az asztalnál sorakozott. Aro és Marcus ült a császárnő trónjának két oldalán. Marcus mellett Caius a gyerekek és a Woolgar herceg, Ahmose. Carlisle Aro mellé ült, Edward mellé én meg ő mellé, Eleazar pedig az én oldalamra, míg Aro meg nem szólalt.
- Á-á. Edward, te odamész. - mutat a hatalmas asztal átellenes oldalán lévő helyre, amely pont a császárnővel szemközti. Nem értettük, hogy miért. Edward szó nélkül ment át arra az oldalra, Eleazar és én meg átültünk egy trónnal arrébb, Carlisle mellé.
- Elmondanád, hogy miért kellett idejönnöm? - kérdezi Edward érdeklődő hangon.
- Majd megtudod. - mondja Aro sokat sejtetően. Magában jót mulat, csak épp mi nem értjük a viccet. Én pedig jobban szemügyre veszem a trónteremben lévőket, de csak tizenkét Volturi testőrt látok. A Volturi királyok halkan beszélgetnek, Ahmose és a mögötte lévő Woolgarok is be-becsatlakoznak a beszélgetésbe Tony és Nessie inkább egymást szórakoztatják viccekkel, de azért ők is beleszólnak a beszélgetésbe. Míg mi alig bírunk veszteg maradni a kíváncsiságtól. Carlisle közben csatlakozik Aroék beszélgetésébe, amiben éppen arról beszélnek, hogy milyen világ is volt régen … Szépen lassan jönnek be a királyok, családonként egyszerre, fejenként két-két testőrrel. Négyre már minden uralkodó bent van, viszont a császárnő késik, de senki nem vesz erről tudomást. Öt perccel négy után, két testőr lép be és kitárják a kétszárnyas bejárati kaput. Mindenki feláll a trónból és tisztelettel, csodálattal és talán egy kis alázattal kevert érzelmi katyvasz alakul ki. A két testőr, az ajtó két oldalára helyezkedik és mélyen meghajol az ajtók felé. Csupa formalitásnak látszik, de sugárzik belőlük a legfelsőbb uralkodójuk felé a tisztelet és a tettrekészség. Rájövök, hogy Bellanak mennyire igaza volt, amikor azt mondta, hogy a Birodalmat a császárnő iránt érzett csodálat, alázat és félelem tartja össze. Ez most már szinte tapintható a légkörben. Végül Jane és Alec lép be a kitárt ajtón, felszegett fejjel. Aztán elállnak az útból és megakad a szemem a díszes vörös ruhába öltözött császárnőn. A ruhája makulátlan, régi kort idézi, ahogy a miénk is. Felül a fűzős rész kiemeli az alakját, a mellkasán és a csípőjén néhány díszes fehér gyöngy teszi még felsőbbrendűbbé a ruhát, míg a többrétegű hatalmas szoknya takarja a lábát. A haja rendezett kontyban áll a feje tetején, rajta egy gyönyörű gyémánt koronával. A korona legelején egy őnix szív volt, mellette balra egy kis rubin és egy kis smaragd, a másik felén egy sárga topáz és egy zafír kő volt benne. Jól nézett ki, ez tény, teszem fel, a királyságokat jelképezte … Viszont ami ezt az egész légkört eredményezte nem a ruhában volt, vagy a koronában, nem, a császárnőben. Testtartása egyenes volt, és csak úgy égett a hatalomtól. A tekintete pedig jeges felsőbbrendűséget, és hatalmat üzentek a vörös szikrák. Ajkai bájolgó mosolyra húzta. De érdekes mód, nem volt az érzései között lenézés, vagy felsőbbrendűség, egyszerűen csak nyugodt volt, akit semmi sem zökkenthet ki. De amire nekünk leesett, hogy ki is ő. teljesen nyugodtan mondhatom, hogy az állunk valahol a kőpadlón volt. Mindannyiunké, kivéve Carlisle-t. Meglepődöttségünkön a császárnő arca sokkal vidámabbá vált, de nem vette le magáról a felsőbbrendűség álcáját. Megtartotta magát, úgy viselkedett, mint egy tökéletes uralkodó és nincs kétségem, hogy tényleg az. Az egyik ajtónál álló őr felénk fordul.
- Engedjék meg, hogy bejelentsem az Úrnőt … - kezdte el a testőr, de már rég nem voltszükség bemutatásra …

( külső szemszög)
A Volturi kastélyban lévők mindent megtettek a biztonságos tárgyalásért, hiszen ilyenkor sebezhetőbbek, hogy minden Király és uralkodó egy helyen van. A Volturi csupán turistákat enged be, de azokat is rendesen átvizsgálják. Az őrség a kastély közelebbi részén megduplázódott és a két külső őrvonalak helyett négy helyen járőröztek a testőrök. A Királyok két-két személyi testőrrel járkáltak, ahogy a Volturi Hercege és Hercegnője is. A császárnőnek nyolc testőr jutott. El tudja bárki is képzelni, hogy milyen idegesítő lehet, egy független nőnek, akinél a hatalom van, hogy folyton a nyakába lihegnek és figyelik minden lépését? Ez az, amit szörnyen utál ebben az egészben. A tárgyalás előtt egy nappal intézkedett, a Cullen-Denalik megjelenéséről, és reggel elküldte a ruhákat egy-egy üzenettel. Senki nem mondta, hogy kik fognak szavazni, ő mégis tudta. Aztán két órával a megbeszélés előtt Jane és Heidi nógatására kinyitotta a titkos ajtót, a gardróbjában, ahol a koronát és a Volturis koronázási ruháját tartotta. Minden királyságnál más-más koronázási ruha volt, a királyság színeivel, egyedül a korona volt állandó. De először még a formalitások kedvéért lezuhanyzott. Majd lassan, emberi tempóban öltözködött, hisz ideje volt bőven. A két Volturis lány szívélyesen segített neki a fűzővel, aztán az alsószoknyával és végül a ruhát is rá szenvedték. Utána jött a többrétegű szoknyák eligazítása. Egyikük sem érezte értelmét, hogy siessen. Végül, ahogy megvoltak. A császárnő egy hang nélkül a szépítkező asztalhoz ült. Mind a két lány a hajával foglalatoskodott, míg nyugodt fecsegésbe kezdtek hárman. Így a hajkorona lassan készült, de a smink már jóval gyorsabban kész lett. Míg teljes díszben végigvonultak a folyosókon, a testőrök szinte földig hajoltak előtte. És ettől ő mindig is furcsán érezte magát. Részben, mert szerette, ha elismerik, ahogy azt is utálta, hogy mindenki ennyire formális és ennyire próbál alázatos lenni vele. Lassan haladtak a trónteremig. Ő a császárnő, ő megengedheti magának, hogy késsen. Az ajtónál vigyázó testőrök is meghajoltak előttük, aztán beengedték a trónterembe, ahol a többiek állva várták őt, ezzel megtisztelve. Minden teljesen nyugodt volt, és a császárnő sütkérezett a csodálatban és tiszteletben, amit iránta éreznek. Mégis azon mosolygott a legjobban, ahogy szemügyre vette a Cullen-Denali klán döbbenetét. Kis híján felnevetett, de legalább a bemutatásáig szeretné megőrizni a nyugodt ábrázatát. 

* nem tudok olaszul, google fordítóval fordítottam, ami nem a legjobb ... esetleges hibáért elnézéseteket kérem :D

Volturi trón (gondolom azért ismerős) :

Császárnő trónja:

Nessie ruhája:

Császárnő ruhája:

Császárnő koronája:

26.Fejezet – Two Days left

Sziasztok!
Rettentő büszke vagyok magamra, hogy azért nem csúszok nagyon. Őszintén szólva nem hittem volna, hogy megtudom írni, meg azt se, hogy fel tudom rakni, de hát az unokatesók arravalók, hogy elcsórjunk tőlük egy laptopot! :D  
Ha a vártnál több hiba van benne, akkor előre is elnézéseteket kérem, de azért már én sem vagyok olyan figyelmes az éjszaka kellős közepén :D
Mint azt látjátok és olvashatjátok nem húzom-halasztom már sokáig az érdekesebb részeket … :D
Na, hogy ehhez mi illik? Remek kérdés, legyen mondjuk Pinktől a Stupid Girls-t, elismerem, hogy nincs hozzá sok köze, de ennél jobbat nem tudok per pillanat kitalálni.
Remélem tetszeni fog! Jó olvasást!
Pussz: Zsó
xoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

,,A nők nagyon furcsák. Váratlanul kegyetlenek, néha meg váratlanul gyöngédek."
Agatha Christie

 

A napok csak telnek, mindenki kezdi megtalálni a helyét. Aro mostanában legalább nem engem csesztet, hanem Milosht, míg én Cobhammel, Percy-vel, Emm-el és a öcséimmel hülyülök. Teljesen leszívják az energiáimat az őrültségeikkel, és ennek hihetetlenül örülök. A gyerekeim általában csatlakoztak hozzánk, vagy egyikük, vagy másikuk vagy épp mindketten. De a kersztanyukáik, és a nagynénjeik eléggé lefoglalták őket, Nessie-t folyamatosan cicomázták, jó, engem is, de szerencsére engem kevesebbet. A Cullen-Daneli klán kezd hozzászokni az uralkodókhoz, igaz a többiek nem nézték őket egyenrangúnak, de ez már egyáltalán nem az én feladatom. Ezt maguknak kell megoldaniuk. Én nem fogok még többet lobbizni mellettük, az is biztos. Nekem nem ők a feladatom. És legnagyobb szerencsémre egyszer sem botlottam Tanyaba és ez remek hatással volt a hangulatomra. Nem hiába, jó egy ilyen hatalmas kastély. Az elmúlt időben mi is elszöktünk egyszer, csak mi négyen, a gyerekkel és Aroval vadászni. Aro kicsit kiengedett, nem dühöngött végig Milosh miatt és a Romanok miatt. Ebben legalább remek munkát végzünk. Viszont a tárgyalás egyre jobban közeledett, az egész kastély még ennél is jobban felbolydult. A királyok őrségét sőt még a gyerekeimét is megkétszerezték, mind ilyenkor mindig. A császárnőnek már nyolc testőrt kellett elviselnie, még a királyoknak is csak négyet-négyet. Nem csoda, hogy néha eléggé kiborult. Bár az is tény, hogy ahogy én tudom ez senkinek sem tűnt föl. Persze a Volturi tagokon és a Woolgarokon kívül. Vlad és Isidora közt még mindig megy a csetepaté és egyenlőre Sulpicia és Aro sincs épp békülő félben. Aroék jól viselik, sokszor megesett már az ilyen összezördülés, de Vladimirék egyre nehezebben kezelik a dolgot. Ez a pár nap, majdnem egy hét csak úgy elszállt. Már csak két nap van a tárgyalás kezdetéig. Ma jön a másik két királyság. Kíváncsi leszek, mit szólnak majd az Amazonokhoz. Regel, amikor csatlakozott hozzánk megkértem Emm-et, aki mint mostanában oly sokszor jött velünk szórakozni Jazz-el együtt, hogy szóljon a családjának, hogy délben a trónteremben találkoztunk. Ő szólt is, nekik, amiért irtó hálás voltam. Pontban délben léptem be a trónterembe, ami kicsit kihaltnak tűnt a királyok nélkül, ugyanakkor a két másik királyság címere már fel volt téve, a trónok kiegészültek továbbiakkal. Kényelmesen lehuppantam Aro trónjába, az volt középen, a császárnőén kívül, és még kényelmes is.
- Na, ismerkedtek már a kastély főszárnyával? - kérdezem kedvesen, mivel már egytől egyig bent voltak. Imádom a pontos embereket, vámpírokat.
- Főszárnyával? - kérdezi Tanya meglepetten.
- Ez, csak a főszárny, itt csak vámpírok lehetnek, kivételekkor jönnek emberek. A másik négy szárny, már a várudvarra nyílik, azokat látogathatják a turisták, persze vámpírok is beléphetnek oda, de az újszülöttek nem. Az újszülöttek általában az alsóbb szinteken vannak, a föld alatt. Pár emelettel a cellák felett. - magyarázza Carlisle. Tanya megdöbbent, mivel, mi Volturik kellemesen dobáljuk a főszárnyban lévő más-más szárnyakra a megszokott elnevezéseket, akárcsak a mellékszárnyakra.
- Igazából csak azért kértelek meg titeket, hogy jöjjetek ide, mert ma érkezik a másik két királyság is, gondoltam akartok róluk tudni valamit. - mosolyogtam kedvesen.
- Naná hogy! - nevet Emm.
- Szóval az Amazonok, nagy meglepetésetekre, gondolom, Amazoniából jönnek. Na nem mondom,mi? - nevetek. - Két királyuk van. Akik nem mellesleg vér szerinti testvérek is. A fiatalabbik testvér azt hiszem végre talált magának valakit. Az idősebb … ha talál egy hatalmas idegzettel rendelkező nőt, én fejet hajtok a csaj előtt. Az 1700 évek elején alakult meg a királyság, a boszorkány üldözés délen is hódított, és a két uralkodó a boszorkánynak hitt embereket változtatták át, aztán szépen kialakították a hatalmukat délen. De azzal csak később szembesültek, hogy rossz helyen alapozták meg a királyságot. Mindig is sok zavargás volt arra felé, gondolom a legnagyobbakról nem kell beszélnem, elég, ha annyit mondok, hogy Maria. Érthető, hogy nem igazán bírják egymást a húgommal... A címerük az a zöld, a Volturi címer mellett. Hogy mit akar jelenteni a csillag? Őszintén szólva nem tudom, sosem kérdeztem. És nem is igen érdekelt. Bár úgy tudom, régen volt még három testvérük, de őket megölték, a polgárháborúk alatti felkelésekben. A zöld szín a fiatalság színe, ők a legkésőbb alakult klán. Ezen kívül a szín utalhat a változásra és a feltámadásra is, ahogy talpra álltak a zavargások után és megerősítették a fennhatóságukat. Az orosz klán címere a Romanoké melletti. A kék szín az elmélkedés, a bizalom, remény és végtelenség színe. És ez szerintem remekül illik rájuk. A végtelenség magára a hatalmas kiépült rendszerükre utal, igaz nem érik el a Roman vagy a Volturi nagyságát és fényét, de ők a legalkalmasabbak az összefogásra. A címerük egy kereszt és rajta egy denevér szerű lény. Ők azok, akik beleillenek a megszokott vámpír story-kba, próbálnak úgy élni, ahogy a filmbeli szörnyen gonosz, elszigetelt vámpírok. A Nagy népvándorláskor kezdték el kiépíteni a Királyságot, de csak az 1100-as évek környékén vált teljes jogú királysággá. Nem túl meglepően két királya van. Nyikolaj és Alekszej. És mindkettő házas. Nyikolaj felesége Szonja, a másik feleség meg Jekatyerina. Nincs különösebb baj egyikkel sem szerintem. Meg van a maguk nem túl kellemes, ősrégi, képzelt vámpíros … hagyományuk .. - magyarázom, amikor Aro nevetve lép be a trónterembe, a másik két Volturi királlyal és a gyerekeimmel.
- Szóval, hagyomány, na nem is tudtam, hogy te így hívod. - nevet jókedvűen.
- Minek hívjam? - nézek rá. - Áh, meg van, hancúr vámpír módra?
- Kicsit már közelít a lényeghez. - mosolyog.
- Ezt hogy értitek? - kérdezi hatalmas perverz mosollyal Emm.
- Úgy, hogy kicsit lazább házas életet élnek. Egy szó nélkül elnézik egymásnak, ha játszadozni kezdenek a kajával.
- Ezt úgy érted, hogy …? - kérdezi kicsit fennakadva és undorodva Alice.
- Pontosan, úgy értelme, hogy néha összefekszenek emberekkel, akiket utána, közben vagy mit tudom én mikor, kinyírnak. - mondom lazán.
- Akkor te miért nem az Oroszokhoz csatlakoztál? - kérdezi undorodva Tanya, azt hiszi ezzel megsért, vagy feldühít. Szegény Tanyacska, ezt elcseszted.
- Mert nekem nem szokásom állatokkal játszadozni .. pfuj! Még emberekkel sem. A vámpírok érdekesebbek és kifejezetten jobbak is. - mosolyogtam szégyentelenül. Pedig sok mindent el lehet rólam mondani gyilkos vagyok, ravasz, szégyentelen, semmi sem riszt meg, makacs vagyok, de azért a ribanc szót ritkán használom magamra, nem fekszem össze mindenkivel, sőőt, eddigi életem során csak három férfivel feküdtem le. Bár az is igaz, hogy az egyikükkel elég … gyakran. - Én a helyedben előbb gondolkodnék, Tanyacska. - mosolyogtam édesen. Edward hamarabb beilleszkedne, mint én, de ezt már nem tettem hozzá, most nem akartam szívózni vele.
- Vááámpírok? - néz rám perverz mosollyal Emm, a kis drága.
- Ha valakivel ki akarom ezt a témát hámozni, az nem te leszel mackótestvér. - mosolygok rá én is perverzül.
- Jajj, most miéééért? - könyörög én meg nevetek miközben áthelyezkedtem Aro trónjáról  apuénak a karfájára. Nem válaszolok, csak mosolyogva csóválom a fejem.
- Van valami, ami még érdekelne titeket? - kérdezem ránézve a hercegekre, senki nem válaszol. Én már épp megkérdezném aput, hogy az este úgy fog telni, ahogy általában szokott, amikor itt van az összes királyság. Vagy majd a nyitó este? De ekkor megszólalt Jasper.
- Miért nem említetted név szerint az Amazon királyokat? - persze, hogy észre kellett vennie.
- Csak úgy. - vonok vállat ártatlanul. Furcsán méreget, de nem kérdezősködik tovább. Közben megjöttek a Woolgarok és a Romanok is. Sulpicia és Isidora épp időben léptek be, mivel nem sokkal utánuk megjöttek az Oroszok. Még mindig nem tudtam megszokni, hogy Isidora alázattal pillant rám, de élveztem. A két Orosz király feleségeiket átkarolva léptek be. Teljesen gondtalanok voltak, lehet ez a sikeres házasság receptje, néha félre kell lépni. Nem ők az egyetlenek, akik így csinálják, de kétségtelenül náluk működik a legjobban. Pár testőr menetelt mögöttük, ahogy az már megszokott volt, mindenkinek vannak szeméi testőrei. Illedelmesen biccentenek a Romanoknak és a Volturinak, aztán helyet foglalnak a Romanok mellett elhelyezett trónokon
- Helló, hogy, s mint vagytok mostanság? - kérdezem mosolyogva. Soha nem fogom megérteni, hogy miért én töröm meg a csöndet az ilyen alkalmakkor, de egyszerűen késztetést érzek rá.
- Remekül. Mint mindig. - mosolyog kicsit formálisan Alekszej. - Veletek Bella? - kérdezi már sokkal lazábban.
- Zajlik az élet. Tudod, egy kis bonyodalom meg minden. Jó kis szórakozás. - mosolygok.
- Nem hiába, rólad van szó. - nevet Nyikolaj, az a vad tekintete is most vele nevetett. Tej szőke haja a szemébe billent, ahogy nevet. Egyszerre volt félelmet keltő és bájos. Érdekes, hogy a vámpírok ilyen furcsa és ellentétes érzelmeket tudnak kifejezni egyszerre.
- Köszönöm. Soha nem hazudtolom meg magam. - nevetek, vidáman. Szonja jóízűen nevet velem, míg Jekatyerina csak mosolyog. Imádom ezt a klánt. Csak apró szabályok vannak, mindenki szabad és még vicces is. Aztán bejelentették az Amazonokat. A két király mosolyogva lépdelt a trónokhoz, mögöttük szintén testőrökkel. A Cullen-Daneli klán nagy része – mindenki, kivéve Carment és Eleazart – döbbenten nézett a két királyra és a testőrökre, jobban mondva pár testőrre és az egyik királyra. Végül Kate találta meg először a hangját.
- Damon? - kérdezi, rá és rám nézve. Mindketten mosolygunk és bólintunk. Bólintással üdvözlik ők is a többi uralkodót, de a mosoly lekaparhatatlan az arcukról.
- Na de Steph, direkt mondtam, hogy hozzanak még egy trónt, a barátnődnek, erre nem hozod el? - csóválom a fejem mosolyogva.
- Nem akartam még belekeverni a Birodalom ügyeibe Bella. - nevet fesztelenül.
- Naaa, a végén még kételkedem, hogy létezik-e egyáltalán. - nevetek én is.
- Ha többször látogatnál meg minket már ismernéd. - vég vissza Damon.
- Miért mindig én utazgassak mindenkihez, miért nem maradhatok a fenekemen és ti jöttök hozzám? - kérdezem ironikusan, végül Ness és Tony is felnevetnek, feléjük nézek mosolyogva.- Mi az?
- Damon azért akarja ennyire, hogy meglátogassuk őket, hogy odaköltözzünk. - nevet fiam.
- De miért …? - akarom kérdezni, aztán leesik a tantusz és én is nevetek. - Szerintem rajtunk kívül bárki remekül elő tudja adni, a Mi Felelősségteljes Szülők Vagyunk darabot, de mi? Ugyan már! - nevetek.
- Lemaradtam valamiről? - néz rám érdeklődve apu. Én meg rá nézek mint egy ártatlan pokoli angyal.
- Emlékszel, amikor két évig Damoneknél laktunk? És az volt a fedő story, hogy Damon és én örökbe fogatuk a gyerekeimet?
- Atya ég! Isa, mint egy felnőtt! Emlékszem, meglátogattunk titeket. Előbb leszek vega, minthogy te felnőj. - nevet Aro. Dühösen akarok nézni, de nem megy, mert igaza van. Ha idáig nem sikerült felnőnöm, ezután sem fog és Damonnek sem.
- Most miéért? - biggyeszti le ajkait Damon és felém sétál. - Szerintem remek szülők lennénk. - mosolya elárulja, egy gyerekért sem változna, ahogy nekem sem nagyon ment.
- Előbb kutatnám fel Lucifert apának. Komolyan, jobb géneket örökölne tőle, mint tőled. - mosolygok rá ártatlanul.
- Damon, ebből nem fogsz jól kijönni, ha egyszer nekem sem sikerült. - nevet Aro.
- Te csak ne dumálj! Te sem vagy jobb nála, sőőőt!  - vágok vissza Aronak.
- Én megmondtam! - von vállat mosolyogva Aro, míg Damon még közelebb jön hozzám, valamit tervez, tudom, ezért nem engedem közelebb. Hátul megtámaszkodom és az egyik lábamat a mellkasára teszem. Még szerencse, hogy ma én öltözködtem és rövidnadrágot vettem szoknya helyett. Vannak még csodák … Kíváncsian nézek rá, megfogja a bokám.
- Szép láb.- nevet jókedvűen.
- És a tulajdonosa igényt tart még rá. Szóval mit is akarsz?
- Egy hét Rioban? - mosolyog édesen.
- Á-á! Elmentem veled Párizsba!
- De nem voltunk kettesben …
- Elmentél Párizsba?! És minket nem hívtál? - kérdezi Jane csúnyán nézve rám.
- Éééén … - most légy okos Bella! - Tudtam, hogy nem rég voltatok ott és gondoltam nem akarom felhúzni Damont azzal, hogy ennyien megyünk.
- Nem akartad felhúzni Damont? Ez jó vicc. - nevet Heidi.
- Ne aggódj, közeledik a Párizsi divat hét. - mondja aranyos kislányos hangján Jane, a hideg végig fut a hátamon és érzem, ahogy az arcom grimaszba fordul.
- Majd meglátjuk. - mosolyogtam édesen. Majd betervezek valamit, arra az idő pontra. Bármit! Valahol mélyen lehet egy zseni veszett el bennem … 

Az Orosz Klán ( a karakterek a True Blood c. film szereplői)

Az Amazon Klán ( karakterek a Vámpír Naplók sorozat szereplői):

 

25.Fejezet – I'm Isabella Volturi, who is as calm as no one else … but he can make me angry

Sziasztok!
Eléggé játékos fejezet lett, az előző után, függővég, most nuku, de nem kell félni nem hagyok fel „jó” szokásommal, de néha azért írhatok rendes fejezetet is. =P
„Hőn szeretett” Edward ebben a fejezetben is van, nem kell hiányolni őt sem, de főleg Arot nem.
Ha van kedvetek hallgassátok meg hozzá Pinktől a So what c. számot.
Remélem tetszeni fog! Jó olvasást!
Pussz: Zsó
xoxoxoxoxoxoxoxoxo
U.I : Következő hetem elég zsúfolt lesz, megpróbálok feltenni fejezetet, de nem ígérem, hogy mindenképpen sikerülni fog … Ezer bocsánat!

 

Mondhat bárki bármit a vámpírokról, valóban érdekesek. Ez is benne van a munkaköri leírásukban, mint a vérivás, meg az éjszakázás.
Laurell Kaye Hamilton – Bűnös vágyak

 

Valamikor késő hajnalban, vagy inkább kora reggel? Végül is mindegy, mikor értem vissza a szobámba. Az ajtót magamra zártam, nem akartam senkivel sem beszélni, szerettem volna pár percet, kicsit egyedül lenni. Úgy lopakodtam vissza a szobámba, mint egy besurranó tolvaj, aki nem mellesleg vámpír. És hála magamnak ez remekül sikerült. Senkivel sem találkoztam, még az őröket is elkerültem, ami szép teljesítmény volt, mivel az ajtóm előtt és közelében négy testőr jár kelt fel-alá. Igaz, amire ez eljutott az én hülye és elfáradt gondolataimhoz, fordulhattam is vissza, hogy az ablakomon keresztül másszak fel. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha ezzel kezdem? Bár így is kockázatos az ablakok miatt. De én Bella Volturi vagyok. Köszönet ezért Aronak … Csak végigdőltem a hatalmas ágyamon. Nem foglalkozva a ruháimmal és semmivel sem, csak lefeküdtem és néztem a plafont. Még levegőt sem vettem, úgy tettem, mintha nem is lennék itt, mintha nem is léteznék, hogy gondolataim nyugodt folydogálásra koncentráljak. Kizártam minden dühítő gondolatot a fejemből, mindezek élén Edwardot. Próbáltam megfeledkezni arról, hogy mit hoz majd a jövő, hogy a Cullen-Daneli klán hogy áll majd hozzá az egészhez és hogy Mary meddig tudja még távol tartani magát Eleazar kíváncsiságától. Annyi probléma van per pillanat az életemben, és én mindezt csak elsöpröm, egy mély fekete lyukba, hogy majd ha itt az ideje előszedjem azokat. Fél óráig csak feküdtem, néztem a plafont és úgy tettem, mintha minden a legnagyobb rendben lenne körülöttem. Végül összeszedtem magam, a lecsitult belső harcaimmal és lezuhanyoztam, rendbe szedtem magam. De amire rá tudtam venni magam, hogy emberek közé menjek, már a nap jócskán délelőtti útját járta az égen. Ironikus, hogy a Nap minden egyes sötét napot megvilágít, hogy szebben lássunk. Ezért szerettem régen a napos vidékeket, aztán a vámpírságom sötét cellába zárt és megszerettem az esőt, a vihart a zord hideget, de legfőképp a sötét éjszakát a Holddal. És ahogy ez a fordulat bekövetkezett bennem, mélyen a lelkemben rájöttem, hogy a Nap nem tesz szebbé, nem melegít fel, nem simogat lágyan, hanem a Nap sötét árnyékot vet, ahol gonosz árnyak lesnek ránk, nem melegít, hanem az erejét mutatja, hogy tudjuk, milyen veszélyes is lehet, ahogy megpirítja az emberi bőrt és a simogatása is csak későbbi támadás. Egyszer csak halk kopogást hallok. Nem akarok társaságot, de valami mélyen azt súgja, hogy nyissam ki, ezért lassan elfordítom a kulcsot a zárban.
- Szia anyu. - szólt lágy és energikus hangján Nessie.
- Sziasztok drágáim! - ölelgetem és puszilom meg őket. Máris jobb kedvem támad tőlük, mosolyom szélesen veszít az arcomon.
- Arra gondoltunk, hogy lemegyünk fürödni, jössz velünk? - kérdezte Tony.
- Persze.- mosolyogtam. - Kik jönnek még?
- Nem tudom, apunak szólunk és Marcuséknak és nagyapának, meg akik éppen jönnek. - mosolygott kislányom.
- Okés, akkor felveszem a fürdőruhám. Lent találkozunk öt perc múlva. - mosolyogtam, ők meg már mentek is. Én meg felvettem az első fürdőruhát, amit találtam, egy fekete, bikini és dressz közötti, mivel a has részén egy vastagabb „szalag” közi össze de nem függőlegesen, hanem vízszintesen. Előhalásztam egy egyszerű világos kék törölközőt, az egyik vállamra dobta és lassan indultam el a folyosókon. Egyszer csak Percy és Cobham jelent meg a folyosón, fürdőnadrágban! Eddig még nem láttam őket fürdőnadrágban és olyan idegen látványt nyújtottak, szokatlan! Talán olyan, mint amikor először rángattam Arot az egyik itteni medencébe. Az is furcsa volt.
- Ti is jöttök fürdőzni? - kérdeztem mosolyogva. Mindketten leplezetlenül mértek végig. Nem is számítottam másra tőlük.
- Igen. - mosolygott Cobham.
- Tudjátok hol vannak a medencék? - kérdeztem.
- Valamit magyarázott Ness, de jobb, ha együtt megyünk.
- Mert a kicsi vámpírok eltévednek? - kérdeztem nevetve.
- A nők megszállottai a méreteknek … - kezdte Percy.
- Én máshogy gondolom. A pasik veszik mindig magukra a mérteket. - öltöm ki rá a nyelvem. Amikor a testvéreim elszáguldanak mellettünk.
- Lent találkozunk. - szól vissza Jane.
- Naná, a nők mindig mindent a férfiakra fognak. És még a nők a gyengébbik nem … - csóválja a fejét Percy. - Ha a közhiedelemmel szemlélve a nők olyan erősek lennének, mint mi férfiak, akkor az ölebeitek lennénk. Szőnyű lenne.
- Ha találsz egy határozott nőt, akkor még megeshet. - kacsintottam rá. Amikor a Cullen-Danieli klán fordult be az alsó folyosó lépcsőiről.
- Nem hinném, hogy létezik olyan nő. - nevet Cobham.
- Én meg hiszem. - mondtam határozottan. - Sziasztok, merre felé mentek? - néztem a másik két hercegségre. Érdekes, mindig együtt vannak, vajon félnek, azért? Vagy hogy „illeszkedjenek” a többi uralkodói családhoz? Nem tudom, de ez nem is rám tartozik.
- Jobb kérdés, te hova mész így? - nézett rajtam végig Emm.
- Pancsizni megyek. - mondtam nyávogós plázacica hangon. - Tudod, a Voltuir halad a korral, van pár medence … - mondtam már normális hangon.
- Na ez meglepett. - nevet Emmett. - Nem tudnám elképzelni a hatalmas Volturi királyokat fürdő alsóban.
- Nem olyan hihetetlen, mint hangzik. - nevetek.
- Mi is mehetünk? - kérdezte felvillanyozva a kis törpém.
- Persze Alice. De mi most megyünk. Ha lementek a következő lépcsősoron, átmentek a belső kertben, akkor a kert és az erdő között. - magyaráztam.
- Fogalmam sincs hol van a belső kert, vagyis hogyan lehet oda jutni, annyi lépcső van és mindegyik más fele vezet. - sóhajtott fel Tanya.
- Drágám, azzal ugye baromira tisztában vagy, hogy Carlisle és Eleazar több évtizeden át éltek itt? Betéve ismerik a kastélyt. Ne szakadj le tőlük és probléma megoldva. - mosolyogtam rá leereszkedően. - A medencéknél találkozunk. - mosolyogtam a többiekre. Láttam Edward szemeit, tetszik neki amit lát. És ez elégedettséggel tölt el. Én pedig nem épp a jó szívemről vagyok híres. Pontosan mellette haladtam el, alig pár centi választott el tőle, halkan súgtam, amikor mellé értem és gyorsan, hogy más ne hallja rajta kívül. - Csukd be a szádat. - szemem sarkából ránéztem, gonoszan mosolyogtam és mint ha mi sem történt volna megyek tovább. Jót szórakozok magamban. Lehet, hogy nem fogom tönkre tenni Edwardot. Lehet, hogy nem akarok neki túl nagy fájdalmat okozni. Nem, mást akarok. Azt akarom, hogy rájöjjön, hogy mit szalasztott el, hogy szenvedjen. Jajj de nagy szörnyeteg vagyok, de hát ez van. Vidáman lépkedek lefelé a lépcsőkön. Tovább beszélgetek a két Woolgarral. Percy tovább ecseteli a női nem logikátlanságát én meg hősiesen kiállok a logikánk mellett. Amikor elérjük a medencéket, leteszem a törölközőmet az egyik napozóágyra. A mellette lévőn Sulpicia „napozik”én is lefekszem mellé, míg a két másik vámpír körülnéz. Van egy másfél méteres medence, egy három méteres egy meleg vízi egy kis jakuzzi és még egy alig pár centis medencei gyerek játékokkal. Aro még a gyerekeimnek csináltatta. Nem is saját magának … Lehunyom a szemem, az arcom a Nap felé fordítom.
- Hogy álltok Aroval? - kérdeztem halkan Sulpiciatól, amikor a két vámpír belesétált az egyik távolabbi medencébe, a három méteresbe.
- Fogalmam sincs. - válaszolja őszintén.
- Min vesztetek össze? - ez már azóta fúrja az oldalam, hogy ideértünk.
- Nem akartam elkísérni őt hozzátok. Úgy volt meglátogat titeket. Én mindent a fejéhez vágtam. Hogy többet foglalkozik veletek, mint velem. Bocs, de ez néha így van … - mondja őszintén és én nem szállok vele vitába, igaza van, ezt én is tudom. - Ő meg dühösen rám támadt, nem bántott, csak dühös lett. - vagyis mindkettejüknek van okuk haragot tartani a másikkal.
- Akarod, hogy beszéljek vele? - kérdeztem őszintén, nem egyszer játszottam el a házasságukban a villámhárítót.
- Nem. Most az egyszer nekünk kéne megoldani.
- Nem úgy néz ki, hogy menne …
- Muszáj lesz.
- Te tudod, én nem szólok bele. - vonok vállat, továbbra is csukott szemmel. Hallom, hogy jönnek. Aro sétál elől, Carlisle-al. Nem sietik el, míg gyerekeim is kiszaladnak a kastélyból, őrült sebességgel és belecsobbantak az előttünk lévő medencébe. Valaki leereszkedik a mellettem lévő nyugágyra. Érzem az illatát. Aro az. - Hello. - szólok csukott szemmel, nem volt szükségem a látásra, jó volt így, megnyugtató és kellemes a napsugaraiban. Carlisle Esmevel Aro melletti nyugágyakra helyezkedik. Eleazar és Carmen nincsenek itt. Gondolom élvezik a szabadságot. Edward és Tanya Sulpicia melletti napágyakat válasszák. A többiek meg a fűbe fekszenek. Tudom, érzem, hallom. Valami lágyan csikiz, alig érzem, de még is. A hasamon. Egy fűszál az. - Aro, nem foglalkoznál inkább a nejeddel, rátok férne. - sóhajtok fel, de nem hagyja abba.
- Azt mondtad nem szólsz bele a házasságunkba. - mondja Aro.
- Nem szokásom, csak ha békíteni kell. - válaszolok.
- Anyu, apu! Gyertek már ti is! Sulpicia! Emmett Alice! Gyertek! - nevetett Nessie.
- Megyünk! - Válaszol Aro helyettem is, valószínűleg máskor szólnék, hogy az én nevemben ne dumáljon, de most nem teszem. Kinyitom a szemem, Aro feláll, felém nyújtja a kezét. Elfogadom, pedig nem szokásom. Gyanútlanul kelek fel, amíg Aro hirtelen fel nem kap. Karjaiba vesz, majdnem felsikítok és a vízbe dob. Dühösen merülök fel a felszínre, a többiek nevetnek, Sulpicia és Edward meg persze Tanyan és Irinan kívül. Nem kell látnom, hogy tudjam szemeim szikrákat szórnak. Aro nevetve hátrál pár lépést a medence peremétől, én meg azonnal kimászom, pár centire előtte állok meg.
- Ezt még kapatosan visszakapod. - szűrtem fogaim között, nevetése elcsendesült, mosollyá szelídült. És én is mosolyogtam, de nem ígért sok jót a mosoly. Jobb karját megfogtam, a háta mögé csavartam és lassan előre toltam a vízhez. És most én löktem bele, rajtam volt a nevetés sora, míg meg nem fogta a bokám és be nem rántott. Mosolya áraránytalanságot tükröz a szemem bosszúért kiált. Fejét a víz alá nyomom, próbál kiszabadulni, de nem hagyom neki, végül is nincs szüksége oxigénre … Irtóra megdöbbentem, amikor kezei a derekamat szorongatták és lehúztak a víz alá. Komolyan nem vagyunk normálisak. Mint két idióta gyerek. Végül elmosolyodtam és bevontam a gondolataimba. Figyelembe kéne venned a feleséged …
Ne akarj kibékíteni minket!
Mert?
Nem lesz jó vége. - ajkain gonosz mosoly virít. Kettőnk közül neked kéne félned.
Igazad lehet. De …
Sulpicianal jobbat nem találsz, ha már eddig kibírtátok egymás mellett. Tudom, hogy érzel iránta valamit, de ismerve téged inkább nem mondom, hogy szereted …
Kösssz. - gondolat közben arca fanyar grimaszba ütött át.
Bármikor.
Ezután kilöktem az agyamból, felegyenesedtem a víz alól és Aro is követte a példámat.
- Tudod, mi az, amit a legjobban csodálok benned? - kérdeztem végül már hangosan.
- A charme-om? - kérdezi nevetve.
- Jó vicc volt. Az, hogy amikor úgy érzem, hogy még a világ vége sem bosszantana fel, te kitalálsz valamit és úgy felcseszed az idegeimet, hogy . Rajtad kívül szinte senki sem képes rá. - mosolyogtam édesen.
- Valami pozitívra számítottam, de nem csalódtam. - nevet fel. És ennyivel le is tudjuk a megszokott gyerekes viselkedésünket, már elérjük az óvodás szintet! Juppí! Végül a testvéreim, a két Woolgar fiú és Emmet is csatlakozik a mókához...

Bella fürdőruhája: