27. Fejezet -Preparation

Sziasztok!
Nem igazán tudom, mit is mondhatnék, most ehhez a fejezethez. Elismerem, hogy függővége van, és azt is, hogy a következőben ha törik, ha szakad, akkor is kiderül, hogy ki ő valójában xD
Azért választottam Jasper szemszögét, mert ő mégis csak jó stratéga és megfigyel ő ráadásul neki ott volt a Maria ügy is.
Ahogy említettem, most van egy külső szemszög. Hát … nem hinném, hogy lesz még egy ilyen.
Ha szeretnétek hallgassátok meg hozzá Avriltől a Skater boy c. számot. Hogy miért ezt? Nem tudom, nem találtam hozzá semmit és valahogy ennek lesz valamikor, valahogy, valamihez köze :D
Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! Kellemes hétvégét!
Pussz: Zsó
xoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

„Még nem tudom, milyen érzés, a hatalom. De biztos így festhet, és azt hiszem, azt is kezdem megérteni, miért rejtőztek el az ókori nők a barlangban. És miért akarják a szüleink és a kérőink, hogy illedelmesen és kiszámíthatóan viselkedjünk. Nem azért, hogy megvédjenek minket: félnek tőlünk.”
/Libba Bray – Rettentő gyönyörűség/

 

(Jasper szemszöge)
Minden a feje tetején áll. Az egész eddigi véleményünk Bellaról rohamosan megváltozott. És nagyon nehezen, vagy legalábbis személy szerint nekem nagyon nehezen megy hozzászokni, ehhez az új Bellahoz. Bár azt mindenképpen el kell ismerni, hogy rettentő jól harcol és remekül sakkban tartja Mariat és Arot is. Amiket idáig Aroról hallottam, és ahogyan Mariat ismerem, nem gondoltam volna, hogy ez bárkinek is sikerülhet. Még mindig Maria látogatásának utóhatásai csengenek le. Alice féltékeny, nem csak érzem rajta, de látom is, ehhez nincs szükség a képességemre, hogy tudjam. De ezt nem vethetem fel neki. Ha az ő múltjából jelenne meg valaki, akit régen szeretett én sem viselném jobban. Igaz, próbálom engesztelni, azóta is, bizonyítani, hogy őt szeretem. De Alice nőből van, a meggyőzése jelentős feladat, de napról napra enyhül. Mára már szinte el is felejtette. Ma délután családi kupaktanács lesz Carlisle-ék szobájában, így most oda készülődünk. Alice, mint egy forgószél söpör végig a gardróbban, valami ruhát keresve, míg én csak teljes nyugalommal figyelem a kis energiabombámat. Végül az ágyra dobál pár cuccot én meg felveszem őket. Mosolyogva ölelem át a derekát, amikor már mindketten elkészültünk és vezetem át Esme-ékhez. Emmetten, Rose-on és Irinan kívül mindenki ott van. Halkan beszélgetünk egymással, apróságokról. Az eddigi szervezésről. A formalitásokról. A királyságokról. Míg lassan, utolsóként betoppan három eltévedt bárányka. Végül Carlisle szólal meg először. Halkan ebszél, hogy a kinti őrök ne hallják vagy legalábbis ne értsék, hogy miről beszélünk.
- Nos, szavazó jogunk van. Fogalmam sincs, hogy működik, remélem, hogy valaki még mond erről az egészről valamit. - mondja nyugodt hangon, de izgatottság és kíváncsiság árad belőle.
- Ha más nem, Aro majd mond valamit. - válaszol Eleazar hasonló hangon és érzelmekkel.
- Nem értem, hogy miről is szól ez az egész tárgyalás. - tör ki Edwardból a kérdés, amire szerintem mindannyian kíváncsiak vagyunk. Persze, a Birodalom ügyeiről, de hogy ez mit takar, fogalmunk sincs.
- Na, engem nem érdekel a politika sem a tárgyalás. - mondja lezseren Alice, hangjában izgatottság van és érzelmei is kíváncsiságot tükröznek. - Inkább arra, hogy mi van Bellaval? Ez az egész nagyon durva! Mármint, hé, ő Marcus Volturi fogadott lánya! És ez a Damonös story... Mi tagadás, remek hapsi, az biztos. - nevet fel, nem értem félre a célzást, ezt csakis Edwardnak szánta, ezt mindenki tudja, még Tanya is kényelmetlenül mocorog Eddy mellett. Eddy érzelmei pedig a kíváncsiságból villám sebesen váltanak, féltékenységgé és dühvé. Elmosolyodom, ő meg dühösen néz rám. Amolyan Ne Turkálj Az Érzelmeim között, mire én hasonló tekintettel nézek rá Akkor Ne Turkálj A Gondolataimban! Idáig is biztos voltam, hogy Eddyke még mindig érez valamit Bella iránt, de azt még mindig nem tudom eldönteni, hogy ez mi. Vajon szerelem? Vagy csupán vágy és birtoklási vágy? Még nem tudom, de valahogy kiderítjük drága kis feleségemmel. Senki sem szól, mindenki Edward válaszára vár.
- Szerintem meg nem kéne beleütni az orrunkat mások magán életébe! - hangja határozott és nem tükröz érzelmet. Belülről viszont felőrlik őt az érzések. Ügyes fiú!
- Engem is érdekelne ez a szitu és igazából Bella is. - mondja Rose, elég furcsa ilyesmit az ő szájából hallani, még a mai napig is, pedig most már sokkal jobban kijönnek Bellaval. - Most komolyan, ki nézte volna ki ezt a kis esetlen emberből? - kérdezi csodálattal, de valahogy ez is Eddy ellen irányul. Aszem ebben az egészben, mindenki Eddyke érzéseit akarja felderíteni.
- Senki nem nézte volna ki belőle. Bár elég bátor volt, mindig is. - válaszol Edward. Őszinteség csöpög hangjából.
- Érdekelne, hogy mi áll a háttérben. Miért lett Bella ilyen? Egy elcseszett szerelem miatt? - firtatja Rosalie szúrósan nézve Edwardra.
- Lehetséges. - feleli nyugodtan, de düh lobog lelkében.
- Nem' tom mi volt az. De bírom a húgicát! Még tökösebb, mint emberként volt. - nevet Emm.
- Én is. Tök jó fej! És vicces. - mosolyog Kate is.
- Remélem meg fog majd nyílni előttünk. - sóhajt fel Alice. Letöri a gondolat, hogy Bella nem bízik benne, hiába jogos ez a bizalmatlanság. Szorosabban ölelem magamhoz és lassan megnyugszik.
- Visszatérhetnének az eredeti témához? - morog Ed dühösen. Olyan, mintha kettészakadna. Egyik része kiáll Tanyaért, a másik része meg kitartóan morogja neki Ezt elcseszted! Ezt nagyon elcseszted! És elege van ebből, akárhogy próbálja ezt elnyomni magában nem tudja. Mindig erősebb lesz, ahogy találkoznak Bellaval. Eleazar még mindig érdeklődő, már-már annyira kíváncsi Bellara, mint mi, akik ismertük őt emberként, de sejtéseim szerint ő Mary miatt akar többet tudni róla. Rose és Emm egyaránt csodálják Bellat és mindketten szeretik is. Kate felnéz rá. Irina teljesen érzelem mentes, őt hidegen hagyja Bella, csak azért utálja, mert Tanya utálja. Tanya …. hát ő Tanya, egy kanál vízben megfojtaná, ha lehetséges lenne. Ez a vadiúj Bella mindenkit felcsigázott, jó vagy rossz értelemben, de mindenki kíváncsi rá. Mindenki, kivéve Carlisle-t. Azt a Carlisle-t, aki világ életében minden apróságra kíváncsi volt, most csak nyugodtan üldögél és hallgat. Persze benne is lobog a kíváncsiság, de nem vagyok benne biztos, hogy ez Bella felé irányul … Kicsit megzavarnak ezek az érzelmek. Ezért inkább Esmere koncentrálok, persze ő is kíváncsi, de benne lobog az anyai szeretet Bella felé és a mérhetetlen együttérzés, segíteni akarás. Érdekes, de senki sem szól. Senki nem tudja, mit mondjon. Végül Carlisle ragadja magához megint a szót.
- Szóval a tárgyalásnál tartottunk... el kéne dönteni, hogy ki szavaz. - mondja határozottan. Bár szerintem ez nem volt kérdés. De azért persze szavaztunk, mint mindig. A Denali klánt természetesen Eleazar képviseli, míg minket Carlisle és Edward. Nem értem, minek kellett ez a hűhó. Aztán újra beszélgetés indul meg az útján, ezúttal rólunk, a mi helyzetünkről per pillanat a kastélyban. A többi uralkodó nem vesz minket számításba, egyedül a Volturi. Ők is csak azért, mert úgy gondolják, hoyg mellettük állunk és ez szerintem egyáltalán nem badarság. Inkább mellettük szavazunk, mint ellenük, bár ez helyzettől függ, szerintem. Azonban senki sem tud szabadulni a kíváncsiságától. Már elkezdett alkonyodni, amikor egy őr kopogtatott az ajtón. Carlisle érdeklődve nyitotta ki az ajtót. Egy ismerős testőr állt az ajtóban, azt hiszem Benjaminnak hívják. Egy összehajtogatott levelet nyomott Carlisle kezébe.
- A császárnő üzeni, hogy a tárgyalás holnap délután 4-kor kezdődik. Az egész család jelen lehet végig. A szavazójoggal rendelkezők holnap reggel megkapják a kötelező ruhájukat. További kellemes délutánt. - mondja egy testőrhöz méltóan, alázatosságot játszva, de az érzései között ennek az érzelemnek még csak a csírája sem volt jelen. Megfordul és elviharzik. Carlisle becsukja az ajtót és lassan kihajtogatja a fehér lapot. Aztán elmosolyodik, érzelmei között vidámság és meglepődés keveredik.
- Mi az az üzenet? - kérdezi végül Ed. Carlisle fel néz a lapról.
- La situazione è cambiata. Tre Cullen voti.* - válaszolja tökélestes olaszsággal. Nem kell magyarázat, mind tudunk olaszul. Azt jelenti, hogy változott a helyzet és 3 Cullen szavazhat. Megdöbbent minket a változás. Ez mire volt jó? Mégis miért? Erre holnap majd kiköveteljük a választ. Újabb szavazással én leszek a másik szavazati joggal rendelkező. Még csak nem is találgatunk, hogy miért van három szavazatunk, nincs értelme. Ezeknél sosem lehet tudni. Így mindenki visszavonul a saját szobájába. Alice-szel persze megbeszélem Ed érzéseit. Az egész éjszakát együtt töltjük, míg nem reggel 8-kor halk kopogás zavar meg minket. Kinyitom az ajtót és egy ismeretlen testőr áll előttem egy ruha fogassal, amin egy védő réteg is van, a kezembe nyomja és egy aprócska levelet is. „Címer Ajánlott.” Gyönyörű kéz írással, régi, cicomázott formában írta az illető. Amire bármit is mondhatnék a testőr már el is tűnt. Alice-szel érdeklődve cipzározzuk le a ruhavédőt és pillantunk meg egy régi stílusú ruhát, ami ismerősen cirógatta emlékeimet, mire kitaláltam, honnan olyan ismerős. Kicsit jobban díszette ruhát viselt Carlsile azon a festménye, a Forksi dolgozószobájának falán. Így később Alice is egy nem túl kihívő ruha mellett dönt. Má rnem sokkal három után a trónteremben vagyunk. Egy hatalmas hosszú asztal húzódik a helyiség közepén, két vége az ajtó illetve a Volturi trónok felé mutat. És körülötte trónok vannak, mind egyforma, olyan, mint a Volturi trónok, egyet kivéve, az eredeti trónok felőli hosszú asztal végében egy vörös, sokkal díszesebb trón állt, olyan, mint a császárnőé, kicsit távolabb a lépcső tetején, Aroé mellett. Ugyanúgy arany szegélyezte, amibe díszes minták voltak kidolgozva és ki volt párnázva, finom vörös selyemmel. A Volturi és a Woolgarok már benn voltak. Beleértve Tony-t, aki Arohoz hasonló ruhában volt és Nessie-t, aki egy vörös, szolidabb pántos ruhában volt. A többi, felesleges trón pedig három kisebb csoportban el volt rendezve az hatalmas tölgy tárgyalóasztal mellett. A külön trónok a hercegségekéi voltak, jöttünk rá szinte azonnal, a külön trónok számából, így elhelyezkedtünk, ennek illően, a többiek az asztal melletti székek mögé, mi meg a székcsoportok előtt álló trónhoz, ami az asztalnál sorakozott. Aro és Marcus ült a császárnő trónjának két oldalán. Marcus mellett Caius a gyerekek és a Woolgar herceg, Ahmose. Carlisle Aro mellé ült, Edward mellé én meg ő mellé, Eleazar pedig az én oldalamra, míg Aro meg nem szólalt.
- Á-á. Edward, te odamész. - mutat a hatalmas asztal átellenes oldalán lévő helyre, amely pont a császárnővel szemközti. Nem értettük, hogy miért. Edward szó nélkül ment át arra az oldalra, Eleazar és én meg átültünk egy trónnal arrébb, Carlisle mellé.
- Elmondanád, hogy miért kellett idejönnöm? - kérdezi Edward érdeklődő hangon.
- Majd megtudod. - mondja Aro sokat sejtetően. Magában jót mulat, csak épp mi nem értjük a viccet. Én pedig jobban szemügyre veszem a trónteremben lévőket, de csak tizenkét Volturi testőrt látok. A Volturi királyok halkan beszélgetnek, Ahmose és a mögötte lévő Woolgarok is be-becsatlakoznak a beszélgetésbe Tony és Nessie inkább egymást szórakoztatják viccekkel, de azért ők is beleszólnak a beszélgetésbe. Míg mi alig bírunk veszteg maradni a kíváncsiságtól. Carlisle közben csatlakozik Aroék beszélgetésébe, amiben éppen arról beszélnek, hogy milyen világ is volt régen … Szépen lassan jönnek be a királyok, családonként egyszerre, fejenként két-két testőrrel. Négyre már minden uralkodó bent van, viszont a császárnő késik, de senki nem vesz erről tudomást. Öt perccel négy után, két testőr lép be és kitárják a kétszárnyas bejárati kaput. Mindenki feláll a trónból és tisztelettel, csodálattal és talán egy kis alázattal kevert érzelmi katyvasz alakul ki. A két testőr, az ajtó két oldalára helyezkedik és mélyen meghajol az ajtók felé. Csupa formalitásnak látszik, de sugárzik belőlük a legfelsőbb uralkodójuk felé a tisztelet és a tettrekészség. Rájövök, hogy Bellanak mennyire igaza volt, amikor azt mondta, hogy a Birodalmat a császárnő iránt érzett csodálat, alázat és félelem tartja össze. Ez most már szinte tapintható a légkörben. Végül Jane és Alec lép be a kitárt ajtón, felszegett fejjel. Aztán elállnak az útból és megakad a szemem a díszes vörös ruhába öltözött császárnőn. A ruhája makulátlan, régi kort idézi, ahogy a miénk is. Felül a fűzős rész kiemeli az alakját, a mellkasán és a csípőjén néhány díszes fehér gyöngy teszi még felsőbbrendűbbé a ruhát, míg a többrétegű hatalmas szoknya takarja a lábát. A haja rendezett kontyban áll a feje tetején, rajta egy gyönyörű gyémánt koronával. A korona legelején egy őnix szív volt, mellette balra egy kis rubin és egy kis smaragd, a másik felén egy sárga topáz és egy zafír kő volt benne. Jól nézett ki, ez tény, teszem fel, a királyságokat jelképezte … Viszont ami ezt az egész légkört eredményezte nem a ruhában volt, vagy a koronában, nem, a császárnőben. Testtartása egyenes volt, és csak úgy égett a hatalomtól. A tekintete pedig jeges felsőbbrendűséget, és hatalmat üzentek a vörös szikrák. Ajkai bájolgó mosolyra húzta. De érdekes mód, nem volt az érzései között lenézés, vagy felsőbbrendűség, egyszerűen csak nyugodt volt, akit semmi sem zökkenthet ki. De amire nekünk leesett, hogy ki is ő. teljesen nyugodtan mondhatom, hogy az állunk valahol a kőpadlón volt. Mindannyiunké, kivéve Carlisle-t. Meglepődöttségünkön a császárnő arca sokkal vidámabbá vált, de nem vette le magáról a felsőbbrendűség álcáját. Megtartotta magát, úgy viselkedett, mint egy tökéletes uralkodó és nincs kétségem, hogy tényleg az. Az egyik ajtónál álló őr felénk fordul.
- Engedjék meg, hogy bejelentsem az Úrnőt … - kezdte el a testőr, de már rég nem voltszükség bemutatásra …

( külső szemszög)
A Volturi kastélyban lévők mindent megtettek a biztonságos tárgyalásért, hiszen ilyenkor sebezhetőbbek, hogy minden Király és uralkodó egy helyen van. A Volturi csupán turistákat enged be, de azokat is rendesen átvizsgálják. Az őrség a kastély közelebbi részén megduplázódott és a két külső őrvonalak helyett négy helyen járőröztek a testőrök. A Királyok két-két személyi testőrrel járkáltak, ahogy a Volturi Hercege és Hercegnője is. A császárnőnek nyolc testőr jutott. El tudja bárki is képzelni, hogy milyen idegesítő lehet, egy független nőnek, akinél a hatalom van, hogy folyton a nyakába lihegnek és figyelik minden lépését? Ez az, amit szörnyen utál ebben az egészben. A tárgyalás előtt egy nappal intézkedett, a Cullen-Denalik megjelenéséről, és reggel elküldte a ruhákat egy-egy üzenettel. Senki nem mondta, hogy kik fognak szavazni, ő mégis tudta. Aztán két órával a megbeszélés előtt Jane és Heidi nógatására kinyitotta a titkos ajtót, a gardróbjában, ahol a koronát és a Volturis koronázási ruháját tartotta. Minden királyságnál más-más koronázási ruha volt, a királyság színeivel, egyedül a korona volt állandó. De először még a formalitások kedvéért lezuhanyzott. Majd lassan, emberi tempóban öltözködött, hisz ideje volt bőven. A két Volturis lány szívélyesen segített neki a fűzővel, aztán az alsószoknyával és végül a ruhát is rá szenvedték. Utána jött a többrétegű szoknyák eligazítása. Egyikük sem érezte értelmét, hogy siessen. Végül, ahogy megvoltak. A császárnő egy hang nélkül a szépítkező asztalhoz ült. Mind a két lány a hajával foglalatoskodott, míg nyugodt fecsegésbe kezdtek hárman. Így a hajkorona lassan készült, de a smink már jóval gyorsabban kész lett. Míg teljes díszben végigvonultak a folyosókon, a testőrök szinte földig hajoltak előtte. És ettől ő mindig is furcsán érezte magát. Részben, mert szerette, ha elismerik, ahogy azt is utálta, hogy mindenki ennyire formális és ennyire próbál alázatos lenni vele. Lassan haladtak a trónteremig. Ő a császárnő, ő megengedheti magának, hogy késsen. Az ajtónál vigyázó testőrök is meghajoltak előttük, aztán beengedték a trónterembe, ahol a többiek állva várták őt, ezzel megtisztelve. Minden teljesen nyugodt volt, és a császárnő sütkérezett a csodálatban és tiszteletben, amit iránta éreznek. Mégis azon mosolygott a legjobban, ahogy szemügyre vette a Cullen-Denali klán döbbenetét. Kis híján felnevetett, de legalább a bemutatásáig szeretné megőrizni a nyugodt ábrázatát. 

* nem tudok olaszul, google fordítóval fordítottam, ami nem a legjobb ... esetleges hibáért elnézéseteket kérem :D

Volturi trón (gondolom azért ismerős) :

Császárnő trónja:

Nessie ruhája:

Császárnő ruhája:

Császárnő koronája: