12. Fejezet - Talking

Helló!
Bocsi, hogy eddig csúszott a friss, siettem, ahogy tudtam, de csak most lett kész … kiderül, hogy mi az a várva várt „büntetése”.
Az idézet meg kissé ellentétes a tartalommal, de ez volt a legjobb, amit találtam. Kellemes hosszú hétvégét! :D
Puszi: Zsó
xoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
Biblia

 

- Arra gondoltam, hogy elküldöm hozzátok a testvéreid. - mondta és hangjában a várakozás hallatszott ki, talán egy kis önelégültség is, amit először még nem tudtam hova tenni, aztán leesett, tudják, hogy itt vannak Cullenék. Sok vámpír együtt plusz még a falka? Ebből csak rossz dolog sülhet ki …
- Na nem Aro, ezt nem fogod megtenni! - mondtam kicsit parancsoló hangon.
- Miért is nem? - nevetett, élvezte, hogy kezdek dühös lenni.
- Tudod te, hogy itt van a Cullen-Denali klán! A francba is Aro túl sok vámpír lesz egy helyen, ráadásul a falka körzeteinél! Basszus még több farkast akarsz vagy mi?
- Nem, nem akarok több farkast, így is túl sokan vannak. De nem úgy tűnik, hogy tudnak rátok figyelni, Cullenékre meg nem bízlak, szóval mennek a testvéreid és punktum!
- Aro, nem küldheted őket ide! Vagy azt akarod, hogy megőrüljek? Itt elszabadul a pokol, ha ők is idejönnek. Ennyire nem lehetsz dühös rám!
- Isa, ez nem az első és nem is az utolsó eset, hogy kihagysz a döntéseidből. Szóval valamit tennem kell, érted?
- Jó, oké értem, ezentúl minden lélegzetvételemről beszámolok, csak most ne küldd őket ide.
- Nem vagy rá képes. - nevetett jóízűen.
- Aro, ne csináld már! Kérlek szépen ne az én biztonságommal játszadozz, nem bírom, amikor minden lépésemet figyelik!
- Ez az élet Isa. - nevetett tovább.
- Nem rendelkezhetsz fölöttem! Felettem nem!
- Isa … Isa … Isa, tévedsz. Én vagyok az egyetlen, aki valamennyire rendelkezhet feletted, ahogy te fogalmaztál. - röhögött.
- Ohh, hogy csesznéd meg!
- Bocsi Isa, most nem.
- Na jó, válaszolj! Azért teszed ezt, hogy az idegeimmel játssz, vagy azért, hogy megmutasd Carlisle-éknak, hogy ki az alfa hím? - kérdeztem szemtelenül, Aro lélegzete kihagyott és elégedetten konstatáltam, hogy ezt a játszmát mégis én nyertem, legalább így.
- Édesem, nem tudod visszafogni a pici szádat? - gúnyolódott.
- Dehogynem, de nem akarom. - most rajtam volt a nevetés sora.
- Holnap indulnak. - tért vissza komolyan az eredeti témához.
- Megmondanád valamelyiküknek, hogy hozzák el az otthoni kocsim?
- Odaküldöm, a testvéreid repülővel mennek. - hangjából hallani véltem, hogy most jót mosolyog, hogy nem jött össze az időhúzásom.
- Rendben. - sóhajtottam. De a következő pillanatban gyerekeim mellém száguldottak.
- Apu, ugye keresztanyáékat nem küldöd ide? - kérdezte reménytelien Nessie.
- Ohh, persze, hogy ők is mennek, szerintetek őket itt lehetne tartani? - tette fel a költői kérdést Aro.
- De apu ne már, tudod, hogy itt van Alice és Rosalie, ők is eléggé divatmániások, ha ideküldöd még őket is én kinézem belőlük, hogy minden másnap elrángatnak a plázába vagy megint megpróbálnak rávenni, hogy menjünk el a Párizsba … - nyafogott Ness.
- Kicsim, nem tarthatom őket itt. - sóhajtott Aro.
- Apu, tudod, hogy imádjuk őket, de Alice-szel és Rose-zal együtt, kész plázát csinálnak a gardróbunkból. - győzködte Tony.
- Nem mintha annyira érdekelne titeket, nem vacakoltok fél órákat az öltözéssel. - szólt apjuk jókedvűen.
- Jó, de akkor is. - nyafogtak mindketten, de Aro csak nevetett. - Anyu, győzd meg te! - szólt rám fiam.
- Én? Jó vicc volt. - nevettem. - Most a drága jó édesapátok pont az ellenkezőjét teszi annak, amit kérek.
- Ezt eltaláltad Édes.
- Tudom Drága, ismerlek, mint a rossz pénzt.
- Na jó, most már leteszem, akkor holnap érkeznek, és hamarosan találkozunk. - zárta le a beszélgetést végül.
- Jajj jó apu. - sóhajtott kisfiam.
- Szia apu. Szeretünk, a nagyapát is meg a többieket. - köszönt el kislányom.
- Mi is szeretünk titeket. - mondta és épp kinyomta volna, amikor eszembe jutott valami.
- Várj! Mikor értek rá, mire beszéljem le a találkozót?
- Nem tudom, úgy másfél hónap múlva, azon belül már mindegy mikorra, úgyis ők jönnek. - mondta komolyan.
- Rendben, akkor elkezdem szervezni.
- Isa … ha gondolod győzd meg Cullenéket, hogy jöjjenek el, Carlisle-t érdekelné szerintem a dolog.
- Eddig is hívtuk őket, de nem jöttek, most miben lenne más?
- Hogy te hívod őket.
- Akarod, hogy részt vegyenek a gyűlésen?
- Régen találkoztunk már Carlisle-al és Eleazarral is … de rajtad múlik.
- Rendben, meglátom mit tehetek. Akkor másfél hónap múlva.
- Várunk. Csókollak. - tette le a telefont, esélyt sem hagyva, hogy válaszoljak, így csak megvontam a vállam és elraktam a telefonom.
- Milyen gyűlésről volt szó? - nézett rám érdeklődve Carlisle.
- Tudjátok a Birodalom kicsit más felépítettségű, mint azok a királyságok, amikből felépült. A császárnő, a Birodalom megszervezése után úgy döntött, hogy három havonta megbeszélést tart a királyokkal, ahol bármilyen esetlegesen felvetődött problémáról együtt dönthetnek, szavazással. Igaz a császárnőnek bármiben vétójoga van. Nem sokkal a Birodalom megalakulása után kibővítette a tárgyaló felek számát, bevette a hercegségek vezetőit. Kinevezett három, vagyis ha úgy vesszük két hercegi családot, az egyik a Woolgar család, bár csak négy tagja van, de már a középkortól képesek fenntartani magukat. Ezenkívül jó kapcsolatot ápolnak a Román Klánnal. Csak a családfő kapott szavazati jogot, amivel nem meglepő módon a románokat támogatják. Na most, a másik hercegi család, vagyis régebben még kettő a Volturihoz áll közel. Kitaláljátok kik azok? - mosolyogtam. Ahogy körbenéztem mindenki szemében láttam megcsillanni a felismerést.
- Ezt úgy érted hogy … mi vagyunk? - mondta ki végül Rose.
- Igen. Akkoriban még nem tudtuk, hogy a családotokkal mi lesz, az esküvőtök után, nem tudtuk eldönteni, hogy csak Tanya csatlakozik vagy az egész család … ezért külön van Cullen és Denali család is, igaz Aroék még reménykednek, hogy nem lesztek sokáig így együtt … túlságosan magatokra vonhatjátok a figyelmet. A Denali családnak egy szavazati joga van, hogy ki él vele, az mindegy, viszont a Culleneknek, kettő.
- Nekünk miért van kettő? És hogy érted, hogy magunkra vonjuk a figyelmet?- húzta fel egyik szemöldökét Jasper.
- Mert bár nem kötöttem mindenkinek az orrára, hogy a gyerekeim egy Cullentől vannak, de lássuk be, aki ismer titeket, az tudja. A gyermekeimnek is van szavazati jog, ezért úgy döntöttünk, hogy Tony és Nessie miatt titeket kicsit kiemelünk a hercegségek közül. Meg hát  kevés olyan vámpír van, aki nem hallott még rólatok … Tudjátok, hogy szegről végről rokonai vagytok a császárnőnek, még ha nem is épp közelik? A császárnőnek pedig sok ellensége van, sokan épp ezért akarnak titeket eltenni az útból, a Birodalom épp ezért figyel rátok annyira, így, hogy együtt vagytok, sokkal könnyebben találnak meg titeket. - magyaráztam egyértelműen.
- Ki a császárnő? A rokonunk? - ráncolta homlokát Edward.
- Szegről végről valakinek a valakijének a valakije vagy valami … de nem beszélhetek róla. A császárnő kiléte állam titok, és az elmúlt években nem úgy nézett ki, hogy a Birodalomhoz akartok csatlakozni … - vontam vállat.
- Te ismered? - kérdezte Carlisle.
- Természetesen. - mosolyogtam. - Na, de a lényeg, hogy Aro örülne nektek, nekem meg ki kéne engesztelnem, szóval nem akartok legalább most az egyszer eljönni erre a megbeszélésre?
- Nagyon felcsigáztál, hogy ki a császárnő. Meg erre a rendszerre is kíváncsi vagyok. Ilyet még soha nem vezettek be egyik királyi családban sem, bár Caius azt mondta régebben próbálkozott vele egy ősi királyság, de megbukott. - elmélkedett Carlisle.
- Igen. De az más volt. Mi többen vagyunk és a császárnő próbálja fenntartani az egyensúlyt a királyságok között. Eleinte nehezen ment neki, a hatalom többször megingott egyik, vagy másik királyság miatt, de mind félték a császárnő hatalmát, ezért létezik még a Birodalom. A császárnő iránti tisztelet, csodálat és félelem tartja össze, semmi más. Ha ő nem lenne, már egymásnak ugrottak volna. De most mind nagyon nyeregben érzik magukat, igaz a Kelet-Ázsiai Narucho királyság és az Ausztrál Alvar törzs nem hódolt be a Birodalomnak és a császárnőnek, de támadni sem mernek, nem merik kirobbantani a háborút. De egyszer úgyis behódolnak vagy így vagy úgy és ezt mindenki tudja. - politizáltam, ha már egyszer elkezdtem, akkor tudjanak a dolgok állásáról.
- Szóval háború lesz. - ismételte el Jasper.
- Pontosan. Épp ezért vagytok főleg ti a Császárság gyenge pontjai, könnyen lehet, hogy titeket akarnak majd felhasználni ellenünk. Aro is ezért van annyira kiakadva Luke miatt. Mivel Luke igazából Alvar volt, de miután elvett, elhagyta a királyságot, eléggé pikkeltek rá, de megvédtük, szóval nem lett semmi baj. Miután elváltunk, nem tudjuk pontosan mit csinált, 4 évig nem tudtunk róla semmit. Aro úgy gondolja addig Alvaréknál volt és akkor elmondhatott mindent a gyerekeimről, ezért aggódik annyira. De én tudom, hogy nem ment vissza hozzájuk. - sóhajtottam.
- Miért? Miért vagy benne olyan biztos? - kérdezte Edward dühös éllel hangjában.
- Mert szeretett. Úgy szeretett, ahogy senki! Tisztán és csak magamért. - vágtam szemeibe, nyugodt hangon.
- És elváltatok … Simán visszamehetett hozzájuk. - folytatta tovább és egyre jobban hallatszott ki a düh hangjából.
- Én is voltam szerelmes! Amikor tönkretett a szerelmem, tudod mi volt az első gondolatom? A halál. Napokig azon gondolkodtam, hogy meghalok, de nem! Összeszedtem magam és akármennyire is gyűlöltem őt ezért, nem tudtam bántani. Apám megakarta öletni, miután megcsalt, de nem engedtem neki, megvédtem őt, akárki akarta bántani, azért, amit velem tett! Érted már? Ha teljes szívből szeretsz valakit, nem vagy képes bántani és ő szeretett, ahogy én is szerettelek téged egykor. - ahogy kimondtam az utolsó mondatot a szemeim szúrni kezdtek és a torkomon is csomó nőtt. Erre nem tudott mit mondani, a dühe elszállt és helyét a sajnálat, az önsanyargatás és a fájdalom vette át. - Hogyha most megbocsájtotok, megígértem Quilnek, hogy este még átmegyek. Ness, Tony jöttök? - néztem rájuk.
- Naná hogy! - csapta össze tenyerét fiam.
- Kellemes estét! - köszöntek el és már futottak is a határ felé.
- A saját érdekedben húzd meg magad, ha ideérnek a testvéreim. - néztem keményen Edward szemébe. - Holnap találkozunk. - köszöntem el és mentem a gyerekek után. Ahogy leértünk La Pushba Jake házába siettünk, kényelembe helyeztük magunkat és hallgattuk Quil áradozását Lénaról. Örültem, hogy megtalálta a boldogságát, de ahogy Embry-re néztem, szemében fájdalom tükröződött, a tiszta szereleme emléke, persze arcán mosoly leledzett és az öröm Quil bevésődéséért.