44. Fejezet – Dirty pieces from the past

Sziasztok!
Közkívánatra ( kivételesen) nem a háttérben tartom ezt az aprócska információt. Nem nagy dolog, de így akkor a fenyegetés teljesen nyílt lapokkal mehet … :D
Ajánlom a fejezethez Emily Browning sweet dream c. számot.
Jó olvasást!
Pussz: Zsó
xoxoxoxoxo

 

Harcolni csak egyféleképpen lehet: mocskosan. A tiszta, becsületes küzdelem csak arra jó, hogy megölesd magad, méghozzá rövid úton. Használj ki minden lehetőséget a kínálkozó orvlövésre, üss övön alul, és feltétlenül rúgj bele a földön fekvőbe – akkor talán te lehetsz az, aki élve hagyja el a helyszínt. Ezt ne feledd. Élet-halál harcról van szó. Ez nem bokszmeccs. Nem az nyer, aki több pontot szerez.
Jeaniene Frost

 

Aro teljes kisugárzásán érződött a meglepődés, hogy csak így kihúztam onnan. De próbálta kontrollálni magát és azon gondolkodik, hogy mi a fészkes fene ütött belém. De nem kérdezett semmit, bízott bennem teljes mértékben. Igen, ez az, amit a leginkább imádok benne.
- Prudence, drágám, várj. - szólok a gyönyörű ébenfekete hajú lány után, aki azonnal megtorpan és megfordul. Döbbenten néz ránk. És amikor beérjük kecsesen, nőiesen hajol meg. Az egész teste és mozgása arról árulkodik, hogy bár alattvaló, vele óvatosan kell bánni.
- Királynőm, miben állhatok rendelkezésére? - kérdezi kimérten.
- Szeretnék veled beszélni. Ráérnél valamikor? - kérdezem és az agyam teljes sebességgel dolgozik. Ismerem a természetét. Vad, veszélyes, kiszámíthatatlan, taktikus, szinte már hasonlít rám és ezt csodálom benne. Ő az, aki a legközelebb áll az én természetemhez. Épp ezért tudom, hogy semmit sem ad ingyen. Ha meg akarom tudni, hogy mit is tud pontosan, akkor tárgyalási alapra van szükségem. Lázasan kutakodok a gondolataimban, hogy mit is ajánlhatok fel neki, hogy elmondja amit tudni akarok.
- Természetesen Bella. - mosolyog lágyan, azzal az ártatlan mosollyal, amitől mindenki elhinné, hogy ő a legeslegszentebb lény ezen a világon. De ami igazán bosszantó, hogy milyen jól csinálja. De engem nem csaphat be, oh nem, ahhoz hamarabb kellene felkelnie.
- Most is ráérsz, vagy később? - kérdezem én is a legártatlanabbul. Gyerünk Prue, játszunk, ha ezt akarod. Egy pillanatra megvillan a szeme, nem tetszik neki, ha a saját fegyvereit fordítják ellene.
- Most is ráérek. - mondja de hangja már nem olyan gyöngéd és barátságos, mint először volt.
- Akkor gyere velünk. - folytatom tovább a lágy nyugalmat magamra öltve. A szobánk felé sétálok, míg Aro elengedi a kezem és a derekamnál fogva ölel át. Ismerem őt, tudom, mit akar, a fejembe kutakodni. Egy kicsit hagyom neki, hogy feltérképezze a helyzetet. Megmutatom neki azt a régi emléket, amikor Prudence figyelmeztetett érzem, ahogy megfeszül mellettem. Nem számított erre? Ő sem nézte volna ki Dave-ből? A vállára hajtom a fejem és gondolatban üzenek neki, hogy ne essen ki a szerepéből. Aztán már a gondolataim köré visszapattan a védőpajzsom. A folyosókon haladva több testőr is meghajol előttünk, márpedig ehhez nem vagyok hozzászokva. Sehol sem hajolgatnak a testőrök, mint az idióták, csak ha megbeszélés van vagy hatalmi fitogtatást végeznek a királyok … Eléggé idegesít, hogy ők meg ahányszor megpillantanak máris meghajolnak. Komolyan, ez csak engem akaszt ki? Magamban ingerülten fújtatok már, amikor beérünk végre az Aroval közös szobánkba. Helyet foglalunk a hatalmas kanapén, Prudence pedig a velünk szemben elhelyezett fotelben.
- Miről kívánsz velem beszélni? - kérdezi óvatos hangon, szemei újra olyan méretűre dagadnak, amit még egy csapdába esett őz is megirigyelne.
- Tudnom kell, mit tudsz Dave-ről. - mondom kimérten, elfeledve a lágy gyöngéd, puhatolózó hangom.
- Ezt már akkor is mondtam, hogy nem árulhatom el. És ez most sem változott. - feleli kedveskedő hangon a visszautasítást.
- Rendben, akkor ne mondj semmit, csak annyit, hogy van-e rá bizonyítékod? Szemtanúd? Bármi, amivel be tudnánk bizonyítani?
- Nem értelek. - csillan most először őszinte érzés szemeiben. A gondolatai a megdöbbenéstől hangosak és kicsit sem tolerálja magát. Persze, miért is tenné? Hiszen itt mindenki úgy gondolja a pajzsom az egyedüli képességem. Nem is tervezem ezt leleplezni, így sokkal könnyebben tudom ellenőrizni őket.
- Ismerem Dave titkát, csak bizonyítékom nincs. - válaszolok nyugodt hangon, Aro kíváncsisága egyre fokozódik és csendes hallgatóként próbálja magában összerakosgatni a dolgokat.
- Hogyan? - kérdi döbbenten Prudence és gondolatai elárulják … akkor ő is ott volt Dave-vel abban az elrejtett barlangban. Hümm ez érdekes, nagyon érdekes.
- Az az én dolgom, a kérdésemre válaszolj! - mondom már parancsolóan, bár tudom, hogy ő az „élő” bizonyíték. Ohh már csak meg kell szereznem és már tudom is, hogy hogyan. De nem árulhatom el magam, be kell vallania.
- Van. - válaszol végül szűkszavúan.
- Bizonyítékod vagy szemtanúd? - kérdezem csak a látszat fenntartásáért.
- Szemtanú.
- Ki az?
- Mit akarsz tőle?
- Segítséget.
- És miért segítene neked? Miért kockáztatná az életét?
- Mert olyasmit tudok neki adni, amire sokan vágynak és az élete teljes biztonságáról is kezeskedem.
- Fejtsd ki!
- Á-á, csak neki. - mondom hangom nyugodt, ajkaim ördögi mosolyra húzódnak.
- Én vagyok az. - válaszol végül pár perc tétovázás után. Okos kislány vagy Prudence, nevetek magamban.
- Igazán? És miért kéne elhinnem? - tettetem a rendíthetetlent, aki nem hisz neki.
- Mert én ott voltam vele. Amikor elrabolta és megölte Penelopét. - mondja dühödten Prudence, míg én csak mosolygok rá. Ejnye, ejnye, milyen könnyen ki lehetett belőle húzni. Egy pillanat alatt arca elborul, ahogy rájön, hogy elárulta magát.
- És mond csak, ha te ott voltál vele és nem akadályoztad meg, miért segítenék neked?
- Mert én nem tehettem róla. Én nem akartam! Próbáltam lebeszélni róla, de nem hallgatott rám. Folyton azt hajtogatta, hogy nincs más út...
- Akkor is, te mit kerestél ott? - faggatom tovább, szemei elhomályosodnak, a kezét tördeli. Ez egyre izgibb, vigyorgok magamban önelégülten.
- Mert Dave meg én …. szóval szeretők voltunk. - nyögi ki végül. Na igen, erre sem elsőként tippeltem volna …
- Wáó. Ti ketten? Ez aztán a jó párosítás. - nevetek, de nevetésem hamar elhal. Pont én firtatom a párválasztását? Basszus, ez vicces. Edward után … a férjem és Aro mellett, aszem nekem meg sem kéne szólalnom. - Bocs, nem így akartam, csak ez meglepett. - vonok vállat.
- Értem. - sóhajt fel Prudence és összeszedi magát. - Szóval mit ajánlasz nekem?
- Hatalmat. - mosolygok rá.
- Hogy érted ezt?
- Tudod nekem nem áll szándékomban túl sok időt itt tölteni. És kell valaki, aki idevalósi, határozott és érdekei megegyeznek velem.
- Na jó, bökd már ki mi a fészkes fenéről beszélsz!
- Na, nyugalom, nyugalom. - mondom dorgálóan.
- Ne nyugtatgass! Csak mond már el!
- Nos, hajlandó vagyok kinevezni téged hercegnőnek. Így amikor nem vagyok itt te teljes jogú királynő lennél. Dave-vel és Willel egyenrangú.
- De … de … - dadogja döbbenten.
- Ugyan, ne hidd, hogy elhitetheted velem, hogy nem akarod. Bosszút akarsz állni Dave-n. És ez remek lehetőség. Gondold el, hogy egyenrangú leszel vele. Hozhatsz döntéseket, nem fogok beleszólni. De …
- Na most jó a bukkanó? De? Mit akarsz cserébe?
- De tudni akarok mindent. Will és Dave minden lépéséről tudni akarok, a Naruchokról. És azt akarom, hogy ellenezd egy lehetséges békeszerződés aláírását a Naruchokkal. Hidd el tudni fogom, ha nem tartod be …
- Betartom, ígérem. És köszönöm Bella. - mosolyog rám vidáman.
- Ne feledd, az én kezem mindenhová elér. - mint egy bólogatós kutya bólogat.
- Igen, igen. Nem felejtem Bella. - vigyora szinte szétrepeszti az arcát.
- Remek, akkor ezt megbeszéltük, holnap bejelentem a többieknek a kinevezésedet.
- Köszönöm. - áll fel és indul az ajtó felé, aztán hirtelen megtorpan. - És mi lesz, ha meg akarnak majd ölni?
- Emiatt ne aggódj!
- Már hogyne aggódnék?
- Bízz bennem, nem fognak bántani.
- Nekem ennél több kell!
- Sem Will, sem Dave nem fogják megkockáztatni, hogy szembeszálljanak velem. Főleg nem Dave. Sejti, hogy tudok valamit. Nem fogja még jobban magára vonni a figyelmet.
- És ha mégis? Hiszen én voltam ott akkor!
- Drágám, ha Dave megpróbálná. Ő koppanna. Vannak itt is vámpírjaim, akik azt lesik mikor támadhatnak, ha valami balul sül el.
- Ezt hogy érted?
- Nagyon jól tudod hogy értem. Ők figyelni fognak, hogy ne essen bajod, ahogy arra is, hogy betartsd az ígéreted. Ha bármi balul sül el, akkor azonnal  értesítenek és támadnak, akkor én már el tudom intézni.
- Rendben Bella.
- De ne feledd, ha egyszer eljön az ideje, el kell majd mondanod, hogy Dave ölte meg Penelope-t.
- Tudom. És nem bánom. Ha mindenki megtudja, és teljes biztonságban megúszom, akkor nincs ellene kifogásom.
- Jó. Akkor kellemes estét. - köszönök el tőle, mire hálás mosoly jelenik meg az ajkain, amely a bosszútól édes. Ahogy az ajtó becsukódik Aro lazít a tartásán.
- Szép volt Isa. - mosolyog rám elégedetten.
- Hát igen van hozzá tehetségem, ugye? - vigyorgok rá.
- Az már egyszer biztos. De komolyan gondolod, hogy az itteni vámpírjaid fel tudnák őket tartani?
- Igen, teljes mértékben. Jól képzettek. És hamar értesülök mindenről. Elég ideig fel tudják tartani őket, ha arra kerül a sor. De ettől nem tartok. Dave eszes gyerek. Tudja, ha megöli Prudence-t, akkor én azonnal elmondok valamit, amit nem szeretne. Szerintem sejti, hogy tudom. Nem fogja megkockáztatni, hogy kiderüljön.
- Egyébként ki volt ez a Penelope? - kérdezi Aro. Persze, ő nem tudja … - Ő volt …
- Igen, ő volt az. -sóhajtok fel. - Ő volt Will nofertarija.
- És Dave ölte meg? - látom az arc kifejezésén, hogy erre a válaszra számított, de mégis megdöbbenti Dave gonoszsága.
- Igen. Megölte a fivére szerelmét, csak hogy „jót” tegyen a királyságnak. - mondom undorodva.