50.Fejezet - Back to the beginning

Sziasztok!
Jubileumi rész ugyan, de ne várjatok tőle semmi különlegeset! Viszont ebből a részből fakadóan fog elindulni egy újabb eseménysor ...  Azonban ez egy kissé összegző rész. Több szemszögű. És nagy részt leíró. De azért erre is szükség volt, hogy legalább valami rendbe jöjjön :D
A részhez leginkább Skillettől a Rebirthing c. szám illik, akit érdekel, az hallgassa meg.
Jó olvasást!
Pussz: Zsó
xoxo

 

Az idő a nagyobb úr, valami olyasféle dolog, ami fölötte áll az emberi akaratnak. Jön, megy, rohan, fut, telik, késik, múlik, száll, vánszorog, és mindezt egy kényúr önkényességével teszi.
Halász Margit

 

(Edward szemszöge)
Úgy éreztem, hogy megfulladok köztük. Nem bírtam tovább, muszáj volt rendbe tennem magam, hogy a körülöttem lévő dolgokat is rendbe tudjam hozni. Nem volt úti célom, nem volt semmi tervem, hogy hová tartok. Csak mentem, amerre a lábam vitt. Így jutottam el a Himalájába. A magas, havas hegyekben dühöngtem ki magam, amerre már ember sem jár. Tényleg egyedül lehettem. Nem zavartak az emberek gondolatai nem zavart senki sem. Csak én voltam és a természet halk hangjai. A hó tapintása az állatok távoli, halk motoszkálása, a szél süvítése és maga a természet valahogy nyugalommal töltött el és segített kitisztítani az agyam. Segített elmerülni a gondolataimban. Addig járattam az agyam, amíg nem sikerült döntést hoznom. Egy döntést, amit muszáj véghez vinnem, amiért küzdenem kell és amit nem adhatok fel csak úgy. Akármi lesz, akármi fog történni ez az egyetlen dolog, amiben biztos vagyok és amiért mindent meg fogok tenni...

(Alice szemszöge)

Mióta visszatértünk Forksba minden rendbe jött. Na jó, ez túlzás. Edward már más fél hónapja nem tolta ide a seggét, de legalább Bellaval minden rendben van. Mióta itt vagyunk Bella valahogy sokkal szabadabbnak tűnik, nem oylan távolságtartó, mint mikor újra találkoztunk. Ez alatt az idő alatt végre sikerült visszakapnom a legjobb barátnőmet, ahogy Emmnek is sikerült visszakapnia a kedvenc húgát. Kicsit minden kezdett olyan lenni, mint régen. Bellaval, Nessivel sőt Roaslie-val kiegészülve gyakran tartunk csajos estét. És néha sikerül elrángatnunk Bellat és a kis unokahúgunkat vásárolni, bár elég sokat kell könyörögni, de nekünk nem tudnak ellenállni. A gyerkőcök könnyen tudtak alkalmazkodni hozzánk és velük is egy remek kapcsolatot tudtunk kialakítanunk. Imádom őket, ahogy a család többi tagja is – na jó Tanya kivételével … Talán épp Tanya miatt nem tudtuk rávenni Bellat s Tony-ékat, hogy költözzenek hozzánk. Mindhárman ragaszkodtak a farkasokhoz, amit nem is csodálok, hiszen tudom, hogy nekik mennyit jelent a falka. Épp ezért néha előfordult, hogy a farkasok is velünk tartottak valahová. Bár ez amolyan ritka alkalmanként adatott meg, ami végül Emmett Jazz és a farkasok gúnyolódó piszkálódásába torkollt, amit elég nehezen tudtunk néha kontrollálni, bár Bella szava Jake számára szent és sérthetetlen volt és ő általa a farkasoknak is … Komolyan úgy gondolom, ha Bella nem lenne, akkor Emmették és a farkasok már tuti egymásnak ugrottak volna. A gyerekek viszont nem csak velünk voltak, hanem főleg Bella tanácsára sok időt töltöttek a nagyszüleikkel is. Carlisle mindig is csodálattal vegyes szeretettel pillantott rájuk. Míg Esme örömmel sütött, főzött nekik mindent, amit csak megkívántak. Hiába Bella figyelmeztetése, hogy ne kényeztessük el őket, mégis csak ők a családban az egyetlen gyerekek, még ha már nem is olyan kicsik … Viszont az eléggé meglepte a családot, amikor egy héttel a visszatérésünk után a Denalik bejelentették, hogy elköltöznek és leválnak a családunkról. Ha őszinte akarok lenni, akkor muszáj megjegyeznem, hogy nem kis reménnyel töltött el, hogy Tanya is velük megy … De hát nem volt olyan szerencsénk, sajnos. Pedig minden milyen jó lenne, ha ez a kis szuka eltűnt volna a francba azok után, hogy a testvérem és Bella közé állt. Mindegy, inkább nem is gondolok rá. Igazából senki sem foglalkozik vele, csak Esme és néha Carlisle. De Tanya sem ad rá igazán okot, hogy bárkit is érdekeljen, hogy éle-e még vagy hal … Ez a másfél hónap nagy változásokat hozott a létezésünkbe, de hát Bellaról van szó … Ennyi idő után ez már nem is annyira meglepő dolog, sőt sokkal könnyebb megszokni és kezelni.

(Bella szemszöge)

A Jake-ékkel folytatott „öntsük ki a szívünket és szerelmi életünket” rettenetes party után próbáltam azt tenni, ami helyes. Segíteni a falkának, figyelni Leahra és helyrehozni a gyerekeim és a saját kapcsolatomat a Cullen család nagy részével. Vagyis egyáltalán nem volt unalmas időtöltés. Megtettem mindent, hogy a gyerekeim elfogadják a családjukat. Nagy örömömre ez remekül ment. A kis drágáim hamar képes voltak teljesen megbarátkozni velük. Bár én úgy látom, hogy túlságosan el vannak kényeztetve, de hát ki csodálja? A Volturinál, amikor még tényleg kicsik voltak, akkor is mindent megkaptak és ez sosem lesz másként, mert ők az én pici csodáim. Viszont én is helyrehoztam a kapcsolatomat Alice-szel. Rose-al pedig sikerült barátnőkké válnunk, igaz régebben döcögősen indult a kapcsolatunk, de mostanra minden helyrejött. Emmett és Jasper nem hazudtolják meg magukat. Mindig kitalálnak valami őrültséget, de ha a farkasok is a közelben vannak, akkor aztán jön az ősi ellentét és akkor aztán figyelni kell, hogy kő kövön maradjon. Leah terhessége miatt Carlisle-al is sokat beszéltünk. Jelentős témánk a baba volt. Igaz Leaht nem akartam kitenni annak az eshetőségnek, hogy esetleg Carlisle megijessze, vagy hogy féljen, mert az nem tenne jót sem neki sem a babának. De minden aggodalmunk ellenére Leah remek állapotban van. Ugyan a baba gyorsabban növekszik egy kicsivel, mint egy ember, de még csak megközelítőleg sem annyira, mint az én babáim … A fizikai állapota is tökéletes, de azért természetesen teljes figyelemmel tekintünk rá. Sőt a párjával együtt a hatalmas lakhelyünkre is költöztek, ahogy Jake, Quil és Embry is. Így aztán biztos, hogy Leah el van kényeztetve. Amit megkívánt azt a fiúk azonnal hozzák is neki. Boldog vagyok, hogy így látom őt. Kivirulva a terhességtől és az örömteli várakozástól. Viszont egy valami már hetek óta böki a csőröm. Miért mentek el a Denalik? Nem láttam semmi okát, amiért hirtelen elmentek és elszakadtak a Cullen családtól. Hogy őszinte legyek nem igazán örültem, ennek a dolognak. Kicsit aggódtam, hogy Eleazar nem tanult a leckéből és tovább fog kutatni Mary után. De valahogy nem tudom elképzelni, hogy bármit is ki tudna róla deríteni. Legalábbis ezt szeretném hinni... Viszont nem csak itt zajlik az élet. Volterraban is természetesen. Apu legalább hetente egyszer felhív vagy küld egy mailt. Aroról nem is beszélve. Nem kellett sok, miután eljöttünk és Aro végre kibékült Sulpiciaval, aminek nagyon örültem. Nem szeretem, amikor Sulpicia szomorkodik, mert ő olyan kedves tud lenni mindenkihez, bár nem hinném, hogy Aro a legtökéletesebb férfi hozzá, de hát ez nem rám tartozik. Általában úgyis mindenki olyanba szeret bele, akibe nem kéne. Én már csak tudom … Juan is folyamatosan küldi nekem az információkat az Alvaroktól, ahogy Prudence is rendszerint jelentkezik. Semmiről sem maradok le. A dolgok hipersebességgel repülnek körülöttem és nem mindig egyszerű mindenhol rendet tartani. De persze a barátaimat nem hanyagolhatom el, meg aztán Alice-nek lehetetlen nemet mondani. Épp egy csajos estéről megyünk haza Nessievel reggel, hajnal után. Vidáman nevettünk, amikor hirtelen megéreztem egy ismerős vámpír jelenlétét. Nem tudom mi súgta meg a jelenlétét, mert nem az illata volt, és nem is a különleges képessége, csak egyszerűen valahogy zsigerből tudtam, hogy ott van. De nem mutattam Nessie előtt, viszont tisztában voltam vele, hogy a levegőmozgással átellenes részen van és követ minket, ettől pedig picit felhúztam magam. Nessienek azt mondtam, hogy elmegyek vadászni és menjen csak haza. Nem gyanakodott, de azért én egy kissé rosszul éreztem magam emiatt az aprócska füllentés miatt, de ha úgy vesszük, miután ezt a témát lerendeztem tényleg elmegyek vadászni …
- Szóval visszatértél? - üzenek neki, mire felbukkan az erdő sűrűjéből.
- Igen, mint láthatod. - válaszol nyugodtan, egy félmosollyal ajkain.
- És mit akarsz?
- Hogy érted? - vonja fel kérdőn az egyik szemöldökét.
- Miért követtél minket? - kérdezem érdeklődve.
- Beszélni akartam veled.
- Valahogy sejtettem. - mondom gúnyos hangon. - A kérdés az, hogy miről?
- Elhatározásra jutottam.
- Király. És mi közöm hozzá? Nem tartozol nekem beszámolóval, a kérdezősködésre ott a nejed.
- Mert ez eléggé érint téged. - mondja ki sem zökkenve a nyugodtságából.
- El vagy tévedve, ha azt hiszed, hogy bármi közöm lesz hozzád, annál is több, mint most!
- Egyenlőre még így gondolod, de ebben mennyire vagy biztos?
- Eléggé. - válaszolok gúnyosan. - És ha most megbocsájtasz elmentem vadászni, mintsem, hogy az őrültségeidet hallgassam. - fordulok el tőle, és megindulok az erdő távolabbi részébe őz után kutatni. Vagyis csak indulnék, ha …