13.Fejezet – Sisters and Brothers

Sziómió! XD
Naaa és megjöttek a várva várt tesók :D Nem tudom, ki kire számított, hogy kik lesznek ők, bár lehet, hogy eléggé nyilvánvaló volt mindenkinek, de akkor is.
Hallgassátok meg hozzá a Skillet – Whispers in the night c. számot, tudom, hogy nem teljesen passzol hozzá, de nem találtam semmi mást, ami akárcsak ennyire is illik a fejezethez.
Remélem tetszeni fog. :D
Puszi: Zsó
xoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

A család tagjait az köti össze, hogy egyik úgy érzi, őt segíteni kell a másiknak, a másik, hogy erejét tudhassa - úgy érzi, őnéki segíteni kell. És kéznél a rokoni viszony, hát ragaszkodnak egymáshoz.
Török Sándor

Miután hazaértünk La Pushból, Nessie és Tony ágynak esett, míg Jake-kel és Embry-vel kicsit még beszélgettünk. Aztán ők is mentek. Megint egyedül maradtam a gondolataimmal, ami soha nem tesz jót, ezért nekiláttam sütni, aztán olvasni, majd netezni, az egyik húgom írt is egy e-mailt, hogy holnap délután érkeznek, menjünk ki eléjük a reptérre. Igazából kérniük sem kellett volna, természetes, hogy kimegyünk eléjük, de a húgaim bőröndméreteit ismerve inkább visszük mind a három kocsit … a végén még valaki futhatna a kocsi után, nem mintha annyira megerőltető lenne … Mivel még maradt elég időm a dolgaim végeztével, pár cuccot elrejtettem a szobámban, arra az esetre, hogy a húgaim gyilkosságot akarnának elkövetni ellenük. Közben már a nap is felkelt, de még maradt időm egy kiadós fürdésre, aztán készítettem palacsintát a többieknek, Jake és Embry alig pár perccel az első palacsinták elkészülte után értek le, és elkezdtek enni és enni és enni, mint alakváltóknak rengeteg kalóriára volt szükségük és néha még nekem is meg kellett küzdenem azzal, hogy követni tudjam a termelésüket. Míg ettek, én sütöttem és röhögcséltünk a sok ostobaságon, ami éppen eszünkbe jutott. De el kellett menniük járőrözni, ezért egy-egy puszit nyomtak az arcomra búcsúzásként és már itt sem voltak. Még kisütöttem a maradék palacsintát is és leraktam az asztalra, kakaóval, csokiöntettel, eperöntettel, fahéjjal és túróval együtt, majd felmentem a gyerekeimhez, először kislányomat, majd fiamat ébresztettem fel. Hamar megreggeliztek és rendbe szedték magukat, majd a testvéreimre való tekintettel mind a saját kocsijainkkal mentünk. Imádtam a kocsimat, egy élénk fekete Koenigsegg CCX. Egyszerűen csodálatos és gyönyörű, de leginkább a gyorsaságát szeretem. Eléggé feltűnő és hát Forksban nem nagyon van lehetőség a száguldásra sem, de most inkább autózók, már csak a bőröndöknek kell egy kocsi … Ahogy beértünk a suli parkolójába, mindenki kocsányon lógó szemekkel bámulta a kocsim, mi tagadás, egy ilyen sport autó ritkaságba mehet itt, mint a fehér holló. Rutinszerűen csatlakoztunk a többiekhez. Tanya és Edward épp egymást nyalták falták, míg Alice elkezdett egy újabb bevásárlást tervezni, Emmett meg jót röhögött az arckifejezéseinken - gondolom, hogy azon - Jasper, Kate és Rose éppenséggel a kocsimat elemezték, Irina pedig csak nézett ki a fejéből. Szóval szokásosan kezdődött a nap, aztán jöttek az unalmasabbnál unalmasabb órák, de csak túléltük az ebédszünetig, ami után már csak egy órát kell kibírnunk. Az étkező felé menet, Alice épp a hétvégénket szervezgette, persze beleszólást sem hagyott, szóval mondhatni csak csendben battyogtam mellette. Helyet foglaltunk a megszokott asztalunknál, és Alice csak mondta és mondta, annyira aranyos ilyenkor a kis energiabomba, persze, amíg a vásárlásra nem terelődik a szó …
- Bella, ráértek délután? - kérdezte egyszer csak Emmett, megszakítva a beszélgetéseket az asztalnál.
- Jah, gondolom, én igen. Gyerekek? - néztem rájuk, de ők csak bólogattak. - Csak suli után kimegyünk a reptérre a testvéreimért, de utána ráérünk.
- Rendben, mert szeretnénk beszélni veletek. - mondta Jasper, szemeiben pedig kíváncsiság és tudásvágy csillant.
- És Eleazarnak valami fontos kérdése van. - mondta Edward is.
- Mi? - néztem rá érdeklődve, féltem, hogy Eleazar megtudott valamit, amit nem kellett volna …
- Nem tudom, jól rejtegeti a gondolatait, csak ennyit tudtam leszűrni belőle. - felelte nyugodtan.
- Rendben van. - rántottam meg vállaim, ezzel lezártnak tekintve a beszélgetést, így visszatértünk a hétvége kitárgyalására Alice-szel és Rose-zal, végül arra jutottunk, hogy lehet elmegyünk együtt vadászni, és moziba, meg hát a vásárlást is nagyon erőltetik, de én csak azért is ellenállok. Ezek után kibírtunk még egy szörnyű spanyolt és húztunk a reptérre, ahol belépve a váróba, hamar kiszúrtuk testvéreimet, ahogy a két nagy melák épp összekapott valamin, a harmadik öcsém meg épp próbálja békíteni őket, míg a húgaim meg valami érdekveszítő dologról diskurálnak ...

(Alice szemszöge)
A tegnapi érdekfeszítő beszélgetés után, ahogy hazaértünk, Carlisle és Eleazar készülődött már munkába, Carmen és Esme az árvaházi gyerekeknek sütöttek, míg Emmett és Rose elmentek valahova kettesben lenni, de a többiekkel mi a nappaliban maradtunk, mindenki arcán a gondolkodás jelei látszottak, senki nem szólt, akárki akármit csinált, biztos voltam benne, hogy mindenkinek Bellan és a ma történteken jár az esze. Ez az egész vámpír társadalom felépítettsége, elég furcsa, igaz soha nem érdekelt különösebben, de ezen nagyon meglepődtem. Jó, persze értem, hogy vannak királyságok, igaz eddig csak a Roman és a Volturi királyságról tudtam, de most kiderült, hogy rajtuk kívül nem csak egy vagy kettő királyság van, hanem négy meg hercegségek, és mi is hercegség vagyunk. Mi. Ezt valahogy soha nem tudtam volna elképelni, nekünk mi közünk az egészhez? Carlisle és Eleazar talán még ért is ebből valamit, hisz ők jó ideig a Volturihoz tartoztak, bizonyára tudtak a többi királyságról is, de ez a rendszer nagyon elgondolkodtatta őket is, nem csak minket. Őket ismerve, most végig veszik a rendszer működésének lehetséges funkcióit, lényegét, értelmét. Valószínűleg ez az egész hülyeség csak őket érdekli, vagyis nem tudom, de a többiekből valahogy nem tudom kinézni, hogy erre gondolnak. Én folyamatosan azon gondolkodom, hogy ki a császárnő. Hiszen nem hinném, hogy lenne rokonunk, egymáson kívül, bár ki tudja? Lehet, hogy még az emberi életünkből, vagy valakinek van egy eltitkolt rokona? Ha igen, akkor kinek? Jaspernek? Ő lenne a legésszerűbb opció, hisz rengeteg időt töltött újszülöttek teremtésével és vezetésével. Esetleg Edwardnak valamilyen „rokona”, még a lázadókorából? Most már komolyan mi van, ha egy akkori szeretője? Nem tudunk arról az időszakáról semmit, simán megeshet, hogy akkor is volt szeretője. Bár ez elég hihetetlen, biztos elmondta volna legalább Esme-éknek.Vagy bármelyikünknek egy emberkori rokona is lehet akár … Vagyis ott vagyok, ahol a part szakad … bárki lehet a császárnő és bármelyikünknek lehet a rokona. A másik érdekes téma pedig Bella testvérei, kik lehetnek ők? És mi lehet Aro és Bella közt? Komolyan megfordult a fejembe, a beszélgetés alatt, hogy Aro esetleg nem csak Tony és Nessie nevelőapja, hanem Bella párja is. Ha jobban belegondolok, ez a számunkra „új” Bella végül is tökéletes párja lehetne Aronak. Ahogy ezek kavarogtak a fejemben, látásom elhomályosult és láttam, ahogy Edward kirohan az erdőbe, törni zúzni, aztán a kép változott és már ölni akart, nem tudom kit, de ölni akart, aztán mégis az erdőritkítás mellett döntött, épp ezért nem is mentünk utána. Most bizonyára szüksége van egy kis egyedüllétre, nem lehet neki könnyű feldolgozni, hogy a gyerekei mást szólítottak apának. Bizonyára őt ez készíthette ki a legjobban, meg gondolom a többi is. Vajon neki milyen lehet rájönni, hogy mit dobott el magától? Milyen boldog életet hagyott figyelmen kívül. Valószínűleg szörnyű lehet neki. Bármennyire is szeretem őt, azért tudom, hogy ami most történik vele, azt megérdemelte. Már csak a gondolat is dühít, hogy ezt gondolom a bátyámról, bár tény, hogy miután Bella elment, eléggé megromlott a kapcsolatunk, de még mindig jó testvérek vagyunk, egyszerűen csak közelebb kerültem Emmetthez, hisz ő is elvesztette Bellat, ő is szenvedett miatta, akárcsak én. Csak bámultunk magunk elé, mikor Carlisle és Eleazar elmentek dolgozni. Suli előtt összeszedtük magunkat és mentünk. Az iskolában az időm nagy részét Bellaval és persze Jasperrel töltöttem, vázoltam a hétvégi terveim. És Emmettnek hála megbeszéltünk délután egy találkozót. Addigra már itt lesznek a testvérei, legalább az is kiderül, hogy kik ők. Miután suliból hazaértünk, vártunk, mint a jó gyerekek, még Edward sem rohant ki, hanem próbálta magát féken tartani. Vártunk, de amikor még 4 órakor sem voltak nálunk úgy döntöttünk, hogy elindulunk. Futva tettük meg az utat a „házuk” felé, amikor öt fekete köpenyes alak száguldott felénk és letámadták Edwardot. Jasper volt az, aki egyszerre reagált, de aztán hirtelen megállt, és arcára a félelem ült ki. Edwardot két nagydarab férfi fogta le, két nő állt vele szemben, míg egy másik kevésbé kigyúrt férfi folyamatosan Jaspert és minket figyelt. Egyikünk sem tett semmit, mert rájöttünk kik ők, a fekete köpenyből ítélve ők lehetnek Bella testvérei … mind vártunk, hogy mit tesznek, hogy közbe lépjünk-e …

(Bella szemszöge)
Miután örömtelien üdvözöltük egymást, elosztottuk a kocsikat egymás közt, nagy szerencsémre én az egyetlen normális kisöcsémet kaptam és a bőröndöket. Két húgom Nessie-vel ment, hogy áradozhassanak neki a ruhákról, gondolom féltek tőlem, hogy én már az első mondatot nem hallgatom meg, nem hogy a többit. Tony pedig a maradék két idiótát kapta meg, bár velük könnyű kijönni, olyan idióták néha, persze jó értelemben. Hamar haza is értünk, leparkoltunk és felvittük a szobáikba a bőröndöket, nem kellett volna meglepődnöm, amikor kiderült, hogy húgaim fejenként 7 bőröndöt hoztak, míg a fiúk csak egyet. Még szerencséjük, hogy magángéppel jöttek, különben zűr lett volna ennyi csomaggal. Ahogy beléptünk a házba, meg volt az első összeszólalkozás, mivel Jake-t leebezte kishúgom, ő meg lepiócázta. Azaz szép az élet már máig. Miután elintéztük a kicsomagolást, a gyerekek elmentek Quilhez, míg én Jake kis lelkecskéjét ápolgattam. Hallottam, amint testvéreim elmentek, mondván, hogy körbenéznek. Alig telt el pár perc, de nekem rossz előérzetem támadt, ezért sűrű bocsánatkérések közepette hagytam magára Jacobot és kerestem meg testvéreim, ami egyáltalán nem volt számomra nehéz. Hamar megpillantottam őket az erdőben, nem messze a háztól. Tökéletes összhangban cselekedtek, teljesen összekovácsolt csapat volt, nemhiába, már jó ideje együtt vannak. Pont akkor értem oda, amikor Edward fájdalmában felordított. Hiába tagadtam volna le magam előtt, fájt őt így látni, de ha már magam előtt nem titkolhattam ezt el, a többiek előtt igen. Felöltöttem a nyugodt álcám, és odaszaladtam hozzájuk, előugorva a bokrokból.
- Elég volt, hagyjátok abba! - kértem őket nyugodt hangon.
- Nem, még nem elég! - szólalt meg húgom, félelemkeltő hangon. Pár nyugodt lépést tettem feléjük, de nem hagyta abba, Edward arcán fájdalom tüzes lángjai égtek, de ajkába harapva próbált nem ordítani, ami megrémisztett, az a szeme volt. Végig engem nézett, nem a húgom, úgy nézett rám, mintha én csinálnám az egészet, nem ő. A köztünk lévő távolságot már gyorsabban tettem meg, beálltam kettejük közé, hogy megszűnjön húgom képessége.
- Azt mondtam elég Jane! - mondtam kissé parancsoló hangon, amire szemei kitisztultak és valószínűleg abbahagyta a kínzást. Hallottam, ahogy Edward szaporán lélegzik mögöttem, de nem fordultam meg, végig húgaimat néztem.
- Megérdemelte, amit kapott, ennél jóval többet is megérdemelne ez a mocsok! - mondta dühödten másik húgom.
- Ha jól tudom, Aro azért küldött ide titeket, hogy engem védjetek meg, meg hogy az idegeimre menjetek, de a Cullen-Denaliak iránti gyűlöleteket sem ő sem én nem engedtük meg, hogy kitöltsétek. Szóval légy szíves nyugodjatok le. - kértem végét már lágy hangon. Húgaim mély levegőt vettek, majd hangosan kifújták azt. - Srácok, engedjétek el. - néztem hátra rájuk. - Kérlek. - tettem hozzá lágyan, amikor nem használt első kérésem. Két nagydarab testvérem morgott egyet, hátra repítették Edwardot, de legalább utána nem mentek, hanem vettek ők is egy nyugtató lélegzetet. Jasperre pillantottam, aki hitetlenül pislogott párat, ezzel gondoltam, hogy most már rendben van, ezért Edwardhoz intéztem szavaim.
- Meg vagy?
- Ja. Kösz. - válaszolta tömören, térdre rogyva egy fatörzsénél, próbálva normális tempóban lélegezni, nem nagy sikerrel.
- Bocs az előbbiért, de szóltam, hogyha lehet húzd meg magad ha megjönnek a testvéreim. - rántottam meg vállaim nemtörődően.
- Mi csak azért jöttünk, mert megbeszéltük, hogy beszélünk. - mondta nyugodt hangon Carlisle.
- Tudom, nem felejtettem el. - válaszoltam rá nézve nyugodtan.
- Érdekes lett volna, ha elfelejted, bár belőled még ki is nézem. - röhögött Emmett.
- Naaa azért van a vámpír memóriám, hogy ne felejtsem el. - mosolyogtam rá édesen. - Ha már itt vagyunk mind, akkor hadd mutassam be a testvéreimet, hátha van köztetek még olyan, aki nem ismeri őket. - mondtam, mire testvéreim egyszerre vették le a csuklyájukat. - Mint ahogy azt mondtam, Jane, Heidi, Alec, Félix és Dimitrij Volturi. - mutattam végig rajtuk.
- Ne ne már az ördögi ikrek a testvéreid? Látom a hasonlóságot hármótok között. - nevetett fel Emmett, de láttam rajta a csodálkozást.
- Emmett, az egyetlen jó fej a családban, persze Carlisle-t, Eleazar-t és a párjaikat leszámítva. - hajolt meg kissé Dem, az említettekre nézve. - De azért Emmett, csak hogy tudd haAlec meg Jane az ördögi ikrek, akkor Bella maga az ördög.
- Na nem, még egy ikerpárost rám nem sóz senki! Nekem a sajátjaim épp tökéletesek. - hüledeztem mókásan.
- Most miért anyuciiii? - vágott ártatlan fejet, hozzám szaladt és szorosan ölelve át a nyakamba nyomott egy csókot Félix.
- Úgy rémlik, hogy egyszer már elfogadtad a „csak tesók vagyunk” alapfelállást. - sóhajtottam.
- Elfogadni? Soha! - nevetett Dem, és ő is át akart ölelni, valahogy hozzám férkőzni Félixen keresztül.
- Szeretlek titeket, tényleg, de most szálltok le rólam mindketten!  Vagy bajok lesznek.
- Akkor beszélhetnénk? - kérdezte Eleazar kíváncsisággal tekintetében megszakítva az "idilli" pillanatot.
- Persze, csak menjünk haza. - mondtam mosolyogva és elindultam haza felé persze a többiekkel együtt. Eléggé féltem, hogy Elerazar rájött az egyik titkomra, de lássuk be, én csesztem el...

Már bizonyára észrevettétek, hogy „enyhe” kocsimániám van, mindenkit megnyugtatok, ez az utolsó kocsi, amit belevettem a történetbe, de egyszerűen nem tudtam ki hagyni. Bella Koenigseggje: