15. Fejezet – Hunting together as a family? What the hell?!

Sziasztok!
Nos, elég családias lett a fejezet, és kicsit Edward-barátabbra vettem a figurát. Egy kicsit talán semmitmondó lett, vagyis ebben most nincsen se akció se harc se titok. De mindez csak egy előkészítés, vagy ahogy a mondás tartja a vihar előtti csend.
Ajánlom hozzá Hurts-től a Wonderful life c. számot.
Jó olvasást és hétvégét!
Pussz: Zsó
xoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

Két csinos nő közül az egyik mindig ideges a másiktól, de az talán még gyakoribb, hogy kölcsönösen utálják egymást.
Szilvási Lajos

 

Így, hogy itt voltak a testvéreim az éjszaka hamar eltelt, rengeteget beszélgettünk és hülyültünk, hogy agyonüssük az időt. Talán épp ezért nem is nagyon vettük észre, hogy mennyire elrepült az idő. A nap már felkelt, már jócskán hajnal után járhatott az idő, amikor húgaim nekiálltak reggelit készíteni, megkértem őket, hogy akkor már Jake-éknek is csináljanak, mert ez náluk nem éppen magától értetődő dolog … Ahogy Jake elé rakták az ételt Jacob kíváncsian nézett rájuk és megkérdezte, hogy van-e benne mérge … ebből persze remek reggeli veszekedés robbant ki. De pár perccel később a gyerekekre való tekintettel leállítottam őket, hogy a kis drágáim legalább hétvégén nyugodtan aludjanak, még ha meg is beszéltük Alice-szel, hogy együtt, az egész családdal megyünk vadászni a hegyekbe. Épp a nappaliban ültem a testvéreimmel, kiegészülve húgaimmal és vázoltam nekik a mai programot.
- Figyu skacok! Alice megszervezett egy családi vadászatot, ahova mi is hivatalosak vagyunk, vagyis ti is, de annak nem lenne túl jó vége ha elkezdenétek vadászni emberekre … - próbáltam felvázolni a tényeket.
-Jajj, a kutyulik miatt nem vadászhatunk együtt a drága Cullen-Denali családdal, ezt a csapást?! - tetette a kiakadást Dimtrij.
- Tudom, hogy nem tudnátok létezni egy közös vadászat nélkül velük, szóval ha akartok velünk jöhettek, Alice titeket is meghívott, de nem vadásztok emberre! Szóval vagy jöttek, de ne támadtok senkire, vagy itt maradtok!
- Nem tudom, hogy tudnék létezni eme csodás családi összejövetel nélkül, de azt hiszem megpróbálom. - játszotta el az „enyém a világfájdalma” karakter szerepét Félix.
- Jajj, majd együtt átvészeljük ezt a hatalmas megrázkódtatást. - sóhajtott fel Dem, jobb kezét Félix vállára tette, mintha épp megnyugtatni akarná. Néha komolyan megfordul a fejemben, hogy talán előző életükben színészek voltak mind a ketten …
- Komolyan nyitni fogok nektek egy színész sulit. - nevettem fel.
- Az tök baró lenne. - nevetett Félix. - És te leszel a tanító néni?
- És az lesz a neve, hogy „Bella színi tanodája csak vámpírok, embereknek belépni csak saját felelősségre és öngyilkos hajlamúaknak”. - röhögött Dimitrij.
- Szerintem ez tök jó név lenne. Tudjátok mit, Félix ezt kapja tőlem az 500-ik szülinapjára. - vetettem fel az ötletet.
- De addig még 12 év van. - nyafogott Félix, mint a dedósok.
- Ugyan már, az mennyi az 500-hoz? Ennyire nem lehetsz türelmetlen.
- De az vagyok! - fonta karba kezeit és nézett oldalra durcás fejjel, ami már csak azért is vicces, mert ilyenkor azt hiszi, hogy nagyon passzol az imagie-hez ez a dedós stílus, végül is, ha nem lenne ilyen kigyúrt, a szemei nem ragyognának vörösen és nem lenne holtsápadt, pár centit leadna a magasságából, talán még össze is jöhetne...
- Jól van Jól van, akkor a 490-ikre. - mondtam engedékeny hangon.
- Az már sokkal jobb. - vágott olyan boldog fejet, mint amikor egy gyerek megszerzi a legjobb játékot. Egy darabig még mindig csak nevettünk Félixen, aztán pár másodperces csend után én szólaltam meg először.
- Szóval itt maradtok? - néztem a többiekre, de ők már csak mosolyogva bólintottak. - Hát rendben. - sóhajtottam fel. Még kicsit beszélgettünk erről az új helyzetről Cullenékkel kapcsolatban, amikor fél tízkor Nessie lejött még kissé kómásan. Félálomban majdnem legurult a lépcsőn, de Alec elkapta, még mielőtt közelebbről is szemügyre vehette volna a padlót. Én csak mosolyogva néztem kislányomra, aki most már éberen pislogott körbe, ilyenkor annyira emlékeztet magamra, a sok szerencsétlenségemre, szerencsére neki a vámpír gének azért nagy részt megóvták a botlásoktól, esésektől.
- Azt hiszem tényleg jó, hogy ma megyünk vadászni. - nevetett fel lányom.
- Egyetértek. A végén még olyan leszel mint az anyukád, elesel a saját lábadban. - röhögött Dem.
- Naaa! - vágtam durcás képet.
- Bocsi anyu, de egyetértek kereszt apuval. - mosolygott rám kicsim.
- Na szép mondhatom az ő párjára állsz az anyád helyett? - folytattam tovább a durcit.
- Jól van mami, tudod, hogy téged szeretlek a legjobban. - ölelt át és nyomott egy puszit az arcomra.
- Jól van Kicsim, én is téged és a bátyádat szeretem, a legjobban.- mosolyogtam és én is megpusziltam.
- Na jó, ha ezt így megbeszéltük, akkor gyors eszem valamit, mielőtt elmegyünk vadászni. - mosolygott, majd a konyhába ment, ahova húgaim is mentek, előkészíteni a reggelijét, míg mi a fiúkkal csak ledobtuk magunkat az étkezőbe, amit alapból nem igen szoktunk használni, csak amikor nagy család étkezést tartunk. Pár perccel később megjelentek a lányok, pirítósokkal, dzsemmel, mogyoróvajjal, zöldségekkel, gyümölcsökkel. Jó formán mindent kipakoltak az asztalra, amire végeztek Tony is felébredt és csatlakozott hozzánk. A gyerekek jóízűen falatoztak, közben mindenről szó esett. Ahogy megették a reggelijüket felmentek elkészülni, Jane és Heidi elindult bevásárolni, persze szigorúan csak kaját, mert meg akarnak minket várni a ruhák vásárlásával … de jó nekünk. A fiúk pedig találtak valami idióta vámpíros vígjátékot a tv-ben, ha minden igaz, a Dracula halott és élvezi című filmet, ami egy akkora baromság, de tény, hogy nagyon vicces. Én is gyors felmentem a szobámba, felvettem a melegítőm, majd a gyerekekkel együtt csatlakoztunk a filmezéshez, végül, amikor vége lett, dél körül mentünk át Cullenékhez. Alice boldogan táncikált felénk, megölelt minket, majd Esme is. Közben megtudtam, hogy Eleazar és Carmen elutaztak valahova, de pár nap múlva hazatérnek. Nemigazán örültem ennek a hírnek, nagyon rosszat sejtettem. Majd már indultunk is a hegy felé. Futás közben végig tartottuk Cullenék tempóját és beszélgettünk közben, az alatt a pár perc alatt. A hegycsúcsra vezető út felénél lehettünk, amikor megálltunk és mindenki szét széledt megkeresni a számára legfinomabb falatokat. Ahogy hirtelen körbenéztem, hogy kik jönnek a csúcs felé, csak Edwardot, Tanyacskát és a gyerekeimet láttam.
- Remek. - sóhajtottam fel.
- Miért kell itt rontanod a levegőt? - kérdezte gúnyosan tőlem Tanya.
- Mert Alice elhívott, hidd el, én is sokkal szívesebben mentem volna csak a gyerekeimmel. - feleltem hasonló hangon. - De mit szólnál, ha te befognád és én sem szólnék egy szót sem? Sokkal nyugodtabb lenne minden. - próbáltam kompromisszumot kötni.
- Nekem te nem mondd meg, hogy mit csináljak! - kiáltott felé.
- Csak nyugalmat akarok, ennyire nehéz felfogni? Néha nekem is szükségem lehet nyugalomra! Nem vitatkozni, harcolni, védekezni, beszélni vagy felidézni a múltat. Csak nyugit akarok, kérlek, erre a pár órára kössünk ideiglenes tűzszünetet. - sóhajtottam fel fáradtan, mert tényleg kezdem úgy érezni magam, akinek sosincs nyugta, és most még itt van az elazaros ügy, folyton azon jár az agyam, vajon hová mentek, vajon van bármi köze Mary-nek az utazásukhoz?
- Én azt akarom, hogy tűnj el a közelünkből, amilyen messzire csak lehet, de még mindig itt vagy. - mondta gúnyos hangon.
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolkodtam rajta, de nem vagyok önző, ennyire nem! Azt akarom, hogy a gyerekeim ismerjék a családjuk másik felét. És azt sem tudom, hogy hogy tudnám még egyszer itt hagyni Alice-t szenvedni vagy Emmett-et. Nem fogok több fájdalmat okozni. - sóhajtottam fel.
- Ugyan már ne áltassuk egymást Isabella! Te Edwardot akarod. - mondta dühösen szemembe.
- Tatjana csak hogy tisztázzuk, Edwarddal akkor sem kezdeném újra, ha ő lenne az utolsó férfi a világon! Soha nem fogok benne bízni, talán tudnám szeretni, talán tudnék szenvedni miatt, de nem fogok, 24 évvel ezelőtt eldöntöttem, és amit egyszer elhatározok, az úgy is lesz, nem szegem meg a magamnak tett ígéretem. Szóval nem kell féltékenykedned, legalábbis rám nem. Azt nem tudom, hogy mással megcsal-e, de velem nem fog az biztos. Legalább próbáljunk meg viták nélkül egy levegőt szívni mert kezdek bele fáradni az ostobaságaidba. - mondtam fáradt hangon.
- Azt hiszed, hogy ezt beveszem?! Ilyen naivnak hiszel? Tudom, hogy őt akarod! - sipítozott.
- Kész, ennyi feladtam! Én próbáltam tényleg próbáltam tűzszünetet ajánlani, de elég volt! Nem fogok neked magyarázkodni, nem mondom, hogy nem utállak, mert te elég előkelő helyet foglalsz el azon a listán, amin azoknak a neve szerepel, akiket utálok. - rántottam meg vállaim és valamilyen érthetetlen oknál fogva tényleg nem érdekelt az áskálódása és a hülyeségei, hogy Edward és én valaha is együtt lennénk. Beszélje csak be magának, ha ez jól esik neki, utáljon, csináljon amit akar!
- Ugyan már mindenki tudja, hogy ő volt a világod, mit gondolsz, beadhatod nekem, hogy már nem jelent neked semmit? De emlékezz valamire Isabella, ÉN vettem el tőled! - dühöngött, amikor Kate kilépett az erdőből.
- Tanya, mit szólnál, csajod vadászatot tartanánk, csak mi ketten? - kérdezte kedvesen.
- Én nem tagadom, Edward volt a világom, de most már csak egy tőlem fényévekre lévő bolygó a messzeségben. De te most komolyan azt hiszed, hogy elvetted tőlem? Nagyot tévedsz! Ha képes volt megcsalni, soha nem is volt az enyém, de néha azt is kétlem, hogy a tiéd lenne. Néha azt hiszem, hogy ő az a tipikus férfi, aki pár évig játszadozik egy nővel, aztán kidobja, mint egy használt rongyot. - mondtam végig Edward szemébe nézve, láttam szemében, hogy fájt neki, hogy így beszélek róla, de ez van, csak a véleményem mondtam el. Tanya még valamit hozzá akart fázni, de Kate elrángatta tőlünk.
- Nem tudom ti hogy vagytok vele, de szerintem Kate a legnormálisabb a Denalik közül. - sóhajtottam fel kicsit megkönnyebbülten.
- Egyetértek! Bár akkor már Edward is elmehetett volna velük ...- nézett apjára Tony.
- Én megértem, hogy utáltok, de ígérem, hogy mostantól mindent meg fogok tenni értetek, most már, hogy tudok a létezésetekről. - nézett gyerekeinkre.
- Nincs szükségünk rád, van apánk! - mondta flegmán Nessie.
- Tudom, és azt is, hogy mindig ő lesz majd az apátok, de legalább mint barátot próbáljatok elfogadni. - mondta szinte már esdeklő hangon Edward.
- Egyáltalán nem bírlak, utállak, mert megcsaltad anyát és mert nem voltál mellette, amikor igazán szüksége lett volna rád és egyszerűen nem bírom elviselni a tudatot, hogy te vagy a vér szerinti apánk. - vágta a fejéhez Tony, majd húgával együtt elindultak lassan a hegycsúcs felé.
- Tudom és hihetetlenül sajnálom, ha visszamehetnék az időben mindent másképp csinálnék. - suttogta szinte már csak magának. Erre egyikünk sem válaszolt. Gyerekeink előre mentek, míg Edward és én kicsit lemaradtunk tőlük.
- Majd elfogadnak, adj nekik egy kis időt. - mondtam halkan, hogy a gyerekek ne hallják már meg.
- Remélem. - sóhajtott fel, közben beértük gyerekeinket.
- Ugye itt is vannak oroszlánok? - szippantott a levegőbe lányom, oroszlánt keresve.
- Oroszlán? - kérdezte kicsit meglepetten Edward.
- Én mondtam, hogy sok mindenben hasonlítanak rád. - küldtem felé egy lágy mosolyt. - Tudjátok, hogy én nem igen vagyok otthon az oroszlánokban, én nem iszom oroszlánvért, de apátok kész szakértő. - mondtam kedvesen, mire gyerekeim Edwardra kapták tekintetüket.
- Közel a hegycsúcshoz van pár hegyi oroszlán. - mondta mosolyogva.
- Akkor menjünk. - mosolygott Nessie és Tony-val együtt teljes sebességre kapcsoltak, Edward egy pillanatra lesokkolt, látva gyerekeink sebességét, de ő is teljes erőbedobással elkezdett futni és felvette tempójukat, én kicsit lemaradtam, hagyva nekik egy kis időt hármasban és fogtam magamnak egy macit majd kényelmesen én is felszaladtam a csúcsra. Gyerekeim nem tettek semmilyen rosszmájú megjegyzést Edwardra és Edward sem erőltette a beszélgetést, csak egyszerűen figyelte őket, ahogy vele vannak. Ez volt az első igazi alaklom, amikor rájöttem, hogy Edward milyen jó apa lehetett volna … talán még lehet is, bár Arot soha nem fogja teljesen helyettesíteni, de talán őt is elfogják fogadni. Ők is elkaptak egy-egy oroszlánt, majd gyermekeim elkaptak még egyet-egyet.
- Mire kell visszamennünk a találkozó pontra? - kérdezte Nessie, mire én az órámra néztem.
- Még van egy óránk. - mosolyogtam rá.
- Akkor fogócskázzunk! Anyu te vagy a fogó! - nevetett Tony és Nessievel együtt elkzedtek rohanni az erdő sűrűjébe, lefelé a hegy oldalon, elindultam utánuk, de észre vettem, hogy Edward nem jön.
- Nem akarsz jönni? - kérdeztem kedvesen.
- Nem úgy tűnt, hogy azt akarják, hogy én is menjek. - hajtotta le fejét.
- Na gyere, te leszel a másik fogó. - mosolyogtam rá kedvesen, ő pedig csak bólintott. Mindketten elkezdtük követni gyerekeink illatát, csak futottunk és futottunk, amíg a fák ritkulni nem kezdtek a környezet hirtelen vált ismerőssé számomra ezért azonnal megálltam, ahogy Edward is. Sokkolva pillantottam előre. Már láttam gyerekeimet, ahogy nagyjából 100 méterre hülyülnek.
- Megmutattad nekik? - kérdezte Edward halkan.
- Csak meséltem róla nekik.
- Akkor hogy kerülnek ide?
- Fogalmam sincs, a véletlen műve. - rántottam meg a vállaimat. - Drágáim! Gyertek szépen, megyünk.
- De még van időnk! - nyaggatott Nessie.
- Inkább menjünk. - mondtam komolyan, amire már nem szóltak semmit, hanem eljöttek a rétről. Gyorsan vissza szaladtunk a megbeszélt helyre, ahol már Alice-ék valamint Tanya és Kate is ott volt. Tanya azonnal letámadta Edwardot, amiről én már nem is figyeltem fel, hanem inkább Alice-szel kezdtünk el beszélgetni, majd mikor mindenki megérkezett elmentünk túrázni, majd késő este mentünk csak haza, ahol teljes nyugalom volt, mivel a farkasok már aludtak, így szerencsésen lemaradtunk az az napi veszekedésről.