16. Fejezet - She had dissapeared but he has been searching for her and he will never give up.

Sziasztok!
Ahogy ígértem hoztam a fejezetet, bocsánat, hogy ilyen későn, de azt hiszem ezt már megszokhattátok tőlem …
Ahogy mondtam semmi nem marad következmények nélkül és semmiből sem hiányozhat Volturi és Mary xD
Ajánlom hozzá One Republic - All the right moves számot.
Jó olvasást !
Pussz: Zsó
xoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

A szívemben még mindig téged hívlak. És akármennyire is fáj, nem adom fel, míg nem válaszolsz.
Nana c. film

 

A veszekedések mindennapivá váltak, nem volt túl meglepő, valahogy a testvéreim soha nem tudtak kijönni a falkával. Az egész vasárnapot drága testvérkéimmel töltöttem, míg már addig fajultak a veszekedések a házban, hogy csütörtökön teljesen kikészültem, így sikerült rávenniük a húgaimnak, hogy menjünk vásárolni. Így suli után kiegészülve a Cullen-Daneli családdal mentünk a plázába. Még mindig zavart Eleazarék távolléte, és egyre rosszabbodott ez az érzés. A gondolataim teljesen máshol jártak, nem is figyeltem, hogy milyen ruhákat próbálok fel, vagy hogy melyik boltban vagyunk, mert gondolataim annyira magukba szippantottak. Végül eldöntöttem, hogy utána nézek Eleazaréknak, ha ennek az egésznek a vége. Amikor ez tudatosult bennem, épp valamilyen ruhát vettem fel, nem is néztem rá, nem figyeltem, csak kidolgoztam a tervem, és amire kész lett én is felöltöztem és gondolataim békén hagytak, de ekkor tudatosult bennem valami. Túl kevés a ruha, szembefordultam a tükörrel, és megpillantottam magam egy fekete-vörös csipkés fehérneműben, egy sikítás hagyta el az ajkaimat, szóval egész idáig ilyenekben parádéztam? Alice, Heidi és Jane ijedten húzták el a függönyt hangom hallatán.
- Mondjátok, hogy ez az első ilyen cucc rajtam!
- Annyira elmerültél a gondolataidban, hogy úgy gondoltuk, kihasználjuk a helyzetet. - mosolygott édesen Jane.
- De minek ez az egész? Soha nem fogok ilyen semmit takaró csipkét felvenni! - mondtam kicsit hisztérikus hangon.
- Jajj ne már, bármikor kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy hálát adsz nekünk, amiért vetettünk neked ilyen ruhákat. - mosolygott hízelgően Heidi, amikor valaki füttyentett egyet a hátam mögött, én hülye meg hátra fordultam és szembe találtam magam a fiúkkal. Na ezt hívják gáznak. Öcséim valamint Emmett és Jasper nem is zavartatták magukat, úgy néztek végig rajtam, míg Carlisle illendően másfelé nézett, Edward tenyérnyi szemekkel bámult rám, míg én fiammal együtt csak szemeimet forgattam.
- Azta, gyakrabban fogok elmenni vásárolni. - nevetett fel Dem.
- Én meg ritkábban. - mosolyogtam rá negédesen.
- Jajj most mijééééjt? - kérdezte, akár egy gyerek.
- Mert úgy érzem magam, mint egy cirkuszban, rám aggatnak valami szörnyűséget, amit valószínűleg soha az életben nem fogok felvenni, és akkor még kiraknak mint egy próbababát közszemlére.
- Hát azt meg kell hagyni van mit kirakni … - szólalt meg Félix is, mire egy taslit adtam neki.
- Néha úgy örülnék, ha elhúznál a francba. - mondtam kedves hangon.
- Tudom szívi. - mosolygott.
- Akkor miért nem mész el melegebb éghajlatra?
- Mert onnan jöttem és már nagyon untam. - mondta magától értetődően.
- Ez szörnyű, nincs kedved visszamenni, csak a kedvemért? - néztem rá kihívóan.
- Csak egy napot kell kibírnod velünk cica. - mosolygott, én meg kicsit ledermedtem a megszólításon.
- Nem fogod ezt abba hagyni?
- A cicázást? Nem, soha.
- Mi mást?
- Mond, hogy nem illik rád a beceneved.
- Inkább nem mondok semmit sem. - sóhajtottam.
- Jajj cicus soha nem fogom megérteni mi bajod lehet ezzel a becézéssel. - nevetett fel Dimitrij de nem a szememet nézte, amit én inkább nem tettem szóvá, csak karba tett kézzel takartam a dekoltázsom és nyelvet öltöttem rájuk.
- Most pedig vissza veszem a normális ruháimat és húzok haza. - mondtam nyugodtan és betipegtem a próbafülkébe gyorsan visszaöltöztem és már indulásra készen is voltam. Húgaim próbáltak még rávenni a maradásra, de rendíthetetlen voltam, így vettek pár elég kihívó fehérneműt és hálóinget – mintha aludnék … - és beleegyeztek, hogy menjünk, egy kis huza-vona után. Mind hazavittük a ruhákat, amiből rengeteg volt, majd egy hatalmas réten találkoztunk, mivel megbeszéltük, hogy játszunk kicsit, ugyanis Alice szerint közeledik a vihar. És igaza is lett, alighogy kiértünk a rétre az eső már zuhogni is kezdett és villámok cikáztak az égen. A vihar valahogy már akkora csodává nőtte ki magát számomra, a gyönyörűségével és a kiszámíthatatlanságával. Imádom a vihart, az esőt, mely felfrissíti a levegőt, felerősítve az erdő illatát, az állatok vérének zamatát és egy pácban lévő embernek ezek mind akár az életet is jelenthetik, ha olyan szerencséje van, hogy a sok illatanyag megzavarja a vámpír tájékozódást, de nekem mindez csak az erdő csodája, az elengedhetetlen és észrevehetetlen élet feltétele. Miközben én az eső csodáival próbáltam betelni, addig elosztottuk a csapatokat, én Alice-szel, Jazz-zel, Kate-tel, Heidivel, Dimitrijjel, Tanyaval és Edwarddal kerültem egy csapatba, így nagyjából elosztottuk az erőinket, míg Esme és Irina magára vállalták a bíró szerepét. Elkezdtünk baseballozni, az állás 4:3 volt nekünk, amikor Alice megdermedt, szemei elhomályosultak, mi mind visszafojtott levegővel, érdeklődő pillantással néztünk rá. Alig telhetett bele fél másodpercbe, amikor szemei kitisztultak, majd elmosolyodott.
- Carmen és Eleazar hamarosan visszaérnek. De addig még játszunk. - kérésének eleget téve folytattuk a játékot, az állás már 32:24 volt nekünk, amikor megérkezett a két kis utazó. Kíváncsian néztem rájuk, a rossz előérzet egyre jobban eluralkodott rajtam, amire Eleazar megfejthetetlen arckifejezése is rásegített.
- Eleazar, barátom, hogy telt az utazás? - kérdezte egy vállveregetés közepette Carlisle.
- Köszönjük, jól, elég érdekes volt. - mondta komoly hangon Eleazar és barátjáról elvéve tekintetét rám nézett, ezt már csak magában is szörnyű előjelnek véltem és nem csak én voltam ezzel így. Testvéreim közelebb húzódtak hozzám, gyerekeim is rám néztek.
- Minden utazás tele van élményekkel. - rántottam vállat mosolyogva, remélve, hogy ez csupán a véletlen műve, de tudtam, sejtettem, hogy egyáltalán nem.
- És érdekes egybeeséssekkel. - stírölt továbbra is engem.
- Nocsak, találkoztál valakivel, akire nem számítottatok? - nem hagytam fel a reménnyel, hogy csak túlságosan paranoiás vagyok.
- Ha így tetszik, mondhatjuk így is. - rántotta meg vállait.
- Kivel találkoztatok? - nézett rájuk érdeklődve Carlisle.
- Mary-vel. - mondta határozottan Eleazar, de szemeit nem vette le rólam, én pedig a név hallatán ledermedtem egy pillanatra, de gyorsan korrigáltam a hibám.
- Áh, örülök neki, akkor most már végre békén fogod hagyni? - kérdeztem nyugodt hangon, de tudtam, hogy hazudik, nem találkozhatott Maryvel.
- Sajnos nem volt hozzá személy szerint szerencsém. De sok mindent meg tudtam róla.
- Mint például? - kérdeztem kiegyensúlyozott hangon, de belül kisebb félelem járt át.
- Hogy 1238-ben született. - mondta és tett egy lépést felém, mire tesóim összezártak előttem, de én kiléptem a védfaluk mögül.
- Nem értem mi ennek az egésznek a jelentősége. - vágtam értetlen képet.
- Mond csak, te mikor születtél? - kérdezte, egy újabb lépést téve felém.
- Mi köze ehhez Mary születésének dátumához? - kérdeztem, de nem válaszolt, csak kitartóan bámult rám. - Na jó, 1987, szeptember 13-ikán születtem. - feleltem teljesen nyugodt hangon.
- Mary, hogy egészen pontosak legyünk 1238 szeptember 13-ikán született. Véletlen egybeesés lenne?
- Gondolom sokan születtek még rajtunk kívül szeptember 13-án. - rántottam vállat, de a jeges félelem kezdett teljesen elönteni.
- Lehetséges. Mary ahogy mondtam 1238-ben született a Nikai Császárságban, Hérakleiaban, ami egy görög vallású város volt, maradványai nem messze fekszenek a mai Isztambultól. - sorolta fel, amit tudott, és ez már magában is túl sok volt, több, mint amennyit bárki is tudhat Mary-ről. - Mond csak Bella, te hol születtél? - kérdezte még egy lépést téve felém, közelsége kissé feszélyezett a mostani szitura való tekintettel, de ne mutattam, akármennyire akartam nem hátráltam, farkas szemet néztem vele.
- Pomarance-ben születtem, a Toszkánában, mintegy 11 kilométernyire Volterratól. - mondtam teljesen nyugodt hangon.
- Hazudsz. - mondta teljes meggyőződéssel.
- Nem hazudok, - mondtam határozottan, meggyőző arckifejezéssel.
- Milyen jól csinálod. - fogta meg erősen a karom, szemeiben düh lángja csillogott.
- Eressz el Eleazar! - mondtam parancsoló hangon, de nem engedelmeskedett.
- Átkutattam az össze Volterrához közel eső település anyakönyveit és sehol nem szerepelt a neved, Pomarance-ben sem. - basszus, na itt kezdődnek a bajok, erre nem tudok már én sem gombot varrni, akármilyen tehetséges vagyok. - Hol születtél?!
- Mondtam már Pomarance-ben!
- Az igazat! - szorította erősebben a karom és próbált csavarni egyet rajta, de ekkor nekem kissé elveszett az a fene nagy önuralmam, kirántottam kezem, és a torkánál fogva nyomtam egy nagy fatörzsnek.
- Semmi közöd hozzá! - mondtam félelmetes hangon, láttam szemében a riadtságot, félelmet, megijedt tőlem.
- Miért hazudtál arról, hogy hol születtél? Hogyan fogadott örökbe egy Volturi, ha nem is a környékükön születtél? Mi közöd van Mary-hez és ne próbáld beadni nekem, hogy semmi! - mondta, de hangja már nem volt olyan határozott, mint azelőtt, a többiek csak ámulva néztek ránk, senki nem szólt, csak figyelte a jelenetet.
- Nem mindegy, hogy miről hazudtam? Nem vagyok szent, nem is akarok az lenni. Hazudok, ha kell, megjátszom magam, ha szükséges. És még hányszor mondjam el, hogy baromira nincs közöm Mary-hez, több, mint 700 év van köztünk, de érdekes mód, még mindig úgy gondolod, hogy közöm van hozzá! Mégis mi a fene lehetne? Használd már az eszed Eleazar! - kérdtem próbálva higgadt maradni, de közben valami furcsa pittyegő hangra lettem figyelmes és ahogy meghallottam egy ismerős hangot, testem teljesen megfeszült.
- Valami baj van? - kérdezte rögtön kissé aggódó hangon. - Történt valami a gyerekeimmel vagy Isaval?
- Nem, Mester, minden rendben. - mondta Jane nyugodt hangon.
- Jane, ne! - kértem halkan, remélve, hogy a vonal végén álló Aro már nem hallja meg.
- Sajnálom Bella, de ez a törvény. - mondta húgom. - Mester, Eleazar Denali kutatást végzett Mary-ről, már elég sok mindent tud. Veszélyes lehet. - magyarázta, mire én egy sóhaj kíséretében elengedtem Eleazart és húgom felé fordultam.
- Aro! Nem tud róla sok mindent!
- De kutat utána. - mondta Jane.
- Aro, kérlek. - szólaltam meg lágy hangon.
- Sajnálom Isa, de a törvény az törvény, Mary-t pedig nagyon szigorúan veszem, ezt te tudhatnád a legjobban. - magyarázta Aro.
- Aro, Mary a múlt, a TI múltatok, nem kéne őt belekeverni az egész Birodalomra vonatkozó dolgokba. - mondtam helytelenítő hangon.
- Sok mindent ne kéne, de te is tudod, ki volt Mary, miért óvjuk őt ennyire! Tudod a titkát, te ne tudnád? - nevetett fel iróniával. - Isa, ne felejtsd el, hogy Mary-nek mekkora jelentősége volt és van a társadalmunkban.
- Nem felejtem el, akármennyire is szeretném. - feleltem gúnyosan.
- Akkor meg?
- Aro, túlspilázod az egészet.
- Te meg túl könnyen veszed.
- Mert nem értem miért ez az egész, ha ti nem védenétek törvénnyel, komolyan, akkor senki nem kutatna utána, akkor senki nem sejtené, hogy van benne valami más, de így, így tudják, hogy van mit rejtegetnie.
- Ahhoz képest a többi királyt nem érdekli Mary.
- Mert a többi királyt lefoglalja a császárnő.
- Végül is …
- Jó, hagyjuk.
- Ebben egyetértünk. Félix, Dimitrij! Fogjátok el Eleazart! - parancsolta, és a két testőr szó nélkül tette dolgát, mindenki nagy meglepetésére, senki nem számított erre a lépésre.
- Aro, nem azt mondtam, hogy túlzol?
- De, de ez engem hol érdekel? - kérdi ironikusan.
- Ott, hogy én mondtam?
- Mary-ről beszélünk.
- Van beleszólásom Mary ügyeibe!
- Van, de enyém a végső szó.
- Ez annyira nem fair Aro! Miért akarod ennyire magadra vállalni Mary ügyeit? Nincs hozzá sok közöd.
- Mert kötelességemnek érzem. - sóhajtott fel.
- Nem kéne...
- Így döntöttünk.
- Mary ebbe nem ment bele és nem is fog.
- ÉN vagyok a király!
- Mary-nek pedig van joga közbeszólni, végül is saját magáról van szó! - kezdtem kicsit bedühödni.
- Mary nem akarja, hogy Eleazar vagy Carlisle vagy bárki más megtudja a múltját.
- Wáó, ennyi évbe telt, mire rájöttél?
- Isa... - kezdte volna el monológját Aro, de ajtónyitódás hangja törte meg.
- Bellaval beszélsz? - kérdezte kedves hangon Sulpicia.
- Honnan veszed? - kérdezte Aro feleségét.
- Ismerlek már Drágám. Meg aztán más nem tud ennyire felhúzni, mint ő. - nevetett fel.
- Szia Sulpicia. - köszöntem én is nevetve. - Tudod, ez a specialitásom.
- Hogyne tudnám, néha úgy civakodtok, mint az óvodások. - mondta komoly hangon, de hangján is hallottam jókedvét.
- Nya de kikérem magamnak, én bölcsis vagyok! - mondtam duzzogós hangon, mire mindketten felnevettünk, de Aro szótlansága élesen húzódott közénk. - Szerintem ha letettem, nekiállhatsz kiengesztelni Arot.- nevettem.
- Isa, legalább a házasságomat ne beszéld már ki legyél oly szíves! - szólalt meg Aro.
- Minek lennék oly szíves Aro? Házasok vagytok, senki sem gondolja, hogy csak névlegesen vagytok házasok. És nem is úgy ismerlek, mint aki annyira szégyenlős lenne.- nevettem könnyeden.
- Ok, de nem kell fűnek fának erről beszélni.
- Jó, befogtam, meg vagy elégedve?
- Meg. De a döntésemen nem változtatok. - mondta komolyan már vettem is a levegőt, hogy folytassam a szónoklást Eleazar mellett, de ő közbevágott. - Nem tudsz meggyőzni! Az óra ketyeg Isa, egy hónap a megbeszélésig.
- Tudom. - mondtam, magától értetőd hangon, nem mintha el tudnám felejteni …
- Puszilom a gyerekeinket. - mondta elköszönésképp.
- Én is. - szólt bele vidáman Sulpicia. Erre gyerekeim is válaszoltak, majd Aro kinyomta a telefont. Sajnálkozva fordultam a lefogott felé.
- Mondtam, hogy ne üsd bele az orrod. - mondtam halkan szemeibe nézve.
- De most már biztosan tudom, hogy van hozzá közöd és ha addig létezem is kiderítem, hogy mi. - mondta szemeiben valamilyen tűz égett, amitől a hideg futkosott a hátamon.
- Add fel, ha Mary nem akarja, akkor soha nem tudod meg. - válaszoltam fáradt sóhajjal.
- Nos, mit csináltok velem? - kérdezte nyugodt hangon Eleazar a testvéreimtől.
- Börtönbe csukunk és várjuk Aro parancsát. - mondta szenvtelenül Jane.
- Értem. - felelte a kérdező.
- Egy hónapot kell kibírnod. A tárgyaláskor kiszabadítalak. - feleltem nyíltan.
- Kiszabadítasz? - húzta fel egyik szemöldökét kérdően.
- Nem árulok zsákbamacskát. Nem miattad teszem, vagy a családodért, azért teszem, hogy megmutassam Aronak, hogy nem szólhat bele Mary ügyeibe. - rántottam meg vállaimat.
- Akkor egy hónap múlva találkozunk. Carmen, Szerelmem, nem lesz baj. - mosolygott rá nyugtatóan.
- Nem mehetnék vele? - kérdezte Carmen reményekkel telve a testőröket.
- Nem, sajnálom Carmen. - felelte Heidi együtt érző hangon.
- Carmen vele megy, adjatok neki egy szobát és bármikor meglátogathatja Eleazart. Eleazart pedig senki nem fogja bántani. - mondtam kiegyensúlyozott hangon és a Volturikra néztem.
- Aro nem fog ennek örülni. - húzta el száját Alec.
- Ha nem menne bele, akkor üzenem neki, hogy én a helyében megtenném, mert a végén valami kiderülhet, amit nagyon nem szeretne, esetleg még rosszabb történik. - mondtam magabiztosan.
- Biztos jó ötlet megfenyegetni őt? - nézett rám kissé aggódó szemekkel Alec.
- Én betartom, amit ő mond, ő befogja tartani azt, amit én mondok. - rántottam meg vállaimat. - Tudja, hogy nem jó dolog velem packázni. - nevettem önelégülten.
- Igazad van. - nevetett Félix. - Tudod nővérke, Sulpicianak igaza van, hogy olyanok vagytok, mint az ovisok. A fiú a lány haját húzogatja, a lány pedig játssza a durcásat, pedig mindketten élvezik.
- Talán igen. - mosolyogtam rá.
- Hogyha nem ismernélek titeket már ennyi éve, még azt hinném, hogy van valami köztetek... De ez annyira vicces. - röhögött Dem, amin én is nevettem.
- Igen, ez nagyon vicces. - helyeseltem. - Na nyomás, cuccotokat majd utánatok küldjük. - mosolyogtam és elbúcsúztam testvéreimtől. - Bízzatok bennem, megoldom. - mosolyogtam biztatóan a Daneli párra. Akik el is indultak, nem ellenkezve testvéreimmel a reptér felé, hogy a magángéppel Volterraba repüljenek. Én pedig a kissé letaglózott Cullen családdal és a Daneli lányokkal maradtam. De végül a vihar elvonulására hivatkozva hazamentünk és boldogan nyugtáztam, hogy már nem kell veszekedésekre számítanom a házban.