22. Fejezet – Welcome to Woolgars

Sziasztok!
Rettentően sajnálom, hogy csak ma tudtam felrakni a következő részt, de nem akarlak titeket a hülye okokkal traktálni, elég sok minden történt. És azt hiszem ez ma kicsit ki is csúcsosodott, de nem számít, mert nem akadályozott meg az írásban.
Na szóval, kissé elbeszéléses fejezet lett, csak hogy közelebbről megismerkedhessetek a Woolgarokkal és pár hagyománnyal, ami a tárgyalást érinti.
Ha szeretnétek hallgassátok meg Hurts-től az Unspoken c. számot, ez ugyan csak egy nagyon kis apró részét jellemzi a fejezetnek, de ez a rész még fontos szerepet fog betölteni majd a kicsit távolabbi jövőben.
Remélem tetszeni fog! Jó olvasást!
Pussz: Zsó
xoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

Engem szegény anyám arra tanított, hogy az idős kor, az ősz haj önmagában még nem tiszteletre méltó. Csak az emberi magatartás az.
Berkesi András

 

Egészen a Volterra melletti hegyekig futottunk. Jól szórakoztunk közben. Minden idillikus volt, mintha tényleg Aro lenne az apjuk. Gyerekek azonnal megkeresték a kis Sarabit, aki már nem is volt olyan kicsi, vele játszottunk egy kicsit. Aztán gyermekeink levadásztak egy-egy oroszlánt, még szerencse, hogy itt rengeteg van... Aroval úgy játszottunk mi is a gyerekekkel, mintha mi is még gyerekek lennénk. Ezért mondják, hogy egy gyermek megfiatalítja az embert, esetünkben a vámpírt. Remekül szórakoztunk, de muszáj volt visszamennünk, mivel az új nap már fel is kelt, és a Woolgar hercegség érkezésére bármikor számíthatunk, ezért visszamentünk a kastélyba. Bár még csak kora reggel volt, a kastély úgy nyüzsgött, mint mindig, ez részben a Woolgarok érkezéséből, részben a vámpír mivoltunkból fakadt. A gyerekek a vadászat miatt nem aludtak, így a trónterembe mentünk mindannyian, ahol még mindig ott voltak a királyok és a Cullen-Denali család is. Aro elfoglalta helyét a trónon, de már rendezkedtek is, amíg nem voltunk itt, megérkezett két másik, a királyokéhoz hasonló trón, a négy eddigi trónok két szélére. És a gyerekeim akár egy kényelmes fotelbe huppantak bele. A két hercegi klánnak is hozattak be kényelmes foteleket, én meg leültem apu trónjának karfájára.
- Milyen volt a vadászat Kicsikém? - kérdezi mosolyogva apu.
- Remek és vicces. - nevetek fel.
- Meglátogattuk Sarabit jajj, akkorát nőtt, mióta nem voltunk itt. - meséli kislányom.
- És sikerült legyőznöm Nesst. - nevetett fiam boldogan, lányom számára most bizonyára bosszantó, önelégült mosolyt öltött föl.
- De csak mert egy kis nyuszi elvonta a figyelmem. - mondta durcásan lányom és apum felé fordult. - Haza akartam hozni, de apu azt mondta, hogy ne szakítsuk el a nyuszit a családjától, pedig olyan kis édes volt, hófehér szőre volt és olyan okosan nézett. - ecseteli lányom, de ekkor a trónterem ajtaja kinyílik és megjelenik a két hiányzó Denali. Eleazar még kicsit strapáltnak tűnik, de szemei aranybarnán ragyogva jelzik, hogy most vadászhatott, míg Carmen boldogan bújik férje karjaiba. A Denali lányok boldogan szaladnak Eleazarhoz és ölelgetik meg nevelő apjukat, percekbe telt, amíg elengedték és így a kis csoport a trón előtti kényelmes karosszékekbe foglalhatott volna helyet még Carlisle is megveregette barátja vállát.
- Köszönöm Bella. - néz rám tényleg hálás tekintettel Carlisle.
- Semmiség volt. - mosolyogtam rá. - Hogy érzed magad, Eleazar?
- Köszönöm Bella, sokkal jobban vagyok. És köszönöm, hogy kiszabadítottál. - néz rám, hangja nyugodt, de szemében ezer és egy kérdés lapul. - Bár nem értem, hogy hogy sikerült. - mondja, de tudom, hogy ez egy rejtett kérdés, amire választ vár. Arora nézek, ő is rám pillant.
- Az legyen az én titkom. - válaszolok.
- Igazad van, még egy ide vagy oda. - vonja meg vállát, hangja kissé vádló, de én nem foglalkozom vele különösebben.
- Ahogy mondod. - hagyom rá az egészet.
- Remélem most megtanultad Eleazar, hogy ne kutakodj Mary után. - mondja Aro, elővéve a félelmetes királyi hangját és Eleazar elé sétál, egymásra néznek. Ez amolyan erőfitogtatás, amiből Eleazar álmaiban sem jöhetne ki jól. Ő nem, de én igen. Épp ezért lassan feléjük lépkedek. Aro vállára teszem kezemet, ezzel az érintéssel azonnal magamra vonom a figyelmét. Szemei szikrákat szórnak, míg az enyémben mélységes nyugalom van. - Nem szeretem, ha utána kutatnak. - hangja halkabb, már nem felsőbbrendűbb.
- Tudom. - mondom lágy hangon. Szemeink egybe olvadnak, csak várom, hogy megnyugodjon. Nem ölelem meg, nem szorítom meg a kezét, csak nézem a vörösen izzó rubin szemeit.
- Nem akarom, hogy jobban megismerjék. - folytatja tovább.
- Ahogy ő sem, de a titkok egyszer napfényre kerülnek. - válaszolom. Testtartása ellazul, arca kisimul és nyugodtan sétál vissza a trónjára én pedig az ablak belső párkányára ülök, nézem a kinti tájat, nincs több mondanivalóm.
- Nem értem, hogy miért olyan fontos Aronak Mary. - mondja Eleazar, erre visszanézek Arora, aki rólam Carlisle-ra kapja a tekintetét. Szóval Carlsile tényleg összerakta az egész hülye kártyából épült titok várat. Ugyan nem látom Carlisle szemét, de tudom, hogy állja Aro pillantását, végül barátjához fordul.
- Ez egy bonyolult történet, ami csak rájuk tartozik. - feleli végül nyugodt hangon a család feje.
- Carslisle tudja Mary titkát? - lepődik meg kisfiam. Nem is sejtve, hogy most Carlsile többet is tud, mint ők.
- Mondhatni. - válaszolok mosolyogva, közben Carslisle mögé sétálok. - Kevesen vannak, akik nem használnák fel ezt az ütőkártyát Aro ellen. Csodálatraméltó, hogy te nem használod ki a helyzeted. - mondom elismerően, igaz nem is számítottam másra tőle. Mi tagadás, én is kihasználom az ütőkártyáimat, de főleg ezt Aro ellen, ha nem tudom máshogy megszerezni, amit akarok. Persze, tudom, hogy egy szörnyű nőszemély vagyok, de a tudattól nem változom meg és mi tagadás, nekem tetszik ez az lét forma.
- Igazad van Bella, nem mindenki olyan figyelemreméltó, mint Carslisle. - néz szemembe, sértésnek szánja, de én csak mosolygok.
- Aki túl figyelemreméltó, az nehezen tudja elintézni a problémás kérdéseket. - vágok vissza.
- Igazad van. - feleli Aro arcán egy elégedett mosoly játszik, ő sem épp a kedvességéről híres … - Nekem mindig igazam van, ezt megjegyezhetnéd már. - nevetek fel, míg ő csak mosolyogva csóválja a fejét. Közben pár őr kezd mozgolódni a tróntermen kívül, halkan lépbe, az ajtónál lévő őr és mélyen meghajol a királyai előtt.
- Mesterek, az őrök szeretnének előkészülni a Woolgar Hercegség érkezésére. - mondja megalázkodó hangon.
- Természetesen, csak nyugodtan. - mondja Aro. Összesen nyolc testőr lép be, kettesével hozva be a fontos vásznakat. Ezután még négy őr érkezik, kezükben Cullen-Denalikéval megegyező karfás székekkel, amiket el is helyeznek a két másik hercegség mellett, aztán meghajolva távoznak, míg a többiek a falakra próbálják felküzdeni a vásznakat. Pontosan a három trón mögé, úgy két méter magasan feszítik ki az egyiket, amely vörös alapon ábrázolja fekete-fehérben a Volturi címert. A többiek pedig pontosan a trónterem bejárata fölé és a felhelyezett két oldalára helyezik a másik három vásznat, aztán illedelmesen távoznak. A vásznak hasonlóak, mindnek barna a háttere, a bejárat feletti vásznon a Cullen család oroszlános címere van, mellette az általam még oly kevésszer látott Denali címert, mely egy félholdból állt és a benne szereplő különböző kelta jelekkel. A Cullen címer mellett pedig a Woolgar címer kapott helyet. A címerük egyszerű volt, cikornyás ezüst vonalak kavalkádja, de ha jobban megnézzük, akkor kirajzolódik belőle egy fa mintája.
- Ezek mégis mire kellenek? - kérdezi Eleazar.
- Bella, elmeséled te? - kérdezi Caius, én meg csak bólintok.
- Mint ahogy mondtam ez a tárgyalás a Birodalmat felépítő hatalmak közt zajlik majd le, ennek pedig meg kell adni a módját. Ahogy a többi királyi család vezető is megérkeznek a többi címer is felkerül majd a helyére. - kezdem el magyarázni.
- De mi a jelentésük? Mármint persze, tudom, hogy mit jelentenek a címereink, de miért így kell őket felrakni? - faggatózik tovább érdeklődve Eleazar.
- A Volturi címer került a királyi trónok mögé, ezzel jelképezve a Volturi hatalmát, mivel most a Volturi fogadja a többi királyságot. Ezeket a tárgyalásokat mindig más királyságban tartjuk, ezzel fenntartva az egyenlőséget. A mi címerünk vörös alapon látszik, ez a királyságszíne. A vörös jelképezheti az életet, a halált, vért, szenvedélyt, erőt, tüzet, veszélyt, hatalmat és ez a fenség színe is egyben. Minden királyságnak más és más a színe, de ezt majd elfogom mondani. Ahogy viszont láthatjátok a másik három címer színe barna. Ti nem vagytok elég hatalmasok egy királysághoz, de együtt sok befolyásotok van, mint hercegségeknek. A barna szín az alázatot jelzi a királyságok és a császárnő felé. A Woolgar címeren lévő rejtett fa alak a már hosszú idők óta fennálló családot jelképezi. - mondom el a jelentésüket a címereknek.
- Mesélsz nekünk néhány dolgot a Woolgarokról? - kérdezi Jasper érdeklődve.
- Persze. - mosolygok. - Ahogy azt mondtam a Woolgarok négy tagból álló hercegség, mely már a középkortól kezdve együtt van. Persze nem ez a lényeg, hanem, hogy a legidősebb vámpír, a klán vezetője nagy valószínűséggel a legidősebb vámpír az egész Földön, bár ez nincs bizonyítva. Mindenesetre azt tudjuk, hogy Ahmose*, a Woolgar törzs vezetője az őskorban született, az i. e. 3400 körül. Születésének helyét pontosan nem tudjuk, valahol Felső-Egyiptomban születhetett, ahogy az a nevéből is kiderül. Józan gondolkodású vámpír, megfontolt, valószínűleg épp ezért tudja így irányítani a családját. A család másik idősebb tagja Mesedsuré**, szintén egyiptomi, i. e. 500 körül született. Egy lázadó csoport tagja volt, épp ezért kapta ezt a nevet. Eléggé forró fejű, próbáljátok meg nem felhúzni őt, mert abból túl ok jó nem származhat. Percy, a klán másik tagja, aki már jóval később, 1402-ben született Romániában, ő általa került közelebb a másik két tag a Roman Királysághoz. A Percy nevet jóval később vette fel, eredeti neve Vlad Dracul, és igen, ő a mondabeli Dracula***. Ne lepődjetek meg, a mondák igazak, tényleg nem túl barátságos fickó az idegenekkel. A legfiatalabb tagjuk pedig Cobham, egy angol származású főnemes, 1451-ben született Liverpoolban. És az ő nevét vették föl, hogy ne tűnjenek annyira ki a tömegből, bár nem olyanok, mint ti, akik annyira be akarnak illeszkedni az emberek közé, de hosszabb-rövidebb időközönként igenis az emberekkel élnek. Nagyjából ennyi, szerintem, hacsak nincs valamilyen kérdésetek. - nézek a másik két hercegi családra.
- Ha a mi, és a Woolgar hercegség címerei is kinn vannak, akkor Nessie-é és Tony-é, miért nincsenek? Ők is a hercegségek közé tartoznak … - veti fel az ötletet Eleazar.
- Ugyan mi is hercegségekként képviseljük magunkat a tárgyaláson, de mi Volturihoz tartozunk, olyanok vagyunk, akár a trónörökösök, azonkívül, hogy mi nem akkor léphetünk királyi trónra, ha a királyok valamelyike meghal … - kezdi elmagyarázni a dolgot fiam.
- Hanem ha megházasodunk, ezzel bebizonyítva, hogy jogunk van a trónhoz. Bár ez nem a közeljövőben lesz. - fejezi be lányom, amit Tony elkezdett.
- Még szerencse. - motyogja Aro és Edward egyszerre.
- Ezt tök baró, találkozhatok Draculával. - hangzik Emmett öblös nevetése.
- A Percy-t most már gyakrabban használja. - mosolygok rá. - Ferdén néznének rá, ha megtudnák, hogy ő Dracula. - nevetek.
- Hát biztos nem örülnének, amilyen storyk keringenek róla. - nevet Emmett. - Nagy csodálója vagyok, főleg a Dracula halott és élvezi című film miatt, az valami fájdalmasan vicces.
- Kicsit morbidabb a humora, mint ahogy abban a filmben bemutatják, csak az igazi, halálrarémísztő Dracula filmeket szereti, a többi ne nagyon emlegesd. - válaszolok, aztán újra belép az ajtónál álló testőr.
- Elnézést a zavarásért felségek, de a Woolgar Hercegség megérkezett. - mondja illedelmesen, erre a kijelentésre a trónok mögött álló, némán figyelő testőrök közelebb lépnek a trónokhoz. Most éppen Ben, Chelasea, Renata, Mina, Lara, Tom és Kim volt szolgálatban. Én pedig elővettem az illedelmesebb énemet és arcomra egy üdvözlő mosolyt varázsoltam, tartásom nyílegyenesre faragtam, akár a középkori nők az ostoba fűzőkkel. Miután senki nem szólt szegény ajtónál lévő őrnek, megfogta az ajtó két szárnyát és egy apróbb lökéssel kinyitotta az érkezők előtt a súlyos ajtókat. Az élen, mint általában a családfő, Ahmose sétált, megjelenése még most is kissé letaglózó, ahogy ráncos arca komolyan néz előre, másokban bizonyára félelmet keltene a megjelenése és valahogy ezt nem is csodálom, ahogy a két lépéssel mögötte sétáló Percy is félelmetesnek látszik szögletes arcán rideg komolysággal. Mesedsuré szemei csak simán érdeklődve vizslatják a másik két hercegséget, ajkain lágy mosoly terül el, miközben nyugodtan lépdel Ahmose mellett. Cobham szemeiben látom a pajkos csillogást, ahogy körbenéz, mind közül ő a leglazább, talán mert ő a legfiatalabb. Én a lépcső alján állok és pontosan elém sétálnak, talán mert pont szemben álltam velük … Meghajolnak előttem és a királyok előtt is egyben, ők bólintanak, én meg, mint a középkorban, megcsippentem a levegőt, mintha hatalmas szoknya lenne és úgy hajolok meg, ahogy régen illett, egyenes háttal és közben próbálom nem elröhögni magam.
- Üdvözöllek Pahet****! - mosolyog rám Ahmose.
- Ohh, szinte el is felejtettem, hogy egyiptomi neveken hívsz . - mosolygok, pedig lehetetlen elfelejteni az ilyesmit, vagyis inkább azért, mert vámpír vagyok. - Mi is üdvölünk titeket Volterraban!
- Bella, te aztán semmit sem változtál. - mosolyog rám egy kézcsók után Mesedsuré.
- Köszönöm, tudod, erre jó a vámpír méreg, de erről te is tudsz egy-két dolgot. - mosolygom.
- Örülünk, hogy megismerkedhetünk veletek Cullen-Denali klán. - köszönti őket hűvös hangon Ahmose.
- Mi is örülünk a találkozásnak! - nyújt kezet Carlisle, amit Ahmose el is fogad. Ezután a Woolgar klán is elfoglalja helyét a karosszékekben, én meg visszaülök apa karfájára, Cobham nagyot néz, de aztán leesik neki, hogy miért is vagyok itt...

*Ahmose – egyiptomi név, jelentése a Hold Gyermeke
**Mesedsuré – egyiptomi név, jelentése Ré Gyűlőltje, vagyis az istenek által kitaszított
*** Draculát senkinek sem kell bemutatni, mindössze annyi magyarázattal szolgálok, hogy ő miért került bele. Igazából, a képen lévő Dracula az egyik Dracula filmben szerepel, bár nem akartam eleinte Draculának megírni, ezért is nem lesz több szó róla, mint Dracula, csak Niiki történetefogott meg annyira, hogy ha egy kicsit is beleírjam.
**** Pahet – egyiptomi istennő, az asszonyok erejének istennője

Volturi klán vászon címere - gondolom, hogy ismeritek, csak úgy, ha már a többit kirakom:

Cullen címer - szintén csakúgy:

Denali címer (saját elképzelés, ahogy ezután minden egyéb is)

Woolgar címer:

(Tudom, elég béna, de ilyesmikben nem vagyok otthon de próbálkoztam :) ahogy mondtam Percy tényleg az egyik Dracula film Draculája, a többiek pedig a Van Helsing c. film szereplői )