21. Fejezt- My interesting family, friends

Sziasztok
Na szóval, az elején még kicsikét húzom az idegeiteket, csak azért is :D Igazából ez a rész egy titkot von magába, nem nehéz kitalálni, hogy melyiket … aztán inkább leírásos rész, egy két könnyedebb poénnal.
Hallgassátok meg hozzá, ha van kedvetek Jennifer Lopez-től a Papi c. számot, tudom, hogy teljesen másról szól, de nem találtam más számot, ami passzolt volna …
Remélem tetszeni fog! Jó olvasást!
Pussz: Zsó
xoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

A világ tele van jó apákkal. Hogy miről ismerni fel őket? A jó apák azok, akik olyan rettenetesen hiányoznak, hogy távollétükben minden összeomlik. A jó apák azok, akik szeretnek, már jóval azelőtt, hogy megérkeznénk. A jó apák azok, akik keresésünkre indulnak, amikor nem leljük a hazavezető utat. Igen. A világ tele van jó apákkal.
Született feleségek c. sorozat

 

- Jajj apuci, annyira hiányoztál. - nevetek boldogan, mindig is sajnáltam, hogy apu nem jön, nem utazik velünk, vagy ha mégis, akkor olyan ritkán, mint Aro, jó, persze értem én, hogy miért, de akkor is.
- Te is nekem Kicsikém. - mosolyog ő is és egy puszit nyom a homlokomra. - És nagyon nem örültem, hogy nem szóltál nekünk Luke-ról. - mondja szigorúan.
- Csak nem akartam, hogy aggódj. - néztem rá az ártatlan kis kutya szemekkel.
- Kislányom, már anya vagy, tudod, hogy egy szülő minden egyes percben aggódik a gyerekéért. - mondja, de már nem tűnik annyira szigorúnak, ezért folytatom az Én Ugyan Ártatlan Vagyok Tekintetet.
- Ezzel én is egyetértek Isa! - szól közbe Aro, gyerekeinkre nézve, mire ő kap tőlem egy dühös nézést, amolyan Nekem Most Ne Pofázz Drágám Vagy Bajok Lesznek és valamilyen csodának köszönhetően nem s fűz hozzá semmit sem.
- Jó, persze, tudom, hogy mindig aggódunk a gyerekeinkért, de akkor is apuci, tudod, hogy én meg tudom magunkat védeni. - bújtam hozzá, mint egy öt éves kislány az apukájához.
- Akkor is szólnod kellett volna, Aroval szétidegeskedtünk az idegeinket.
- Na de apu! Túl sok időt töltetek Aroval együtt, hogy így beszélsz. - mondom rosszallóan, amin a két apa együtt nevet. - Jól van, jól van, értem én a poént.
- Be … Bella. Ő az apád? - kérdezte kissé sokkolva Emmett.
- Igen. - mosolyogtam rá édesen.
- Én nem értem. - csóválja a fejét Carlisle. - Ha a gyerekeid hercegnő illetve herceg, akkor te miért nem vagy hercegnő?
- Hüm, aszem ezt már sejted te is, de majd megérted. - mosolyogtam rá.
- Szóval, most ez komoly?? - akadt fenn a dolgon Edward is.
- Az. Miért, bajod van vele? - kérdeztem kicsit sem kedvesen.
- Szóval, csak hogy tisztázzuk ezt az egész hülyeséget. - mondja még mindig sokkos állapotban Edward, amin a Volturival jót nevetünk. - A gyerekeim a Volturi Hercegnője és Hercege … és a gyerekeim anyja a Volturi Királylánya? - vág értetlen képet, már felkelt a foteljéből és az említettekre, vagyis ránk néz, mi meg nem cáfoljuk meg, amit mond. - Mint egy rossz tündérmesében. - huppan vissza a foteljébe.
- Szerintem még rémtörténet is lehetne belőle, de nekem nyolc. - vontam vállat.
- Szóval, Aro Voltrui, a gyerekeid nevelő apja. Marcus Volturi az apád, akkor ki Caius Volturi neked? - kérdezi Alice érdeklődve.
- Hát, a testvérük, a nagybátyám. - nevettem. - Bonyolultabbra számítottál, mi?
- Ami azt illeti ezek után igen. - nevetett Alice is.
- Áh, nem kell mindent túlbonyolítani, így is egy bonyolult katyvasz az egész élet nem? - legyintettem. - De mooost van egy kis elintézni valónk, igaz Drágaságaim, ki akarok könyörögni valami legalább normálisnak mondható ruhát. - mosolyogtam gyerekeimre.
- Szívesen végignézném, de megígértem Caiusnak, hogy sietek vissza. - mosolygott apu és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Megyek én is. - szólt Aro is, megölelgette és megpuszilgatta a gyerekeinket, aztán még az én arcomra is nyomott egy puszit. Kicsit meglepődtem, ez ritka gesztus tőle, de nem foglalkoztam vele különösebben. Aztán már itt sincsenek, mi meg összenézünk a gyerekeimmel.
- Beszélnem kell Aroval. - szólal meg közben Carlisle, csak úgy mellékesen, a családjának. Végül Esme-vel együtt kimennek.
- Én maradok tanulni a nagyoktól. - nevetett Emmett, és Jazz is. Így igazából rajtuk, a testvéreimen és rajtunk kívül mindenki elment.
- Keresztanyuuuu.- néz Jane-re nagy könyörgő szemekkel kislányom, és hasonlóan néz Heidire is fiam, míg én Chealsea-t szemeltem ki magamnak.
- Chealseaaaa. - nyújtottam el én is a nevét.
- Ne legyetek ilyenek, szükségünk van normális ruhákra is. Kérlek. - könyörgött Nessiekém.
- De hát rengeteg normális ruhátok van. És egyébként is hamarosan kezdődnek a tárgyalások, akkor úgyis a koronázási ruhátokat kell majd felvennetek. - magyarázta Jane.
- De … de addig még van pár napunk, majdnem egy hetünk! Tudjátok, hogy a koronázási ruhámtól is a falra mászok! Az istenért, nem vagyunk a középkorban, hogy fűzőt viseljek! Utálom! - akadt ki a lányom.
- Én meg nem akarok ilyeneket felvenni, én a jól megszokott pólóimat akarom. Nem miniszoknyát és valami hülye felsőt, amiből mindenem kilátszik! - nyavalyogtam én is, Tony pedig nem szólalt meg, mire ránéztem.
- Most mi van? Nekem nincs bajom ezekkel a ruhákkal, tudjátok rám nem igen adhatnak miniszoknyát, és kivágott felsőt sem, vagy ha mégis adnak kivágott felsőt, attól még nem látszik semmi. - érvelt fiam, amin Emmették jót nevettek és lássuk be, ebben volt igazság.
- Akkor te miért vagy itt? - kérdezi Ness.
- Mert szükségetek van a könyörgő szemeimre. - von vállat Tony.
- Na mindegy. Gyere szépen Bella, Nessie. Kaptok valami normális ruhát. - fogják meg a karjainkat drága testvéreim.
- Neeem! - sikítunk mindketten.
- Dehogyis nem. - nevet Jane gonoszan.
- Nem veszek fel semmit sem, amit ti akartok! - mondom határozottan, de erre Dimitrij felkap.
- Bocsi Bella, de nem akarok menni velük a plázába. - mentegetőzik.
- Hidd el, megértem. - sóhajtok, és nem is próbálok megszabadulni tőle.
- Na, ez aztán a határozott könyörgés, hogy nem jött össze. - nevet Jazz, én még csúnyán nézek rá, ezért a kijelentésért.
- Majd ha te meg tudod akadályozni a feleséged divatmániáját, akkor szólj be legyél olyan szíves. - mondom durcásan. Közben Dem lassan kivitt a szobából, de láttam, ahogy Jane és Heidi a gyermekeim gardróbjának esik, hogy kiválasszák a legjobb ruhákat. Míg Renata és Chelasea jönnek utánunk, már máig reszketek, hogy mit fognak rám aggatni, de nem akarok rosszat Dimitrijnek sem, így nem is ellenkezem, csak gyászosan beletörősöm a jövőmbe és a kínzásomba. Általában a szobám megnyugtat, de most egyáltalán nem. Renata és Chelsea a gardróbomba vetik magukat, Dimitrij pedig kiment a szobából, de tudom, hogy ott van az ajtó előtt. Körbenézek a szobámban, a világos faparkettán, a rajta fekvő fekete plüss szőnyegen, ahol a még kipakolatlan utazótáskám is helyet kapott, pontosan a fehér szék és a vele szemben lévő fehér bőrkanapé között, közvetlenül az üvegasztalom mellett. Az ágyam, amin most éppen helyet kaptam egyszerű fehér franciaágy, vörös huzattal és párnákkal, mellette két oldalt fehér éjjeliszekrények, amik vörös kendőkkel vannak leterítve. Pontosan az ágyam mögött van egy kis emelvény, amin fekete vázákban vörös liliomok vannak, mögöttük pedig két ablak is kitűnik, de azokon most még le van hozva a roló. Az ágy jobb oldalán van rémálmaim helye, a gardrób, amely tolóajtós szekrénynek van álcázva, de mögötte igazából egy hatalmas helyiség van, a szekrénynek álcázott szörnyűség mellett pedig egy üvegajtó áll, egyenlőre még szintén lehúzott rolókkal, amely az erkélyemre vezet. Az ajtó melletti falon virágmintás, dekoratív kép van, előtte pedig egy fehér állólámpa. Pontosan a gardróbbal szemben van a fürdőszobám. Amíg én feltérképeztem a szobámat, hogy minden a helyén van, addig a két nőszemély, elégedett mosollyal az arcukon kijött a gardróbból, ami általában nem jelez túl sok jót. Egy nem túl hosszú, de a vártnál azért hosszabb ruhát hoztak ki, ami tbarnás és szürkés vászondarabok kötözték át, ráadásul pánt nélküli is volt, fölé kaptam azért a látszat kedvéért egy sötét szürke valamit, amit bolerónak gondolok, de eléggé érdekes darab az biztos. Hozzá még egy szürkés barnás színű magassarkú szandált és persze színben passzoló csipkés fehérneműt is hoztak magukkal. Ezekkel a kezemben lökdöstek be a fürdőbe. Fürdőm teljesen modern volt, akárki akármit is hisz a Volturiról. Gyönyörű, szépen elrendezett luxus fürdő, egy masszázskáddal, egy teljesen átlátszó üvegű zuhannyal, két csappal, és ahogy belépünk a fürdőbe egy fekete kanapéval találkozunk, amit csak a fürdőszekrény, mint egy válasz faj takar el a kádtól. De azért egy wc-t is szereltettünk be, bár nincs rá szükségem... Komótosan, lassan veszem fel a kezembe adott ruhákat. És egyáltalán nem füllik hozzá a fogam, hogy kimenjek hozzájuk, így leülök a kanapéra, amit bizonyára hallottak is, mert máris hallom Renata hangját.
- Bella, ne heveréssz, hanem gyere ki, vagy mi megyünk be. - hangja nyugodt, de sugárzik belőle a bizonyosság, hogy tényleg megtenné, ha szükséges. Így nagyot sóhajtottam és kimentem a fürdőből.
- Remélem örültök. - morogtam kedvetlenül, de ők csak nevettek és gardróbomba vezettek, amikor a csajok vezetnek be ide, akkor csak úgy nevezem, hogy kínzószoba. Négy szekrénysor vezet jobb oldalt a szobában, a falak, vagyis a szekrények vajszínűek, a csillárok szép kristályokból vannak, amik mintákat festenek az egyébként egyszínű plafonra. A szekrénysorokkal szemben pedig egy antik krém színű kanapé és egy fa antik pipere asztal, egy hasonlóan faragott székkel. A lányok leültettek rá. Chelsea elkezdte vasalni a hajam, míg Renata a körmeimet festette ki valamilyen szürkés barnás, megállapíthatatlan színű lakkal. Mindezt persze vámpír sebességgel, mintha valahova olyannyira sietnénk. Bár én bármit megtennék, hogy szabaduljak innen. Miközben a külsőmmel szórakoztak én meg se próbáltam pókerarcot vágni, hanem csak fintorgok végig. Amin a lányok jót mosolyognak, aztán Renata áttér a szememre, ami amikor kész lett arany és ezüst közötti csillogó átmenetet képező sminket mutat, az ajkaimra meg egy világos csillogó bőrszínű szájfényt kent fel. Még egy virágos fülbevaló is bekerül a fülembe, egy gyöngynyaklánc a nyakamra, de ami a leginkább tetszik, az a gyűrűm, ami két ujjas és LOVE szó betűiből áll.
- Készen vagyunk, készen vagyunk? - kérdezem felvillanyozva.
- Igen. - sóhajtott fel Chelsea és Renataval együtt még egyszer végignéznek rajtam.
- És úgy egyébként miért kellett ezt a kínzást túlélnem? Vagy Dem megint szervezett egy hülye bulit? - kérdezem kicsit rettegve.
- Nem, most nem. - nevettek. - Csak hiányzott próbababánk.
- Szóval próbababa? Hát köszönöm szépen. - durcáskodom.
- Ugyan, mi csak így fejezzük ki, hogy mennyire szeretünk. - mosolyog elbűvölően Renata.
- Bár utálnátok. - sóhajtok fel fájdalmasan.
- Dolgozz még ezen egy kicsit. - nevetett Chelsea.
- Ezentúl ez lesz fő élet célom, hogy megutáljatok. - viccelődöm.
- És most mi a terved? Mit fogsz csinálni? - kérdezi Renata érdeklődve.
- Üdvözlöm Cauist is és beszélgetek az uralkodókkal a megbeszélésről. - válaszoltam.
- Rendben, akkor én megyek veled, nekem úgyis most lesz őrségem. - mosolyog Renata.
- Én meg keresek valami érdekeset. - ölel meg minket búcsúzóul Chelsea és már megy is. Mi meg vidáman fecsegve vesszük utunkat a trónterem felé. Renata mindenről beszámol, ami mostanában történt, ahogy én is elmondok minden érdekeset. Ahogy haladunk végig a folyosókon, az őrök tisztelettudóan hajolnak meg nekünk, míg mi tudomást sem veszünk róluk. A trónterem előtt is két őr áll, akik meghajolnak és kinyitják előttünk a hatalmas ajtót, anélkül, hogy bejelentenének minket, mint ahogy általában szokás. A hatalmas teremben volt a három király, akik a trónjaikban foglalata helyet, míg az Aro és apu közötti díszesebb trón üresen várta a császárnőt. De a teremben az őrökön kívül még az egész Cullen-Denali klán is ott volt, vagyis Carmen és Eleazar nélkül.
- Hümm, látom a lányok kezelésbe vettek. - mér végig Aro mosolyogva.
- Amint láthatod. - fintorgok és Caiushoz sétálok. - Te meg még csak nem is szólsz, hogy befelhősödött, vagy valami? Mondjuk egy üdv Bellanak örültem volna. - fontam karba kezeimet és játszottam a mérges kislányt, amin Caius jót nevetett.
- Jajj Bella, gondoltam mindenki megrohamoz téged, ezért én inkább vártam. - nevetett, jó kedvűen. - De örülök, hogy újra itthon vagy drágaságom. - ölel át.
- Én is örülök, már hiányzott az itteni folyamatos bolondokháza. - röhögtem.
- Elhiszem, unalmas lehetett nélkülünk. - mondja vidáman.
- Áh, tudod, hogy én megtalálom a módját, hogy ne unatkozzak. - legyintettem.
- Igen, ebben biztos vagyok. Cullen-Denali klán, Luke, korántsem volt unalmas ez az időszak. - ül vissza a helyére mosolyogva, míg én is átmegyek Aro másik oldalára és apu trónjának karfájára ülök. Apu mosolyogva néz rám.
- Szeretnél valamit bogaram? - kérdezi mosolyogva.
- Nem apuci. - mosolygok és nyomok egy puszit az arcára. - Csak azt szeretném megkérdezni, hogy a többiek mikor érkeznek. - nézek apura, de végül Aro válaszol.
- A Woolgar Hercegség holnap, a Román Királyság holnap után jönnek. - mondta nyugodt hangon.
- Pont a Románok jönnek előbb? - kérdeztem nevetve Arot.
- Úgy tűnik. - von vállat, de látom az ajkain megbújó mosolyt.
- Remélem nem balhéztok megint össze. - nézek főleg Arora komoly tekintettel.
- Nem rajtunk múlik. - mondja védekezően, mire én csak vállat vonok.
- És a többiek? - faggatom tovább.
- Két nappal a tárgyalás előtt érkeznek.
- Rendicsek. - válaszolok mosolyogva, a többi vega vámpír meg se próbál beleszólni, de amikor az ajtó nagy hirtelenjében kicsapódik, mindannyian érdeklődve nézünk arra, de csak két elmosódó csíkot látunk.
- Anyu, menjünk vadászni, kérlek. - kérlel fiam, akin fekete ing van és sima farmer, míg lányomat hozzám hasonlóan kiöltöztették, csak ő rajta lila dominált.
- Rendben van menjünk Kincsem. - mosolygok rájuk.
- Apuci, te is jössz? - veti be lányom a könyörgő tekintetét, mivel Arot nehezen – vagyis a gyerekeimen kívül mindenki másnak nehezen - lehet kicsábítani a kastélyból. Aro körbenéz, testvéreire pillant, végül bólint.
- Menjünk Tündérkém. - mosolyog lányomra mélységes apai gondoskodással és szeretettel.
- Úgy értettük, hogy most menjünk. - nevetnek fel mindketten, és fiam engem, lányom pedig Arot rántja fel a helyéről és húznak minket maguk után. Nem tudtam hova tenni, hogy miért ilyen sürgős a dolog, amíg meg nem hallottam a dühös Jane és Heidi hangját.
- Ezt még visszakapjátok! - szólnak egyszerre utánunk dühödten.

Pár kép, ahogy én elképzelem a dolgokat, eléggé hiányosak, de a többit is hozzá lehet képzelni.
Bella szobája, kanapé és üvegasztal nélkül:

Bella fürdője, wc nélkül:

Bella gardróbja, kissé hiányosan és külön a pipere asztala és kanapéja:

Bella ruhája:

Nessie ruhája: