33. Fejezet – I want nothing more, than kill her

Sziasztok!
Szóval itt vagyok, nem a megszokott hosszúságú, de azért mégis csak valami. Ahogy kértétek én megpróbáltam most Cullen szemszögekkel játszadozni. És igen, kérdésetekre válaszolva, muszáj volt Jasper szemszög is xD ne kérdezzétek miért pont ő, eleinte Alice-t akartam, de aztán a vége miatt Jaspert választottam …
Ha van kedvetek hallgassátok meg hozzá  Kelly Clarkson-tól Standing in front of you c. szám.
Jó olvasást!
Pussz: Zsó
xoxoxoxoxo

 

„ Kérdések válaszok nélkül. Üdv a világomban.”
/Richelle Mead Vámpír akadémia VI/

(Tanya)
Idegesen toporzékoltam a szobánkban. Nem hiszem el, hogy megint eltűnt! Hogy hagyhat magamra folyton? Ráadásul ilyenkor, amikor kettesben lehetnénk végre?! Én tényleg úgy gondolom, hogy türelmes vagyok, nem szóltam, amikor egyszer-kétszer eltűnt régebben, de ez? Amióta itt vagyunk folyton eltűnik! Nem tudok nem arra gondolni, hogy a drága kis Bellacskához megy! Ki kellett volna nyírnom, amíg tehettem! Hogy a franc esne abba a szukába! Valahogyan el kell távolítanom Edward közeléből mert ez így nagyon nem lesz jó! Gondolkodom és tovább járkálok de nem jutok előbbre. Nem tudom, mégis mit csináljak. Nem tudom csak úgy elrángatni innen! Meg ott vannak azok a kölykök is! Hogy a francba lehetséges ez, most úgy mégis?! Vagy csak én vagyok ilyen szerencsétlen, hogy az a kis senki nem csak hogy el akarta tőlem venni, de még gyereket is szült neki! Ez egyszerűen kiborító! Az a két kölyök örökké összeköti őket, és ezt Bella ki is fogja használni!! Valahogyan el kell érnem, hogy a férjem távolabb maradjon tőle. Csak azt kéne kitalálnom, hogy hogyan...

(Edward szemszöge)
A hallottaktól terhesen sétálgattam a folyosókon, teljesen céltalanul. Undorító mocsok volt az a férfi. Ha Aroék nem ölték volna meg, akkor én tenném. Hosszú és fájdalmas halált szánnék neki. Kitölteném rajta azt a dühöt, amit most érzek. Amiért bántotta Bellat. De azért, hogy Aro és Marcus megmentették őt, ezért jövök nekik. Nagyjából másfél órán keresztül bolyongtam, amikor már fel voltam készülve Tanya társaságára. Alighogy beléptem a szobánkba, azonnal nekem esett.
- Elmondanád végre, hogy hol voltál már megint? - kérdezi ingerülten, míg én nyugodtan válaszolok.
- Csak sétálgattam.
- Egész éjjel? Ne nézz már bolondnak! Azt értem, hogy néha magányra van szükséged, ezt már ne akard elhitetni velem! Ennyire nem vagyok hülye! Így is túl sokáig tűrtem! Már hosszú napok óta nem szóltam semmit, pedig folyton eltűntél! De most már elég! Mond el, hogy hol voltál!! - kezd hisztérikázni, már megint, érdekes mód, teljesen hidegen hagy, nem zavar, ahogy dühöng.
- Mondtam, hogy sétáltam! - vágom rá.
- Vele voltál, ugye?! Azzal a nőszeméllyel!
- Tanya, kérlek, ne dühöngj. - mondom nyugtató hangon.
- Még hogy ne dühöngjek? Hogy kérhetsz ilyesmire? Amikor azzal a nőcskével voltál az éjjel?! Mióta csalsz meg vele, hümm? Amióta itt vagyunk? Vagy már előtte is?
- Tanya, nem csallak meg!
- Akkor? Jogom van tudni róla, a feleséged vagyok!
- Na jó, tényleg Bellanál voltam ma este, de csak beszélgettünk, néhány dolgot meg kellett tudnom tőle. - sóhajtok fel lemondóan.
- Mondtam! És mégis mit akartál tudni, hogy éjjel kellett odamenned?
- Csak a gyerekeimről kérdeztem pár dolgot … - hazudtam rezzenéstelenül. Csak nem mondhattam neki, hogy azt akartam megtudni, hogy van e még esélyem nála …
- Edward, tudod, hogy szeretlek, de kérlek ne tedd ezt velem. - válik hangja megsebzetté, amitől egyszerűen meg tudok örülni, akármi is történt, az az érzésem, hogy azonnal meg kell vigasztalnom, ha így szól.
- Nem tettem semmit, Drágám. Csak a gyerekeimre vagyok kíváncsi, ne aggódj. - vigasztalom, de már nem olyan mint mielőtt Bella újra felbukkant volna a létezésemben....

(Jasper szemszöge)

Napról napra jobban megdöbbent Bella. Olyan kifogásolhatatlan és kacifántos stratégiái vannak, hogy az valami csoda. Emlékszem, Maria mellett én is ilyesfajta tudásra akartam szert tenni, ahogy ő is. De egyikünknek sem ment túl fényesen. Remek stratégiák vagyunk, de van valami Bellaban, ami bennünk nincs meg, vagy nincs meg eléggé. Nem tudom, mi az, de irtó kíváncsi lennék rá. Vajon az a Jean mennyire áll közel az Alvar uralkodókhoz, hogy ilyen hamar megszerezte a számukat? Van rajta kívül más téglája is Bellanak ott? És mégis hogyan sikerült őket meggyőzni arról, hogy kémkedjen neki? Kész rejtély ez a nő. Hasonló dolgokon gondolkodtam, amíg Alice a ruhái között kutakodott, a megbeszélés előtt. Vidám csevegésbe kezdett, amíg a trón teremig sétáltunk. Teljesen ki volt virulva, nagyon boldog és még csak nem is tudom, hogy miért. Persze az én kis Drágám és a jövőbelátása … Amikor bementünk a trónterembe és hatalmas mosollyal nézett Edwardra, tudtam, hogy az öcskös összekapta magát és próbál legalább egy kicsit jobb viszonyt ápolni Bellaval.
„Gratula öcsi!” üzenem neki gondolatba és én is mosolygok. A megbeszélés pontosan kezdődik, ahogy Bella megérkezik és hamar letudja a formalitásokat, időt adva a Salvatoroknak, hogy beszámoljanak, de van Bellaban valami furcsa, mintha várna valamire. Nem is, nem vár! Inkább csak kíváncsi? Nem tudom megfejteni, nem szoktam hozzá, hogy nem tudom használni a képességem másokon. De a viselkedése valahogy szokatlan, mintha sürgető lenne … Bár lehet, hogy csak én képzelek ebbe valamit, ami nincs is ott … Figyelmesen hallgatom én is az Amazon klánt, figyelve az információk folyását, a már megszokott tényekről, és számokról. Amikor már mindent elmondtak, azt hittem, hogy ennyi kész vége, megyünk is. De nem így volt, és úgy tűnik ezt Bella előre tudta. Lassan kezdem azt hinni, hogy mindent előbb tud, mint ahogy az illető akár csak gondolkodna rajta …
- De Bella, igazán örülnék, ha kordában tartanád a húgod! - morogja Damon dühösen, mire Bella vidáman nevet. Közben összerakom magamban a hallottakat, és azonnal rájövök, hogy az a húg valószínűleg Maria.
- Damon, a világ másik feléről tartsam kordában a húgom? - nevet tovább jóízűen. - Hidd el, az még nekem is nehéz.
- Teszek rá! De ha nem tudod irányítani vagy húzzon el a területünkről, vagy viselkedjen, mert már jelentősen hajlok rá, hogy kinyuvasztom.
- Hát próbáld meg! - mosolyog Bella.
- Ismerem Maria-t, Bella. Tudod, ellenünk is küldött pár újszülöttet hajdanán … De ha nem hagy más választást, akkor eltekintünk attól, hogy a húgod és a védelmedben áll.
- Nem áll a védelmemben. Én kijelentettem, hogy nem tartom érte a hátam, amíg nem viselkedik. Vállalja a kockázatot én meg nem fogok beleszólni, amíg nem kér meg rá. Úgyhogy felőlem azt csináltok, egyenlőre, amit akartok. - von vállat lazán. Tényleg nem értem, hogy hogy lehetséges, hogy ilyen érzéketlennek tűnik olykor-olykor.
- Okés. - vigyorog Damon.
- Én azért nem döntenék olyan elhamarkodottan, Marianak mindig van valahol talonban egy újszülött serege. És csak hogy tisztázzuk, a hébe-hóba felbukkanó új tagjaitok is tőle vannak. Vagy én küldöm őket át hozzátok. …
- Hogy mondod? Tudom, hogy jó páran Mariatól jöttek át hozzánk, de hogy érted hogy te küldöd át hozzánk őket? - kérdezi kíváncsian Stephan, és erre én is eléggé kíváncsi vagyok, ahogy a családom nagy része is.
- Ugyan, Maria nem szeret nyomokat hagyni maga után. Akire már nincs szüksége, mert már túl van az újszülött időszakon, azonnal megölné. Milyen pazarlás, nem? Így én megadom nekik a választási lehetőséget, hogy csatlakozzanak hozzátok, vagy esetleg másik királyságokhoz. De ritka, hogy nem hozzátok mennek. Egy két dolgot furcsa mód elfelejtenek, Mariaról és tádám. Ti bővültök, Maria nem panaszkodik és nem nyír ki mindenkit.
- Ja értem. Megszokott megszoksz vagy megszöksz style. - nevet Damon.
- Igen, valami hasonló. - mosolyog rá válaszul Bella. - Egyéb? - kérdezi végül, de senki sem szól. - Akkor mára végeztünk. - áll fel mosolyogva és már épp elindulna az ajtó felé, amikor Tanya nagy döbbenetre megszólal.
- Beszélni akarok veled. - mondja kicsit sem barátságos hangon és érzései sem épp pozitívak. Egy kanál vízben megfojtaná, ha lehetséges lenne.
- O-ké. - szólt tagolva a szót.
- Én is beszélni akarok veled, de én igazán ráérek. - mondja Aro is.
- Tyű, de kapós lettem. - nevet fel röviden Bella....