34. Fejezet – Talkings are always in the middle

Sziasztok!
Szóval itt vagyok, hát, nem mondom, hoyg sok minden derül ki, de azért remélem tetszeni fog. Jasper szemszög megint, igen tudom … :D
Kaptam egy tanácsot, a versenyen, amin részt vettem, hogy vegyem le a szöveg hátterét, így levettem, az előbbre lévő fejezetek átformázom, hogy most így is jól láthatóak legyenek. Örülnék, ha elmondanátok, ti mit szóltok így hozzá.
Ha van kedvetek hallgassátok meg hozzá Adam Lamberttől a No boundaries c. számot
Jó olvasást!
Pussz: Zsó
xoxoxoxoxo

 

„Tudod, mi a legkellemetlenebb érzés, amit el bírok képzelni? Ha képtelen vagy megbízni abban az emberben, akit a világon mindennél jobban szeretsz.”
/Cassandra Clare-Hamuváros/

Ez a beszélgetés igazán érdekesnek hangzik, bár egyáltalán nem akarok belefolyni a magánéletükbe, mert Tanya arcáról ezt tudom leolvasni. Edwardról lesz szó, igazából nem is értem, mi más is lehetne a téma kettőnk között, de mindegy. A folyosón sétálunk, a szobájuk felé. Csak az ajtóban áll meg és néz rám kutakodó sötétbarna szemekkel, amik egyre inkább a feketébe nyúlnak.
- Na jó, elmondod, mit akarsz? - sóhajtok fel, kicsit sem kedvesen, nem fogok neki jó pofizni. Soha nem fogom neki elfelejteni, ahogy láttam őket együtt, amikor már sokadszorra esett szét az életem.
- Csak szeretném, ha tudnád, hogy nem hagyom, hogy elcsábítsd a férjemet! - sziszegi dühösen.
- Elhiheted, nem is áll szándékomban. - grimaszolok.
- Nagyon nem úgy tűnik … - morogja állatiasan.
- Nem értem, hogy miről beszélsz, de nem is érdekel. Nem akarok semmit sem egy nős férfitől, még akkor sem, ha egy ilyen nyávogós cicababa a neje … - gúnyolódom.
- Ne sértegess! - csattan fel.
- Mert? - kérdezem nyugodtan, egyik szemöldökömet kérdőn felhúzva. A feje vörösen izzana, ha ember lenne, kár, hogy nem az … megnéztem volna. Nem tud mit mondani. Érdekes. Valószínűleg úgy gondolja, nem lenne kóser dolog, kinyírni a császárnőt, főleg, hogy mindenki a kastélyban van? Igen, ezt gondolja és ahogy ezt meghallom gondolatai közt majdnem hangosan felnevetek. Tényleg azt hiszi, hogy esélye lenne ellenem? Nemcsak naiv, de hülye is.
- Azt akarom, hogy ne találkozgass a férjemmel! - mondja végül dühösen, nem találva semmit, amit mondhatna.
- Én aztán nem találkozgatom vele … - mondom, bár a ma hajnali látogatása után, erre nem mernék megesküdni, persze erről Tanyanak nem kell tudnia, amíg Edward el nem mondja neki. Edward és köztem úgy sincs és nem is lesz semmi, így nem hinném, hogy erről tudnia kellene.
- Oh nem? Akkor hová tűnik folyton? Amióta idejöttünk minden éjjel elment valahova! - vágja fejemhez, mire én vállat vonok.
- Hát nem velem volt, az biztos. - válaszolok, de amikor gondolatai között látom, ahogy Edward elmondja neki, hogy ma velem beszélt, azért hozzáteszem. - Oké, ma beszélt velem, de egyébként eddig még csak nem is szóltunk egymáshoz. Úgyhogy hűtsd le magad!
- Akkor hol volt?
- Honnan tudjam? Mi vagyok én, kémkutya? Te vagy a felesége, nem én, neked kéne tudnod! - vágok vissza teljesen rideg hangon. - Van még valami, vagy mehetek? Lenen fontosabb dolgom is, mint a magán életetekről dumcsizni. - sóhajtok fel, ő meg nem szól semmit. Hát jó, nekem nem kötelességem itt maradni. Azt kezd Edwarddal, amit csak akar, nem az én ügyem. Igazából egyáltalán nem rendített meg a dolog. Amióta megcsaltak engem, azóta már nem igazán tudnék nagyobbat csalódni Edwardban, akármit is tenne … Így teljes nyugalommal sétáltam a szobám felé, ahol már a testőreim elfoglalták a helyüket és jelezték, hogy Aro bent vár … Nem tudom, miről akar beszélni. Vagyis tippjeim vannak, persze hogy vannak, de mivel mindegyik valószínű, így nem tudom, melyik a helyes feltevés, de most már úgyis megtudom, nincs értelme elemezgetni a helyzetet. Így elküldöm a testőreim, hogy húzódjanak távolabb, mindig ezt szoktam csinálni, ha valami fontosat vagy titkosat beszélek meg valakivel. Mert a 24 órás őrzésembe nem igazán férne bele egy titkos beszélgetés. De most ők is meg én is kaptunk egy órát, nyugisan, egymás nélkül. Milyen üdítő … Ahogy eltávolodnak a folyosón én bemegyek a szobámba és leülök Aro mellé az ágyamra. Soha nem értettem, hogy miért szimpatizál ennyire az ágyammal, mint a kanapéval … bár lehet nem is akarom annyira tudni …

(Jasper szemszöge)
Miután Tanya és Bella elmentek, érdeklődve figyeltem és elemeztem Edward érzéseit. Kíváncsiság dominált, és egy apró félelem, hogy egymásnak esnek. Bár hogy őszinte legyek én ezt nem nézném ki a taktikus Bellaból, Tanyaból már annál inkább … Márpedig ha Tanya megtámadja, abból sok minden jó nem származhat. Persze nem Bellara nézve … Tanya nem a relativitások embere … vagyis vámpírja. Megértem Edward aggodalmát. Mellélépek és a megszorítom a vállát. „Bella nem fogja bántani. Bellanak pedig nem eshet baja.” üzenem neki gondolatban. Mert hogy őszinte legyek kicsit megzavartak az érzései, nem voltam benne biztos, hogy melyikükért is aggódik... Alig láthatóan bólint egyet, kicsit megnyugszik, a nyugalom hullámoktól, amit felé küldök. Épp Alice-hez fordulnék, hogy szóljak Edwarddal maradok, egy kicsit, hogy megnyugodjon, de persze az én kis Drágám mosolyogva bólint. Persze, ő már tudta, hogy elhatároztam magam … Visszamosolygok rá és mást is elhatározok, miután Ed megnyugodott. Alice szemei elhomályosodnak, az érzései fellobbannak. De inkább nem álltam neki elemezgetni és nem engedtem, hogy engem is elborítsanak, mert akkor Edward nyűglődhet egyedül … Miután kimentünk a trónteremből, pár percig a folyosókon sétálgattunk, és nem szólt egy szót sem, de éreztem az érzéseit. Tanyan és Bellan gondolkodhat, legalábbis az érzelmeiből ítélve. Nem kéne megzavarnom … Így csak ballagok mellette, és ez megnyugtatja, tudom. Mindenki így van vele, jó dolog, ha valaki mellette van, még ha egy nyamvadt szót sem szólnak egymáshoz. Nem kell gondolatolvasónak lennem, hogy tudjam mire gondol, az érzések tökéletesen tükrözik. Nem ismeri be maga előtt, de Bella sokkal jobban foglalkoztatja, mint Tanya. Úgy érzi, hogy mocskos dolog lenne Tanyat cserben hagynia … Ha nem az öcsémről lenen szó, akkor szívesen a fejéhez vágnám, hogy ezt akkor nem gondolta, amikor ugyanezt tette Bellaval? Ezt a gondolatot gondosan eltemettem magamban, hogy ne vegye észre, ezt a gondolatot a sok másik között. Nem is figyeltem, hogy merre haladunk, amíg valahogy Bella szobájánál lyukadunk ki, ahonnan halk beszélgetés hallatszik ki, ami még vámpír fülnek is elég halk, nagyon kell figyelni a vámpírnak, hogy hallja, értse és felfogja miről van benn szó. Edwardon egyszerre két érzelem suhant át, a megnyugvás és a féltékenység. Meg nyugodt, mert valószínűleg nem történt semmi komolyabb összetűzés Tanya és Bella közt, de ugyanakkor irigy Arora, hogy ennyire megbízik benne Bella, hogy milyen közvetlenek. Féltékeny rá a helyébe akar lenni, ugyanakkor tudja, hogy ennek az esélye elég csekély. Viszont a remény és a bizakodás ott dobol benne, még ha csak apró szikránkként is. Egyikünk sem szólt, csak hegyeztük a fülünket és figyeltünk, még levegőt sem vettünk, nehogy észrevegyenek minket.
- Nem kéne ebbe is belefolynod. Azt akarom, hogy legyen egy biztos pont a gyerekeinknek. - hallatszik Bella nyugodt hangja.
- Én továbbra is független maradnék, ezt te is tudod. Így megoldhatjuk, hogy a gyerekek is azok legyenek, semmilyen közük nem lesz hozzájuk, tudod, hogy nem hagynám. Az én nevemet viselik, teljesen védelemben állnak.
- Jó, igazad van. De egyáltalán nem akarom, hogy még ennél is több közük legyenek hozzájuk.
- Tudom Isa, én sem szeretném. - helyesel vele Aro, próbálom összerakni a dolgokat, gondolkodom, miről is beszélhetnek, de nem értek semmit.
- Oké, oké, Aro, tudom én, de akkor is. Hamarabb kötném őket a pokolhoz, mint hozzájuk.
- Értem, és ha úgy gondolod, és nem hiszed, hogy elég a Volturi, akkor van más lehetőség is … - hagyja függőben Aro, így viszont nem értem még annyira sem, hogy miről beszélnek. Bella meglepődött, a lélegzete elállt.
- Igazad van, de ezt velük is tudatni kéne. Tudod mennyire ellenezik, hogy használják … - most komolyan, nem lehetne úgy megdumálni ezt, hogy mi is értsük, vagy mindig rébuszokban beszélnek? Nem … Hirtelen világosodom meg. Tudják, hogy itt vagyunk. Tudják és ezért beszélnek így. El kéne tűnnünk innen, de nem tesszük, maradunk. Várva, hogy véletlenül elszólják magukat. Igaz sejtem, hogy ennek körülbelül annyi az esélye, mint hogy egy meteor pont rájuk zuhan és a Föld kettéválik …
- Isa, nem hiába döntöttél így, miután megszülettek. Ezt mindketten tudjuk. A vámpír világban mindig az én gyerekeim lesznek, nem Edwardé, akármit tesz, mindenki Volturiként foglya őket ismerni, még ha tudják is, hogy egy Cullen az apjuk. Nincs értelme elvetni egy ilyen esélyt, teljes védelem alatt állnának, ha nem elégszel meg a Volturival.
- Jó, meglátjuk, mit választanak a gyerekek. Ha nem fogadják el, akkor is még ott a talon lehetőség.
- Tudod hogy nem szívesen nézném végig, hogy …
- Tudom, de ha ők így döntenek, akkor így döntenek, én elfogom nekik mondani a pozitívumokat és a negatívumokat is. Minden egyes apróságot.
- Akkor belemész? - Kér Aro megerősítést, ami elég furcsa.
- Igen, megteszem, Aro, de nem csak így hipp-hopp. Elég feltűnő lenne, ezt te is tudod. Nem akarok újabb balhét …
- Mit akarsz, Isa?
- Sulpicianak tudnia kell.
- Miért akarsz annyira kibékíteni minket annyira? - sóhajt fel bosszúsan.
- Érzel iránta valamit, és csodálom őt, más már rég lelépett volna …
- Igazad van.
- Akkor, megegyeztünk?
- Meg. Beszélek vele. Elmondom, hogy mit beszéltünk meg.
- Rendben van.
- Ő is jön majd?
- Nem hinném.
- De tudnia kell, addig nem teszek semmit.
- Ott lesz akkor ő is, de nem jön velünk.
- Megegyeztünk! - zárja le a témát Bella és mocorgást hallunk, ahogy Aro és Bella kijönnek. Mi csak egy kicsit húzódtunk távolabb, tudtuk, hogy tudják, hogy itt vagyunk.
- Kellemes estét Cullenek. - köszön el tőlünk mosolyogva Aro.
- Miről beszéltetek? - kérdezi Edward nyugtalanul és a fájdalom tombol benne. Fáj neki, amit Aro mondott. Soha nem lesz a vámpírok világában a saját gyerekeinek az apja. Soha.
- Ha tudnotok kéne, behívtunk volna titeket, vagy elmondtuk volna. - válaszol lazán.
- Értem. - mondta nyugodtan Ed, de a fájdalom kicsengett a hangján is, Bella is hallotta, látni véltem az arcán.
- És nyugtasd meg a nejed. Az a tévképzete, hogy el akarlak csábítani. - csóválja a fejét Bella.
- Tudom, velem is megosztotta.
- Nem bízik bennem. Pedig te hazudsz neki. Furcsa dolog, mi?
- Ezt... - kérdezte volna Ed meglepetten.
- Ne feledd én mindent tudok, amit akarok. És mindent figyelembe is veszek.
- Nem értem mire célzol.
- Majd egyszer megérted. Jó éjszakát fiúk. - hátrál vissza a szobájába és becsukja az ajtót. Mi meg ott vagyunk még két szamár, aki az ajtót bámulja tudatlanul. Edward érzései mint egy dühös folyam hömpölyögnek, nem tudok rajta kiigazodni és a nyugalom hullámok sem tették jobbá a helyzetet. Míg nem mindketten visszamentünk szobánkba. Ed még mindig az érzéseibe feledkezve, míg én a gondolataimba, amiket azonnal meg is osztottam drága feleségemmel is, hátha ő okosabb, mint én.