53.Fejezet – The wager is too high for me

Sziasztok!
Szóval szeretnék először is elnézést kérni a fennakadások miatt, vagyis, hogy a főblogomra csak tegnap került fel az előzetes … Nem így szándékoztam, de nem igazán tehettem róla.
A fejezetbe próbáltam egy kis Cullen családot és a gyerekeket is belecsempészni végre. Ezt a szemszög is jól mutatja … De persze ettől még Edward-Bella párosa ugyanúgy ott van a központi helyen …
Viszont szeretném előre jelezni, hogy a fejezet szerintem +16-os! ( öhm, aki olvasta, az meg fogja érteni, aki nem, az nyugodtan hagyja figyelmen kívül: Nem régiben olvastam ki A szabadság ötven árnyalatát … sajnálom, de ez a könyv erősen inspirált a fejezet végén, de leszögezném, hogy ezt a vonalat nem kívánom a továbbiakban folytatni! )
Aki szeretné hallgassa meg hozzá a The Veronicastól a Mouth Shut c. számot.
Pussz: Zsó
xoxo

 

A szerelem fellángolásához egyetlen szó - pillantás - is elég.
Vágy és vezeklés c. film

(Nessie Szemszöge)
Bátyámmal és a többiekkel remekül éreztem magam. Olyan volt, mint otthon. Emmett és a humora valami eszméletlen, na jó néha jelentősen az őrületbe képes kergetni, de attól még nagyon imádjuk, ahogy Jaspert is. És persze Rose-t meg Alice-t is imádjuk. Esme néniről nem is beszélve, aki úgy elkényeztet minket, hogy csak na. Szinte minden nap süt nekünk valami fincsi sütit. Viszont van valami, vagyis hogy pontosabbak legyünk valaki, akitől azonnal a falra tudnék mászni és ez nem más, mint Edward. Utálom és undorodom attól, ahogy jópofázni próbál. Azt hiszi csak úgy elfelejtjük neki, hogy megcsalta anyát? Vagy hogy sosem foglalkozott vele igazán? Hát nem! Rohadtul nem és akármennyire is próbál bekapcsolódni Emm-mel meg Jazz-el kötött fogadásainkba, vagy csak egyszerűen beszállni és poénkodni... Valahogy mindig ott van az ellenérzése és előítélete felé. Ezen pedig semmi sem változtat, még az sem, hogy anyuval képesek elviselni egymást. Ettől függetlenül ugyanúgy próbálunk a legtávolabb maradni tőle. Mert tudjuk, hogy anyu miattunk viseli el, nem másért. Ma is egy ilyen nap volt. A vihar miatt kimentünk az erdőbe baseballozni. Ami igazából nagyon jó móka volt. Mindig is imádtunk játszani. És a napunk is remekül indult, egészen addig, amíg Edward el nem cseszte.
- Hihetetlen milyen gyorsak vagytok. - mondja dicsérően, szemében valami csillogás, mintha apai büszkeség lenne …
- Apu mindig azt mondja, hogy olyan makacsok vagyunk és olyan gyorsak, mint anyu meg te együtt véve. - morogja Tony.
- Igaza van. - mosolyog émelyítően.
- Senki sem kérdőjelezte meg apu szavát. - mondom védve aput.
- Én nem is így gondoltam … - mentegetőzne.
- Oh, nem hát … Persze, hogy nem. - gúnyolódom.
- Szerintem sokkal jobb lenne, ha nem szólnál hozzánk. - vicsorog Tony is.
- Hé, Emm, mit szólnál el fogadáshoz? - terelem el nevetve a témát.
- Ohh benne vagyok. - csapja össze kezeit nevetve.
- Beszállok! - mondja egyszerre Jasper és Tony is.
- Én is benne vagyok. - mosolyog anyu.
- Nos mi legyen a tét? - dörzsöli tenyereit Emmett gondolkodva, ami már magában vicces látványt nyújtott.
- Először is ki mire fogad?
- Mi nyerünk! - válaszolunk anyuval és Tony-val egyszerre. Ebben csak az volt a szép, hogy anyu a másik csapatban van. Persze Jazz és Emmett is azt mondta. Hogy az ő csapatuk nyer. Igaz Emmett velünk van. Szóval neki lesz igaza!
- És miben fogunk? - kérdezi anyu.
- Mit szólnátok, ha csak a végén mondanánk meg? - mondja gonoszkás hangsúllyal Emmett, amiből rájövünk, hogy máris ördögi tervei vannak.
- Rendben. - mosolyog anyu, majd Jazz-re néz. - Kérlek, hadd válasszak majd én Emmettnek.
- Hümm, rendben. - egyezik bele végül kis gondolkodás után.
- De akkor én is hadd anyátokat szívassam meg. - néz ránk a nagy mackó, amibe mi azonnal beleegyezünk, nem igazán tudom mivel szívathatnánk be anyut. A játék nagyon király volt. És vicces, főleg, amikor Emmett megfürdette anyut a sárban, amiből végül sár csata is lett. Komolyan mondom, hogy Emmett néha nagyobb gyerek, mint mi, ami azért nagy szó, mert mi sem épp a komolyságunkról vagyunk híresek, de amikor anyu kikelt a sárból, úgy nézett ki, mint maga a sár szörny és annyira vicces volt, főleg ahogy utána Emmettre vettet magát, hogy Emmett is megjárja. De amikor már mindketten úsznak a sárban elkezdenek sár golyókkal dobálózni. Így végül befejezettnek nyílványítjuk a meccset, ami azzal is járt, hogy mi nyertük meg a játszmát. És ennek meg is lett a böjtje, nekik. Tesóval kitaláltuk, hogy Jaspernek be kell öltöznie nőnek, de teljesen hihetően és randira kell hívnia az egyik srácot a suliból. Japser nem repesett az örömtől, de végül is nem mondhatott semmit sem. Alice pedig természetesen nevetve felajánlotta segítségét a férjének. De csak azután jött igazán a hab a tortán, Emmett és az anyunak kitalált szívatása …
- Nos gondolkodtam, hogy mi is lenne igazán jó szívatás, amit nem szívesen tennél meg. - mondja Emmet, hogy még jobban felcsigázzon minket. - És arra jutottam, hogy még mindig Edwarddal való kapcsolatotok a leglabilisabb. Szóval valami olyan kéne, amit ketten kell megcsinálnotok. - mosolyog.
- Remélem ezt nem a perverz éned mondatja veled … - szólal meg anyu aggódó hangja. Nos igen Emmből ki lehet nézni.
- Nos azért nyilván nem venném bele egy fogadásba, a magánéleteteket. - mosolyog Emmett. - Persze, hogy mit csináltok ti ketten az azért érdekel. De végül csak arra jutottam, hogy egy teljes hétig nem mozdulhatsz Edwardtól messzebb két méternél. Titeket ismerve, még ez is nehéz lesz. - néz egyikükről a másikukra. És ez az a pillanat, amikor először tényleg szívesen kitörném Emmett nyakát. Ez nagyon durva. Én nem akarom, hogy ez a mocsok anyu közelében legyen mindig!
- Nos rendben. - von vállat anyu beleegyezése jeléül, de lerí róla, hogy nem túl nagy öröm tölti el, míg Edward mosolya szinte szétrepeszti az arcát. Olyan szívesen letörölném a képéről azt a mosolyt, de végül arra a megállapításra jutok, hogy teljesen felesleges mindenkinek a kedvét elcseszni, így inkább magamban duzzogok és dühöngök pársort. Végül úgy döntünk hazamegyünk, mármint a mi „villánkba”, mivel anyu nem szeret túl sok időre távol maradni Leah-tól, aki már szinte mindenórás stádiumban van. Természetesen a többiek nem mehetnek a közelébe, csak Carlisle és Edward néha, mint orvosok, de akkor is, csak úgy, ha anyu ott van, mert Leah csak úgy érzi magát biztonságban. Ahogy hazaérünk, kissé meglepően tapasztaljuk, hogy Leah a nappaliban van, persze a rezervátum felőli oldalon.
- Leah, minden rendben? - suhan mellé azonnal anyu.
- Persze, csak nagyon sokat mozog. - mosolyog szeretetteljesen és a pocakját simogatja, de ez a simogatás olyan bensőséges, olyan anyai.
- Nem történt semmi sem, ugye, amíg nem voltam itt? - öleli át óvatosan anyu. Én például, amióta terhes még hozzáérni sem értem, mivel így olyan törékenynek tűnik, félek, ha megérintem, akkor kárt teszek benne...

(Bella szemszöge)
Utáltam ezt a fogadást, bár bele se mentem volna.  Csak ez jár folyamatosan a fejemben, amíg a Leah-ért való aggódás át nem veszi a helyét.
- Nem, dehogy is! Minden a legnagyobb rendben. - válaszol, amitől megnyugszom. Nem szívesen hagyom itt, mivel megígértem neki, hogy mindenben segítek neki.
- És hol vannak a többiek? Direkt megkértem őket, hogy legalább egy valaki legyen mindig veled …
- Felbukkant egy vámpír Forksban … És hát azért szívódtak így fel. - magyarázza
- Egy vámpír? - kérdem gondolkodva, ez valahogy böki a csőröm. Egyáltalán nem jelent semmi jót.
- Igen, egyenlőre mást én sem tudok. Tudod, amióta babát várok mindenféle falkát érintő dologból kihagynak. - mondja durcásan.
- És jól is teszik. - mosolygok rá. - Na de most mit szólnál, ha szépen lepihennél?
- Remek ötlet. Eléggé elfáradtam. - bújik hozzám, mint valami kiscica, amikor tejet kér...
- Akkor felviszlek. - ölelem át és lassan emelem fel, majd épp indulnék fel, amikor eszembe jut Edward. - Teszünk egy kis kitérőt. - morgolódom. - Edward, jössz? - kérdésemre csak bólint egyet. Én pedig Leahval a karjaimban lassan sétálok fel az emeletre Edward mellett, majd lefektetem Leaht a szobájában, ahova Edward is követ minket, mivel a ház egy köztes területén van.
- Öhm, van valami, amiről nem tudok? - kérdi szemeit köztünk jártatva.
- Elbuktam egy fogadást. - mondom kelletlenül, míg betakarom. De ennyiben hagyjuk a beszélgetést, inkább hagyjuk pihenni. De egyszer csak Edward megszólal.
- Azt mondtad, hogy beszélgetünk. - súgta halkan, hogy Leah ne ébredjen fel.
- És beszélgetünk is, de azért valahogy nem akarom a napjaim minden percét a közeledben tölteni. - morgolódom.
- Pedig azt hittem, hogy meg tudunk nyugiban lenni egymás mellett. Kezdtem reménykedni, hogy lassan a megbocsájtás útjára lépsz.
- Hát ez nem jött össze. - vágom vissza kicsit indulatosan. És már épp indulok vissza a többiekhez, akik nagy valószínűséggel éppen beszélgetésnek álcázva hallgatnak minket. De mielőtt kilépnék megragadja a kezem és durván a falnak löki a hátam. Meglepődök, sőt asszem ez lesokkol. Amikor együtt voltunk, akkor mindig gyöngéd volt, ez viszont minden volt csak gyengéd nem. Szemében vágy csillogott, és ahogy a falnak nyomott kezdtem elengedni a tiszta gondolataimat, valamilyen teljesen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag izgató is volt. Az épeszű felem még valahonnan mélyről a cellájából próbált kiabálni nekem, hogy gondolkodjak, de nem jött össze. Majd amikor durván megcsókol a leláncolt épeszűségemmel tartott kevéske kapcsolatom teljesen megszakad. De erőlködöm, rákényszerítem magam, hogy ellökjem magamtól, ami végül sikerül is és úgy pofozom fel, mint még soha. Erősen, durván, a nyaka megreped, majd gyorsan visszagyógyul, de én a következő pillanatban a nyakánál fogva nyomom a falba.
- Vedd úgy, hogy a jó kapcsolatunknak vége. És ha a közelembe jössz kitöröm a nyakad és teszek mindenkire, akinek számítasz valamit! - sziszegem az arcába. Persze a következő pillanatban az ajtó kinyílik és ott van a fél család … Vagyis Emmett, Jasper, Tanya és a gyerekek. És Edward rovására állt a mérleg, ugyanis Emmett és Jasper kivételével mind ki voltunk rá bukva. Tanya és a gyerekeim eszeveszett morgásba kezdtek, de aztán egy hangos sikoly törte meg a morgások zaját és hirtelen sokkos csend települt ránk …