Sziasztok!
Szóval következő rész pénteken várható. Tudom kicsit lazább fejezet lett, de higgyétek el meg van ennek is az oka :D
Ha szeretnétek hallgassátok meg hozzá Cascadatól a Fever c. számot
Jó olvasást!
Pussz: Zsó
xoxoxoxoxo
Szóval következő rész pénteken várható. Tudom kicsit lazább fejezet lett, de higgyétek el meg van ennek is az oka :D
Ha szeretnétek hallgassátok meg hozzá Cascadatól a Fever c. számot
Jó olvasást!
Pussz: Zsó
xoxoxoxoxo
A
béke nemcsak jobb a háborúnál, de
mérhetetlenül fárasztóbb is.
/George Bernard Shaw/
/George Bernard Shaw/
Másnap
reggel a gyerekek hamar keltek, mivel már 6 órakor a szobámban voltak. Kissé meglepődtem, mivel már
rég nem ittak várt és későn is kerültek
ágyba.
- Jó reggelt Drágáim. - mosolygok rájuk és nyomok egy-egy puszit az arcukra. - Hogyhogy ilyen korán fenn vagytok?
- Először is meg akartuk kérdezni, hogy itt maradunk-e, vagy visszamegyünk Forksba. - mosolyog lányom.
- Nekem mindegy, ti hogy szeretnétek? - kérdezem lágy hangon.
- Szerintem maradjunk. - válaszol fiam, míg testvére nagyban bólogat.
- Rendben, akkor maradjunk. - válaszolok.
- És elmegyünk vadászni? - kérdezi Nessie.
- Én teljesen szabad vagyok. - nevetek. - Kis családi „piknik” vagy csak mi hárman menjünk ?
- Menjünk csak mi. Apuék úgyis most visszaállítják a rendet, hogy ne szaladgáljanak mindenhol őrök. - válaszol Tony.
- Igazad lehet, bár abban sem kételkedem, hogy szabaddá tudnák tenni magukat. Adjatok egy percet, hogy átöltözzek és mehetünk. - mosolygok és villámsebességgel berohantam a gardróbomba kivettem az első - és ahogy idáig felfedeztem – egyetlen melegítőmet és már készen is voltam. Nevetgélve szaladtunk az erdőben a hegyekhez. Hol versenyeztünk, hol csak kényelmesen futkároztunk. Vagy épp ökörségeken nevettünk. Nem hiába, ők az én gyerekeim. Miután ők elejtettek egy-egy oroszlánt Tony egy macit is talált magának, míg Nessie-vel mi egy-egy őzre vetettük rá magunkat. A délután további részét még kinn töltöttük az erdőben és csak későn, jóval sötétedés után mentünk vissza. Aro szemeiben sértettség villant. Még csak most magyaráztam ki a tegnapit!
- Ne nézz rám így! Szóltam Jane-nek, hogy tudj róla. - mondom védekezően.
- Igen, tudom. Ő szólt.
- Gondoltam.
- Bocsi apu, csak nem akartunk megzavarni, tudjuk, hogy ilyenkor mennyi dolgotok van. - mondja hatalmas ártatlan szemeket meresztve Nessie és Tony. Persze Aro azonnal megenyhült. Na szép mondhatom. Ezután Aroval felkísértük őket a szobájuk és velük szórakoztunk egész éjjel, mivel most nekik sem kellett aludniuk. Igazából remek este volt. De reggel már rögtön a Cullenekkel kezdődött. Én nem vagyok előítéletes, de akkor is. Az illedelmes köszönések után leültek a kanapékra.
- Végre megtaláltunk titeket. - mosolyog Emm. - Már azt hittem bújócskázunk.
- Dehogy is Emm. Nem szeretek bújócskázni, max akkor, ha én keresek. Mi ügyben errefelé? - kérdeztem végül.
- Csak meg akartuk kérdezni, hogy maradjunk-e vagy sem. - mondja Carlisle.
- Ti döntitek el, ahogy akarjátok.
- Ti maradtok? - kérdezi Edward.
- Igen. - válaszolok készségesen.
- Mi is szeretnénk maradni, ha lehetséges. - válaszol Edward.
- Csak nyugodtan. - vonok vállat.
- És most mi lesz? Úgy értem az Alvarokkal? - kérdezi Carlisle.
- Ti a lehető legtávolabb maradtok tőlük. Mert a gyerekeimről van szó. Szóval véletlenül sem keveredhettek velük kapcsolatba. - mondom komoly hangon.
- Ezt hogy érted? - faggatózik tovább.
- Úgy, ahogy mondtam. Nem kerülhettek közelebb kapcsolatba velük. Persze ha akartok eljöhettek velünk az Alvarokkal beszélni, de ennél többet nem. Fontos, hogy most ti védjétek meg őket, márpedig az csak úgy megy, ha nem lesz hozzájuk semmi közötök. Értitek? Csak egy apró kapcsolat kell és ki fogják használni. De én nem hagyom, hogy a gyerekeimen kísérletezzenek. - mondom jeges hangon.
- Megértjük Bella. - bólint Carlisle.
- Ne aggódj Bella. Mindent megteszünk, hogy a lehető legtávolabb maradjunk a királyi családtól, az unokáimért. - mondja kedvesen Esme.
- Köszönöm. - mondom tényleg hálásan.
- Ők az unokáink Bella, és mi mindent megteszünk a családtagjainkért. - mondja Carlisle komoly hangon.
-Tudom. Épp ezért lettek Cullenek is. Nem másért. - mondom picit hűvösen.
- Anyu, ma is elmegyünk a városba? A Vidámparkba? - kérdezi Nessie.
- Ahha, mehetünk. Arra úgy sem jutott időnk. - mosolygok.
- Én is megyek. - mondja Aro apáskodóan.
- Naaa, engem nem hagyhattok ki a szórakozásból! - Szól nevetve Emmett.
- Ugyan már Emm bácsi, nem is akarunk. - nevet fel Tony.
- Még valaki? - kérdezem mosolyogva, belegondolva, hogy mi lesz a délutánból, ha egy vidámparkot összeadunk a gyerekeimmel és Emmettel.
- Én is megyek. - válaszolja határozottan Edward és utána az utánfutója Tanya is. Végül még Alice és Jasper is csatlakoztak hozzánk. Így nem túl meglepően a hangulat garantált volt. Bár kissé beárnyékolta Aro és Edward között húzódó ellenségesség, amit a gyerekek mindig Aro javára döntöttek. A nap jó hangulatban telt, mivel se Aro se Ed nem akarta elrontani a napot, így próbálták palástolni az ellentétüket. Kisebb nagyobb sikerrel … nem sokkal a zárás előtt mentünk vissza a kastélyba. Aro teljesen ki volt kelve már magából, Edward miatt. És mivel én voltam az egyetlen, aki meghallgatta jelen pillanatban persze, hogy rám zúdított mindent. De csak hagytam, hadd mondja a magáét. Egész éjjel a tajtékzását hallgattam, vagyis csak részben, mert a másik részem gondolkozott.míg nem hajnali négykor megcsörren a telefonom. Csodálkozva pillantok a kijelzőre, amin Damon száma jelent meg.
- Szia Damon.
- Hello Bells. - hallatszik vidám hangja a vonalon keresztül.
- Mi ez a hajnali telefon?
- Csak nem felébresztettelek? - nevet jóízűen.
- Hát majdnem. - válaszolok játékosan.
- Akkor fáradtabb lenen a hangod, nem mellesleg vámpír vagy.
- Jujj, na ne mond! - mondom elképedve.
- De mondom. - nevet fel hangosan.
- Na, tényleg, mit akarsz most?
- Sok mindent. - mondja sokat sejtető perverz hangon.
- O-ké. És miért hívtál?
- Nem jönnél át hozzánk?
- Ezt úgy kérdezed, mintha a szomszéd házban laknátok nem egy másik kontinensen...
- Ugyan már a távolság a mai világban semmi. Ott a repülő.
- Mondj egy okot, hogy miért menjek és megfontolom az ajánlatod.
- Mert itt vagyok? - kérdezi fennhéjázóan, amin jót nevetek.
- Na, találj ki ennél jobbat!
- Meg szeretnénk beszélni veled pár dolgot. Főleg Steph. Tudod, házasodjon vagy ne? Meg ilyesmi fincsiségek.
- Oh az kellemes. Női tanács kell vagy uralkodói?
- Szerintem mindkettő elkélne.
- Belőletek kiindulva … valószínű.
- Aucs! Ez nem volt szép! - mondja durcásan.
- Megengedhetem magamnak, hogy bunkózzak.
- Van olyasmi, amit nem engedhetsz meg magadnak?
- Nem sok minden.
- Tudnál most kapásból valamit mondani?
- Ööö … nem.
- Remek. Sejtettem. Na, akkor jössz?
- Igen, de csak pár napig maradok.
- Okés. Köszi. Várunk. - mondja aztán kinyomja.
- Szóval elmész? - kérdezi Aro már nyugodt hangon, mosolyogva. Nem hiába valahogy mindig felvidítja az ilyen beszélgetés.
- Úgy tűnik. De amíg nem jövök vissza próbáld meg nem kinyírni Edwardot, jó? - kérdezem mosolyogva.
- Megpróbálom, de nem ígérek semmit sem.
- Hékás! - szólok rá, mire ő felnevet.
- Oké, megígérem. Cserkész becsszóra.
- Remek. Akkor én elkezdek összecuccolni, holnap elmegyek és valamikor jövök.
- Ez aztán a pontos meghatározás. - mosolyog.
- Tudom, de hát éljen a spontaneitás!
- Ahogy mondod! Főleg a vámpírok világában.
- Na jól van. Megyek. Viselkedj rendesen, mert figyelek. - mosolygok rá elbúcsúzóan.
- Igenis! - nevet jóízűen. - Azt siess haza, nehogy addig szegény Edwardocskának fej nélkül kelljen „élnie”.
- Sietni fogok. Ne aggódj nem kockáztatom meg, hogy ti ketten sokáig össze legyetek zárva nélkülem …
- Rendben. Vigyázz magadra, Isa.
- Mint mindig. - mosolygok rá és most már tényleg bevonulok a szobámba és elkezdek pár cuccot egy sporttáskába dobálni. Még bőven lenne időm elindulni, de nem teszem. Megvárom, amíg a gyerekeim felébrednek, hogy elbúcsúzzak tőlük. Erre szerencsére a nem régi vadászat miatt hamar sor kerül.
- Muszáj elmennem az Amazonokhoz. - mosolygok rájuk. - De addig legyetek jó.
- Mi mindig azok vagyunk. - bizonygatja álmosan Tony.
- Igen, még szép! - mosolygok rájuk és egy-egy puszit nyomok az arcukra. - Ha bármi van azonnal hívjatok fel.
- Tudjuk mami, már vagy 100szor elmondtad. - sóhajt fel Nessie.
- Tudom. De mindig aggódom értetek, a nap 24 órájában, ahogy minden anya. - sóhajtok fel.
- De nem kell aggódnod, minden rendben lesz. - mosolyog már éberen Tony.
- Jól van na. - mosolygok, mire elnéző pillantást kapok tőlük. - Szeretlek titeket.
- Mi is szeretünk anyu.- mondják kórusban, mielőtt még kimennék a szobájukból, hogy a táskámmal kisétáljak és lemenejek a tisztáson váró kis helikopterhez, amelyet csak nekem késíztettek elő. Bedobom a táskámat és a vezető ülésbe huppanok, hogy aztán felszálljak és elinduljak Dél-Amerikába....
- Jó reggelt Drágáim. - mosolygok rájuk és nyomok egy-egy puszit az arcukra. - Hogyhogy ilyen korán fenn vagytok?
- Először is meg akartuk kérdezni, hogy itt maradunk-e, vagy visszamegyünk Forksba. - mosolyog lányom.
- Nekem mindegy, ti hogy szeretnétek? - kérdezem lágy hangon.
- Szerintem maradjunk. - válaszol fiam, míg testvére nagyban bólogat.
- Rendben, akkor maradjunk. - válaszolok.
- És elmegyünk vadászni? - kérdezi Nessie.
- Én teljesen szabad vagyok. - nevetek. - Kis családi „piknik” vagy csak mi hárman menjünk ?
- Menjünk csak mi. Apuék úgyis most visszaállítják a rendet, hogy ne szaladgáljanak mindenhol őrök. - válaszol Tony.
- Igazad lehet, bár abban sem kételkedem, hogy szabaddá tudnák tenni magukat. Adjatok egy percet, hogy átöltözzek és mehetünk. - mosolygok és villámsebességgel berohantam a gardróbomba kivettem az első - és ahogy idáig felfedeztem – egyetlen melegítőmet és már készen is voltam. Nevetgélve szaladtunk az erdőben a hegyekhez. Hol versenyeztünk, hol csak kényelmesen futkároztunk. Vagy épp ökörségeken nevettünk. Nem hiába, ők az én gyerekeim. Miután ők elejtettek egy-egy oroszlánt Tony egy macit is talált magának, míg Nessie-vel mi egy-egy őzre vetettük rá magunkat. A délután további részét még kinn töltöttük az erdőben és csak későn, jóval sötétedés után mentünk vissza. Aro szemeiben sértettség villant. Még csak most magyaráztam ki a tegnapit!
- Ne nézz rám így! Szóltam Jane-nek, hogy tudj róla. - mondom védekezően.
- Igen, tudom. Ő szólt.
- Gondoltam.
- Bocsi apu, csak nem akartunk megzavarni, tudjuk, hogy ilyenkor mennyi dolgotok van. - mondja hatalmas ártatlan szemeket meresztve Nessie és Tony. Persze Aro azonnal megenyhült. Na szép mondhatom. Ezután Aroval felkísértük őket a szobájuk és velük szórakoztunk egész éjjel, mivel most nekik sem kellett aludniuk. Igazából remek este volt. De reggel már rögtön a Cullenekkel kezdődött. Én nem vagyok előítéletes, de akkor is. Az illedelmes köszönések után leültek a kanapékra.
- Végre megtaláltunk titeket. - mosolyog Emm. - Már azt hittem bújócskázunk.
- Dehogy is Emm. Nem szeretek bújócskázni, max akkor, ha én keresek. Mi ügyben errefelé? - kérdeztem végül.
- Csak meg akartuk kérdezni, hogy maradjunk-e vagy sem. - mondja Carlisle.
- Ti döntitek el, ahogy akarjátok.
- Ti maradtok? - kérdezi Edward.
- Igen. - válaszolok készségesen.
- Mi is szeretnénk maradni, ha lehetséges. - válaszol Edward.
- Csak nyugodtan. - vonok vállat.
- És most mi lesz? Úgy értem az Alvarokkal? - kérdezi Carlisle.
- Ti a lehető legtávolabb maradtok tőlük. Mert a gyerekeimről van szó. Szóval véletlenül sem keveredhettek velük kapcsolatba. - mondom komoly hangon.
- Ezt hogy érted? - faggatózik tovább.
- Úgy, ahogy mondtam. Nem kerülhettek közelebb kapcsolatba velük. Persze ha akartok eljöhettek velünk az Alvarokkal beszélni, de ennél többet nem. Fontos, hogy most ti védjétek meg őket, márpedig az csak úgy megy, ha nem lesz hozzájuk semmi közötök. Értitek? Csak egy apró kapcsolat kell és ki fogják használni. De én nem hagyom, hogy a gyerekeimen kísérletezzenek. - mondom jeges hangon.
- Megértjük Bella. - bólint Carlisle.
- Ne aggódj Bella. Mindent megteszünk, hogy a lehető legtávolabb maradjunk a királyi családtól, az unokáimért. - mondja kedvesen Esme.
- Köszönöm. - mondom tényleg hálásan.
- Ők az unokáink Bella, és mi mindent megteszünk a családtagjainkért. - mondja Carlisle komoly hangon.
-Tudom. Épp ezért lettek Cullenek is. Nem másért. - mondom picit hűvösen.
- Anyu, ma is elmegyünk a városba? A Vidámparkba? - kérdezi Nessie.
- Ahha, mehetünk. Arra úgy sem jutott időnk. - mosolygok.
- Én is megyek. - mondja Aro apáskodóan.
- Naaa, engem nem hagyhattok ki a szórakozásból! - Szól nevetve Emmett.
- Ugyan már Emm bácsi, nem is akarunk. - nevet fel Tony.
- Még valaki? - kérdezem mosolyogva, belegondolva, hogy mi lesz a délutánból, ha egy vidámparkot összeadunk a gyerekeimmel és Emmettel.
- Én is megyek. - válaszolja határozottan Edward és utána az utánfutója Tanya is. Végül még Alice és Jasper is csatlakoztak hozzánk. Így nem túl meglepően a hangulat garantált volt. Bár kissé beárnyékolta Aro és Edward között húzódó ellenségesség, amit a gyerekek mindig Aro javára döntöttek. A nap jó hangulatban telt, mivel se Aro se Ed nem akarta elrontani a napot, így próbálták palástolni az ellentétüket. Kisebb nagyobb sikerrel … nem sokkal a zárás előtt mentünk vissza a kastélyba. Aro teljesen ki volt kelve már magából, Edward miatt. És mivel én voltam az egyetlen, aki meghallgatta jelen pillanatban persze, hogy rám zúdított mindent. De csak hagytam, hadd mondja a magáét. Egész éjjel a tajtékzását hallgattam, vagyis csak részben, mert a másik részem gondolkozott.míg nem hajnali négykor megcsörren a telefonom. Csodálkozva pillantok a kijelzőre, amin Damon száma jelent meg.
- Szia Damon.
- Hello Bells. - hallatszik vidám hangja a vonalon keresztül.
- Mi ez a hajnali telefon?
- Csak nem felébresztettelek? - nevet jóízűen.
- Hát majdnem. - válaszolok játékosan.
- Akkor fáradtabb lenen a hangod, nem mellesleg vámpír vagy.
- Jujj, na ne mond! - mondom elképedve.
- De mondom. - nevet fel hangosan.
- Na, tényleg, mit akarsz most?
- Sok mindent. - mondja sokat sejtető perverz hangon.
- O-ké. És miért hívtál?
- Nem jönnél át hozzánk?
- Ezt úgy kérdezed, mintha a szomszéd házban laknátok nem egy másik kontinensen...
- Ugyan már a távolság a mai világban semmi. Ott a repülő.
- Mondj egy okot, hogy miért menjek és megfontolom az ajánlatod.
- Mert itt vagyok? - kérdezi fennhéjázóan, amin jót nevetek.
- Na, találj ki ennél jobbat!
- Meg szeretnénk beszélni veled pár dolgot. Főleg Steph. Tudod, házasodjon vagy ne? Meg ilyesmi fincsiségek.
- Oh az kellemes. Női tanács kell vagy uralkodói?
- Szerintem mindkettő elkélne.
- Belőletek kiindulva … valószínű.
- Aucs! Ez nem volt szép! - mondja durcásan.
- Megengedhetem magamnak, hogy bunkózzak.
- Van olyasmi, amit nem engedhetsz meg magadnak?
- Nem sok minden.
- Tudnál most kapásból valamit mondani?
- Ööö … nem.
- Remek. Sejtettem. Na, akkor jössz?
- Igen, de csak pár napig maradok.
- Okés. Köszi. Várunk. - mondja aztán kinyomja.
- Szóval elmész? - kérdezi Aro már nyugodt hangon, mosolyogva. Nem hiába valahogy mindig felvidítja az ilyen beszélgetés.
- Úgy tűnik. De amíg nem jövök vissza próbáld meg nem kinyírni Edwardot, jó? - kérdezem mosolyogva.
- Megpróbálom, de nem ígérek semmit sem.
- Hékás! - szólok rá, mire ő felnevet.
- Oké, megígérem. Cserkész becsszóra.
- Remek. Akkor én elkezdek összecuccolni, holnap elmegyek és valamikor jövök.
- Ez aztán a pontos meghatározás. - mosolyog.
- Tudom, de hát éljen a spontaneitás!
- Ahogy mondod! Főleg a vámpírok világában.
- Na jól van. Megyek. Viselkedj rendesen, mert figyelek. - mosolygok rá elbúcsúzóan.
- Igenis! - nevet jóízűen. - Azt siess haza, nehogy addig szegény Edwardocskának fej nélkül kelljen „élnie”.
- Sietni fogok. Ne aggódj nem kockáztatom meg, hogy ti ketten sokáig össze legyetek zárva nélkülem …
- Rendben. Vigyázz magadra, Isa.
- Mint mindig. - mosolygok rá és most már tényleg bevonulok a szobámba és elkezdek pár cuccot egy sporttáskába dobálni. Még bőven lenne időm elindulni, de nem teszem. Megvárom, amíg a gyerekeim felébrednek, hogy elbúcsúzzak tőlük. Erre szerencsére a nem régi vadászat miatt hamar sor kerül.
- Muszáj elmennem az Amazonokhoz. - mosolygok rájuk. - De addig legyetek jó.
- Mi mindig azok vagyunk. - bizonygatja álmosan Tony.
- Igen, még szép! - mosolygok rájuk és egy-egy puszit nyomok az arcukra. - Ha bármi van azonnal hívjatok fel.
- Tudjuk mami, már vagy 100szor elmondtad. - sóhajt fel Nessie.
- Tudom. De mindig aggódom értetek, a nap 24 órájában, ahogy minden anya. - sóhajtok fel.
- De nem kell aggódnod, minden rendben lesz. - mosolyog már éberen Tony.
- Jól van na. - mosolygok, mire elnéző pillantást kapok tőlük. - Szeretlek titeket.
- Mi is szeretünk anyu.- mondják kórusban, mielőtt még kimennék a szobájukból, hogy a táskámmal kisétáljak és lemenejek a tisztáson váró kis helikopterhez, amelyet csak nekem késíztettek elő. Bedobom a táskámat és a vezető ülésbe huppanok, hogy aztán felszálljak és elinduljak Dél-Amerikába....
hali
VálaszTörléskiváncsi vagyok mint mindig!!!!
-mit szol hozzá a cullen klán
-mikor közelít Edy a gyerekei felé és Tanya hogy viseli??
-Aro hogy fogja Edyt addig boszantani vagy leül vele beszélgetni a multról milyen volt Bella emberi utolso pár éve/szerelem,csalodás,terhesség,szülés/???
-Damon mit szeretne na jo tudom mi de most AZON kivül???
-miért nem add esélyt Bella Damonnak??
nagyon várom a kövit
Reni
Szia!
VálaszTörlésCsak emlegetni kell a gyerekeket és mindjárt szerepelnek is. :D
Élvezettel olvastam ezt a fejit, és Nessi -Tony tényleg feldobják szerintem.
Tulajdonképpen most ahogy belegondolok, meghalnék egy Nessi vagy Tony szemszögért. xD Izgi lenne az oldalukról látni a többieket. :) Remélem egyszer olvashatunk egy ilyen fejezetet is.
Örültem mikor Bella azt mondta , hogy maradnak, de már a gondolattól is rosszul leszek, ha a vegák is ott lesznek. Sajnálom most nincs semmi problémám egyébként csak Edward meg Tanya halálra idegesít...
Épp ezért virulok, amiért Bell elment Dél-Amerikába, bár ugye nem tudom, hogy majd utólag mesélve tudunk az utazásról vagy szó szerint elszabadulunk abból a tumultusból. (Milyen jó lenne, ha elmehetnének hárman a gyerkőcökkel családi "vakációzni", távol a Cullenektől.)
Tanya kíváncsi vagyok mit fog lépni, valami rosszat tuti be fog próbálkozni, akár most, hogy Isa nincs a kastélyban, vagy a közeljövőben mikor visszajött. Feltételezem nem kapok egy iciripiciri infót Tanya jövőéről. Még annyit sem, hogy élni fog-e. De azért próbálkozom, hátha megnyugtatsz egyszer. :D
Hm arra a találkozóra is kíváncsi vagyok majd az Alvarokkal.
De komolyan mondva nem tetszik, hogy a Cullen családra vannak bízva biztonságilag a gyerekek. :/
Sajnálom egyszerűen nem érzem így őket biztonságban, de lehet én vagyok csak paranoiás. Oké ezt a témát hagyjuk is mielőtt még tényleg beparázok. :)
Várom a kövi részt. Mellesleg kicsit olyan mintha szándékosan szeretnéd Bellt elpaterolni az országból, de lehet hülyeség, és rémeket látok, akkor bocsi. :D
Nem volt gond az elmúlt hét, csak mindig későn vettem a lapot. :) Nálad minden rendben a sulis dolgaiddal?
Puszi
Szilvi
Sziasztok! :D
VálaszTörlésSzilvi :D Nos, Eddy-ről nem tudok nyilatkozni lassú folyamat, de most már elfog kezdődni ez a "nyitunk a gyerekek felé" story is :D sőt, hogy őszinte legyek részben - Aron kívül persze ^^- ezért "küldtem" el Bellat ...
Komolyan kinézed Aroból - és kétségtelen belőlem :P - hogy ilyen egyszerű lesz? Hogy nem teszek bele csavart? :D
Damon igazából csak ürügy volt, hogy Bellat kiszabadítsam a kavarodásból és teret adjak Edwardnak, Aronak és a gyereknek ... :D
Ez a Damon-Bella dolog ... majd egyszer elmagyarázom :D de igazából ez nem titok, csak ha elmagyaráznám egy másik "titokba" ütköznék, de nem kell semmi rosszra gondolni, Damonnek teljesen tiszta lapja van Bellanal, de Bellanak van múltja és jelene ... bocsi, de ennél többet nem mondhatok, de majd egyszer leírom, hogy miért :D
Szilvi :D ahogy mondod, én épp ezért mondom, hogy nyugodtan mondjátok, hoyg mi hiányzik a történetből és én próbálok tenni ellene - lehet nem rögtön- , de megpróbálok :D a szemszögről, meg fogok próbálkozni vele, ígérem :D vagyis úgy alakítani a fejezetet, hogy bele tudjak tenni egy Tony vagy Nessie szemszöget :D
nem csodálom, hogy ennyire irritálnak Edwardék ... :D
Ezen a családi kiránduláson én is gondolkoztam, de nem találtam semmilyen plánét, vagy okot, hogy elmenjenek mind, de még lehet róla szó, gondolkodom rajta :D
Tanya jövőéről nem mondok semmit bocsi ^^ nem lövöm le a poént ^^
ohh, hát nem csodálom, hogy nem tetszik, de ez van xD úgy értem nem azért írtam ezt így, hogy Eddynek legyen egy kis sikerélménye vagy nem tudom mije xD
tényleg szándékosan "küldtem" el Bellat :D ezt vállalom :D muszáj volt kicsit kikerülnie a középpontból és ezt egyenlőre csak így tudtam elérni :D
ugyan dehogy, én is elég összevissza voltam, tudom és sajnálom ,tényleg, de így alakult :/ hát igazából fogjuk rá, hogy jól, csak az időm gyakorlatilag nulla xD pedig az alvó időm sem vesz el a napjaimból 6 óránál többet xD de elég sokat vállalok, magam sem tudom miért akarom magam ennyire elfoglalni csak egyszerűen muszáj, aztán elrinyálok magamnak, hogy mekkora idióta vagyok, hogy ennyi mindent felvettem xD de ezzel senkit sem szeretnék még ennél is tovább fárasztani, jobb dolgotok van, minthogy azt hallgatni mekkora idióta vagyok meg ilyenek :D
Még ma elkészül a fejezet azt garantálom, mert addig biztosan nem fekszem le :D
köszönöm csajok <3
puszi<3
xoxoxoxoxo