39.Fejezet – I can't see the point, why I had to travel through the world … but thank you

Sziasztok!
Tudom, hogy kicsit rövid lett, de így lett egy egész egység. Még írtam egy Tony szemszöget is, mert a közeljövőben nem hinném, hogy lesz bármelyik gyerkőc szemszöge …
A következő rész valószínűleg mégis csak pénteken lesz, mivel holnap egész nap pesten leszek, ha hazajövök szerintem csak bedőlök az ágyba a csütörtökeim meg alapból húzósak …
Ha szeretnétek hallgassátok meg hozzá Green day-től a Holiday-t :D tudom, tudom, hogy semmi köze hozzá, de szeretem ezt a számot xD
Jó olvasást!
Pussz: Zsó
xoxoxoxoxo

 

Az anyai szeretet egészen különleges. Talán a legerősebb emberi és lelki kötelék a világon.
Guillermo del Toro

(Bella szemszöge)
Ez a meghívás nem is jöhetett volna jobbkor. Persze aggódom, hogy otthon kitör a balhé, de örülök, hogy kicsit eltűnök a frontvonalról és visszahúzódok a nyugiba. Még ha csak pár napig is és amennyire Damon jelenlétét lehet nyuginak nevezni … De még mellette is nyugisabb, mint Aro és Edward közt. Sajnos a magányomnak hamar vége szakadt, ahogy leszálltam a kijelölt lesszálló helyre a kastély mellett. Már is pár őr termet mellettem, de először még illedelmesen meghajoltak, majd a kastélyba vezetnek. Soha sem értettem ennek mi a lényege. Talán attól félnek, hogy nincs vámpírmemóriám? Hogy nem találok oda? Ennyire nem nézhetnek szerencsétlennek, főleg, hogy szabad szemmel is látom a kastélyt. Na jó mindegy, nem akarom beleütni maga, a logikájukba. Ilyenek a pasik … Nyugodt, emberi tempóban sétálok a kastély felé, figyelmen kívül hagyva a kíséretet. Végül is én nem sietek sehova. Így jócskán negyed órába telt elérni a kastély hátsó kertjét. Csodás selymesen zöld fű fedte, néhol virágágyásokkal tarkítva. Nem érzem értelmét, hogy a trónterem felé menjek, vagy Damon szobájához, így csak elfoglalom az itteni szobám. Csendben és nyugodtan. Valahol mélyen tudom, hogy igazából csak Damon szórakoztatására vagyok itt, nem Stephen miatt. De ezt a játszmát ketten játsszuk Damonnel és nem lepett meg a dolog, sőt kapóra jött, hogy elszabaduljak otthonról. Alig pár perc telt el azután, hogy megjöttem, máris kopogtattak az ajtómon. Damon volt az. Így egy sóhaj kíséretében elmormogtam egy „szabadot”.
- Na, nem illik így fogadni a házigazdát. - nevet Damon.
- Tudod ez az én otthonom is, ha úgy vesszük. Tudod, Bella Salvatore … - csóválom a fejem. - Na de elmondanád, hogy mik a szándékaid, hogy itt vagyok.
- Oh, azt nagyon jól tudod.
- Jó, ezt a témakört ugorjuk. Szóval egyéb?
- Ahogy mondtam Stephennek szüksége lenne a segítségedre.
- Ugyan kérlek, ezzel nem tudsz beetetni. Stephen okos fiú, nem mint te …
- Naaa, ez fájt! - mondja durcásan lebiggyesztett ajkakkal, amitől olyan kisfiúsan néz ki. - Szóval ugye van ez a csaj és hát vele kapcsolatban kéne neki segítség.
- Szerintem elég nagyfiú, hogy nélkülem is megoldja a magánélei problémáit. - sóhajtottam fel. - De hadd halljam, mi a gáz?
- El akarja venni. - prüszköl, mintha valami átok lenne. Látszik, hogy nem repes az örömtől.
- Nocsak, megjött a jobbik esze? - vigyorogtam.
- Hahaha. Szóval aszem Párizsban akarja megkérni a kezét, ha minden igaz.
- Jujj de cuki. - mosolygok mint a vadalma. Nem néztem volna ki belőle, hogy ilyen romantikus is tud lenni. - Na de hol jövök én a képbe?
- Csak meg kéne szervezned. Tudod, hogy ahhoz, hogy Steph öcsi pár hetet ott töltsön, kell a Volturi engedélye.
- És ezt telefonon nem tudtuk volna elintézni, ugye? - sóhajtok.
- De igen, de mindig élmény veled találkozni. - vigyorog azzal a rossz fiús mosollyal, ami azt sugallja, hogy minden nő hanyatt veti magát előtte. Hogy őszinte legyek … nem csodálnám, ha igaz lenne.
- Naa, a végén még elpirulok. - mondtam jókedvűen, mivel ez lehetetlen.
- Na, akkor elintézed az öcskösnek?
- El van intézve. - válaszolok.
- Ha már itt tartunk, te addig ide jöhetnél, meg persze a gyerekek is. Biztos jót szórakoznánk négyesben.
- Biztosan. - nevetek. - De nem hinném, hogy mostanában ideköltöznénk. Elég sok dolgom van. Tudod az Alvarok, meg aztán megígértem Jake-nek, hogy most ott maradunk egy darabig.
- Jajj ne már. - sóhajt fel.
- Hé, majd valamikor biztos jövünk. Egyébként is, a mostani helyzetek szerint a Cullen-Denali család teljes utánfutóként működik rajtunk, szóval szerintem, hogy ha mi idejövünk, ők is jönnek, legalábbis jelen pillanatban ez nagyon így fest.
- Drágám, ha ez a probléma, én megoldom, elküldhetem őket melegebb éghajlatra, hogy leszálljanak rólatok.
- Bár ilyen egyszerű lenne. Bárcsak. - csóválom a fejem. De ezután már csak ökörködünk, nem beszélünk semmi komoly témáról. Ezt hívják teljes kikapcsolódásnak, azt leszámítva, hogy látom a szemében, hogy a gondolataiban már párszor végigdöntött az ágyon de én naivan elsiklom ezen a tény fölött. Így sokkal egyszerűbb. Damon és én végig szívózunk egymással, mint mindig, de ez olyan megnyugtató és vicces,hogy egyáltalán nem zavar, hogy egy semmiség miatt átrepültem a fél Földet. Sőt, kifejezetten örülök, ennek a „kiruccanásnak” úgy érzem újratöltődök energiával. Ennyit tesz, hogy nem vagyok folyamatosan a kereszttűzben. De nem maradok sokáig, nincs értelme, vagyis jó Damonnel hülyülni, de Stephel még csak nem is találkoztam, meg azzal a híres neves Elenaval. Pedig kíváncsi lennék rá. Így hát szerintem holnap este már lehet haza is megyek... Persze beszéltem Aroval is és a gyerekeimmel is telefonon, mert már őszintén szólva nagyon hiányoztak. Egy anya a nap legalább 18 órájában a gyerekeire gondol, a maradék 6 órában alszik. Nos nyilván én nem alszok, szóval nálam ez az idő hosszabb. Akárki akármit mond, egy anyában mindig mélyen a gyerekeiért aggódik, hisz annyi baleset történhet. Persze ők félig vámpírok, így azért tudnak magukra vigyázni, de akkor is néha aggódom értük. Nem csak néha … mindig...

(Tony szemszöge)
A tegnapi veszekedés után, Nessie-vel még inkább el akarunk tűnni innen, messzire Edward Cullentől. Nem értem, hogy milyen alapon vádaskodik. Ő az, akinek a legkevesebb alapja van rá. Épp ezért ma már korán reggel útra készen toporogtunk apu szobája előtt. Mivel ma strandra megyünk. Szerencsére nem kellett rá sokat várni. Így hamar indultunk és még jócskán nyitás előtt értünk a wellness és fürdőkomplexumhoz. De ennek ellenére beengedtek minket. Nyilván azért, mert apuék a főszponzorok. Igazából ez az egész élményfürdő amolyan vámpír fürdő. A szabadtéri medencéket is üvegkupola veszi körbe, ami különleges fényvédő üvegből készült. Így a világításokkal és pálmafákkal, mesterséges fűvel megmarad a szabadtér illúziója, ugyanakkor a vámpírok bőre nem csillog, így teljesen nyugodtan járkálhatnak és fürdőzhetnek. Hát igen, a világ halad előre és a vámpírok próbálnak ezzel haladni. Egész nap a különböző élmény medencékben lubickoltunk vagy csak jót szórakoztunk a puha füvön. Nagyon idillikus volt az egész nap, amíg este végül haza nem mentünk. Őszintén szólva egyikünknek sem volt hozzá kedve, de ez van. A fürdőzés és szórakozás után még elmentünk egy gyors étterembe vacsizni, persze csak húgi meg én ettünk. De azután már tényleg mentünk. Mi már eléggé fáradtak voltunk, de a napnak még nem volt vége. Erre akkor jöttem rá, amikor szembetalálkoztunk Edwarddal a folyosón. Már csak a látványától grimaszba torzult az arcom. Én üdítően elsétáltam volna mellette egy szó nélkül. De ez nem jött össze.
- Hogy telt a napotok? - kérdezte halk hangon.
- Jól.- válaszolt húgom érzelem mentesen.
- Merre voltatok? - kérdezi érdeklődő hangon.
- Strandon. - válaszolok szűkszavúan. - És most megyek aludni. Jó éjt. - veregetem meg apu vállát, de Edwardot egy pillantásra sem méltatom. Húgom is jön utánam, egy puszit nyomott apu arcára és ő is bevágódott a szobánkba. Csak erőtlenül ledőltünk az ágyunkra és nem szóltunk semmit. Én már majdnem bealudtam, amikor meghallottam apu dühös hangját.
- Engem ne kérj számon. Semmi jogod hozzá. Ha tudni akarod, akkor kérdezd a gyerekeimet. Ha akarják elmondják, ha nem, akkor nem.
- Csak azt kérdeztem, hogy mit szeretnek csinálni! Nem azt kértem, hogy add ki a legféltettebb titkukat! - morogja neki Edward.
- Kérdezd meg magad! Azok után, ahogy elbántál Isaval, tőlem ne számíts segítségre!
- Nem kell ezt mindig felhánytorgatni! Így is a folyton arra gondolok, mi lett volna ha … De te sem vagy szent Aro! Nem tudom mit titkolsz, de tudom, hogy titkolsz valamit és én kiderítem, hogy mit!
- Sok szerencsét Cullen. - nevet jóízűen apu.
- Majd meglátjuk ki nevet a végén. - morogja Edward. És hallom, ahogy apu elsétál a szobája felé. De bennem a düh egyre hevesebben lángol, így gondolok egyet és kimegyek Edwardhoz.
- Szállj le az apánkról! És anyuról is! Fogd már fel, hogy semmi közöd hozzánk! Maradj távol tőlünk és ne cseszegesd apát, vagy velünk gyűlik meg a bajod, érted?! - mondtam fenyegető éllel, de nem vártam meg, hogy bármit szólt volna, csak visszamentem a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót.
- Ez szép volt bátyó. - hallom húgi mosolygós hangját valahonnan a takarója alól.
- Köszi tesó. - válaszolok már nyugodtabban. De a düh annyira felébresztett, hogy éreztem magamban elég lelkierőt, hogy menjek zuhanyozni és csak utána kuckóztam be magam az ágyba. De még egy ideig csak álmatlanul forgolódtam, mert a dühös gondolatoktól nem tudtam aludni.